„Itt is jobb, mint Csíkban” (1.)

Én magam úgy vagyok ezzel a síremlékkel és a felirattal, hogy majdnem biztosra merem állítani, láttam bő húsz évvel ezelőtt Udvarhelyen a belvárosi református temető Szarkakő utca felőli szélén. Nem fejfa volt, hanem egy félig-meddig kidőlt, mohás felületű sírkő, amelyen még nagy nehezen ki lehetett silabizálni a feliratot. Itt azonban életem filmjének ez az epizódja megszakad. Hiába bizonygattam, soha többé nem találtam rá. Az is igaz, hogy nem nagyon kerestem, nem „profiként” nézelődtem, nem szövetkeztem másokkal, hogy módszeresen fésüljük át a temetőkertet, a gondnokkal és fenntartóval sem beszélgettem. Egyszerűen beletörődtem a megváltoztathatatlanba.

Úgy vagyok ezzel az emlékkel is, mint Pesten a Kerepesi temetőben lévő Erdély-sírral. Valahol egy félreeső zugban egy szomorú honfitársunk állíttathatta azt a gránitból készült emlékjelet, amelyen igen lakonikusan csak ennyi áll: ERDÉLY – 1920. június 4. Ott jártam. A saját két szememmel láttam! Csak éppen nem volt akkor nálam fényképezőgép, úgyhogy nem tudtam megörökíteni. Ennek is lehet immár vagy tíz éve. Időnként elmentem ugyan a nemzeti sírkertbe – Faludy György temetésekor, Nyírő József félresikerült újratemetési kísérletekor, hiszen az Udvarhelyre való hazaszállítás előtt ott ravatalozták fel maradványait, aztán puszta látogatói szándékkal is jártam ott –, de többé soha meg nem találtam Erdély sírját. Megnyugtató, hogy van barátom, aki – tőlem függetlenül – látta ezt a követ, le is fényképezte, de úgy járt, ahogy én, később ő sem tudta másoknak megmutatni a helyet. Ki tudja, hogy megvan-e? Vajon megváltották-e?

Csíkban jobb, mint Udvarhelyen

Azért láttam hozzá az udvarhelyi temetőkről szóló sorozat megírásához, mert úgy tűnik, hogy ebben a városban nem figyelnek oda igazán a városgazdák, a temetőket üzemeltetők, a felekezetek s maguk a polgárok sem az elődök nyughelyére. Inkább a civileket foglalkoztatja az elődök csendes világa. Ahogyan Budapesten fontos látványosság a Kerepesi vagy a Farkasréti temető, ahogyan egy Kolozsvárra tett látogatás nehezen képzelhető el a Házsongárdi temető meglátogatása nélkül, ugyanúgy fontos lehetne Székelyudvarhelyen legalább a két régi belvárosi temető – a református és a katolikus – turisztikai objektumként történő megjelölése és a lokálpatrióta önbecsülés egyik pilléreként való számontartása. Van a városnak egy viszonylag jól karbantartott főtere, létezik egy történelminek ugyan nem nevezhető szoborparkja – az Emlékezés Parkja másolatokból áll –, van három régebbi temploma, két patinás iskolája, de nem dúskál igazi műemlékekben és igazi középkori épületekben sem. A Székely Támadt-vár ebek harmincadján, a Jézus-kápolna éppen csak ébredezik tetszhalott állapotából, de a ráncfelvarrás során elveszített vagy háromszáz évet legendás történetéből. Udvarhelyen az elődök kultuszának értékesítése kimerül Orbán Balázs és Tamási Áron emlegetésében. És egyik sem a városban található! Csíkban jobb, mint Udvarhelyen. Legalábbis műemlékek viszonylatában, hiszen az ottani temetőket nem vizsgáltam. Sok minden jobban működik, ha másképp állunk hozzá a dolgokhoz és innen a fenti világból szemlélődünk, mint „az élet vendégei”.

A szépen felújított Mikó-várban hetedhét országig szálló hírű gyűjtemény, kiállítás és kulturális programok tömkelege; a frissen „újba tett” Márton Áron Gimnázium olyan iskola, „amelynek párja Amerikában sincs”; a Kegytemplom pedig rendkívüli szakrális hely, amely a hozzá kapcsolódó turizmus jóvoltából csak a pünkösdi búcsú idején legalább félmillió látogatót vonz.

A holtak erősíthetik az élők méltóságtudatát

Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata helyesen észlelte, hogy nagy a sötétség ilyen téren, amikor eligazító táblákat helyeztetett ki az idelátogatók számára, megjelölte a temetőket is mint lehetséges látogatási célpontokat. Kezdemények is vannak a majdani eligazító pannók elkészítésére a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány részéről, zajlik az értékek feltérképezése, de addig is hasznos lehet, ha valamelyest a sajtóban is foglalkozunk a témával.

