– részletezte Bodó. Az épületek hibái közé sorolta az utólagos engedély nélküli átalakításokat: az évtizedekkel ezelőtt felépített tömbházakban akkor még sem víz, sem gáz nem volt, később pedig a víznyomás nem felelt meg, ezért a tetőre víztartályokat szereltek, amiket éjszaka töltöttek fel, azonban a több tonna pluszsúlyra nem voltak „felkészítve” az épületek.

Miért olyan magas az áldozatok száma?

A helyiekkel folytatott beszélgetéseik során kiderült, hogy február 6-án, hétfőre virradóra, 2 óra körül volt egy 6,4-es erősségű földrengés, ami következtében az emberek az utcára rohantak, amikor pedig már biztonságosnak tűnt a helyzet, visszatértek otthonaikba aludni. A 4 órai rengésre már kevesebben reagáltak olyan gyorsan, hiába volt erősebb, nagyjából a harmadik percben kezdtek ismét az utcára vonulni.

– részletezte Bodó.

Mivel nem volt vezetékes gáz, az omladékok alatt nagyon sok kisebb-nagyobb gázpalack is volt, csak óvatosan lehetett megközelíteni egyes helyeket, a kotrógépek és munkagépek pedig leginkább akkor dolgoztak, amikor a közbeavatkozó csapatok már úgy ítélték, nincs több túlélő az adott területen.

Néhány magánszállodán és bankon kívül nem sok épület maradt, a kórház is megsemmisült, a sérülteket a legközelebbi kórházakba szállították, ha azok nem tudtak több beteget fogadni, akkor egy távolabbiba, egészen akár 340 kilométeres távolságba is el kellett szállítani a sérülteket.

Tizenhét életet sikerült megmenteni

A száz órás mentőakció során tizenhét túlélőt sikerült megtalálnia a magyar csapatnak, egy-egy személy kimentésén akár 21 órát is dolgoztak. A 15 éves Alit és hétfős családját is maguk alá temették a romok, egyedül a fiú élte túl a katasztrófát, érte 36 órán át küzdött a csapat, először leemelték róla édesapja holttestét, hogy kapjon levegőt, azonban a fiú lábai beszorultak. Ebben az esetben végül úgy döntöttek, átadják az esetet a nagyobb eszköztárral rendelkezőknek, így Ali megmenekült, noha egyik lábát amputálni kellett. A fiúnak és a tolmácsnak megígérték, hogy vendégül látják majd Magyarországon, hiszen egyikük sem járt még ott.

– mesélte az önkéntes.

Zárásként Bodó elmondta, mentőakciójukat szerették volna még egy nappal kitolni, azonban egy fosztogatók és hatóságiak közötti fegyveres akció után, amelynek tanúi voltak, úgy döntöttek, az előírt száz óra elteltével hazautaznak, hiszen saját testi épségük is veszélybe került, valamint egészségügyi állapotukat is kockáztatták volna, ha tovább maradnak.

A beszámoló végén a keresztúri önkéntes tűzoltóság megköszönte hősies