Elsőként a református temetőt látogattuk meg. Kalauzunk Hubbes Éva nyugalmazott történész-levéltáros, a Dokumentációs Könyvtár egykori munkatársa volt, pontosabban az a dolgozat, amely 1970 októberében készült a Református Kollégium fennállásának 300. évfordulója alkalmából. Olyan volt az a kor, hogy a múlt minden szegletét nem lehetett érinteni. Az akkori szimpóziumon elhangzott előadás az itt eltemetett református kollégiumi tanárok sírjait említi, nem elhalálozási, hanem működési sorrendben következnek a szövegben a professzorok. Most egy síremléket és egy életpályát, Kőrösi Huszti Józsefét (1704–1763) idézzük. „Nagyenyeden tanult, és Hollandiában egészítette ki egyetemi tanulmányait. Teológiai és filológiai vonatkozású disszertációja 1742-ben jelent meg Brémában. (…) Udvarhelyen előbb mint segédtanár működött Borosnyai Lukács János mellett. Ő volt az első akadémikus lektor, mivel az ő idejöveteléig a professzor segítségére mint köztanítók csak deákok alkalmaztattak. 1751 és 1763 között az iskola 11. rektoraként működött. Benkő József, ki tanításait egy évig hallgatta, nagy tudású, a teológiában és a latin nyelvben igen járatos tanárként említi. Tizennégy évi szolgálat után, 59 éves korában a tanulók közötti viszály miatti bánatában halt meg. A temetőben levő sírkövének alig olvasható feliratát Jakab Elek (…) lejegyezte. Az azt követő időben a koporsó formájú sírkő (tumba) még jobban megrongálódott, a rajta levő szöveg nem megfejthető.”

Pozitív fejlemény, hogy Kőrösi Huszti József tumbája újabb negyven év múltán jobb körülmények közt tekinthető meg, nem fenyegeti a földbe való elsüllyedés veszélye. A református temetőben található régi sírok (ezt a temetőt 1758-ban nyitották) közül több is eltűnt az utóbbi időszakban. A temetőkert gyakorlatilag betelt. Ha nem váltanak meg egy sírhelyet, akkor a későbbiekben más családok vásárolják meg, rátemetkeznek, sőt igen gyakran újrahasznosítják a régi sírköveket is, amelyekhez semmilyen érzelmi szálak nem fűzik a mai kor emberét. Sorozatunk következő részeiben szó lesz az eltűnt és a megmentett sírkövekről és síremlékekről egyaránt. Talán segíteni fog a sajtó nyilvánossága, a szakemberekkel való beszélgetés, a dokumentálás, és így egy-egy homályos részlet is kiderülhet, sőt feledésbe merült értékek is a felszínre kerülhetnek.

Az elmúlt hetekben a Haáz Rezső Múzeum és a történelmi egyházak közreműködésével Székelyudvarhely nagyjainak, a város hírnevét öregbítő személyeknek a síremlékeit térképezték fel a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány aktivistái. A szervezet a közeljövőben információs pannókat helyez el a belvárosi református és katolikus temetők bejárataihoz, az adatgyűjtésben a lakosság javaslataira is számítanak. A pannók készítése folyamatban van, Kőmíves Zsolt és Zsombori Zoltán önkéntesek időközben megöntötték a református és a katolikus temetőben a tartóoszlopok betonalapzatát, Györfi Sándor grafikus pedig a pannók kivitelezésén dolgozik.

„A Közösségi Alapítvány számára megtisztelő, hogy részt vehet ebben a folyamatban, mert így valamelyest leróhatja tiszteletét azok előtt, akik a múltban kiemelkedően sokat tettek vidékünkért, közösségünkért. Meggyőződésem, hogy a temetőbe betérők is ugyanígy éreznek” – mondta el a projekt apropóján Péter Ildikó, az SZKA munkatársa. Az információs táblákon egy-egy térkép, illetve az ezeken megjelölt nevezetes személyek életútjának rövid bemutatása szerepel majd magyar nyelven.

Az alapítvány konzultált az itt nyugvó jeles elődök kapcsán a helyi múzeummal, történészekkel, levéltárosokkal, s az így megszerzett listát a későbbiekben is bővíteni szeretnék: a történelmi egyházak és a lakosság javaslatait is szívesen fogadják. Az adatgyűjtés jelenleg is tart. Az olvasók az SZKA Facebook-oldalán, az szka@szka.org e-mail címen vagy személyesen az alapítvány székhelyén (Székelyudvarhely, Bethlen Gábor utca 55. szám) tehetnek javaslatokat, illetve közölhetnek olyan információkat, amelyek hasznosak lehetnek a projekt számára. A későbbiekben folyamatosan frissülő honlap, illetve tájékoztató füzet is készül, amely a helyben élőknek és az ide látogatóknak egyaránt igen hasznos lesz.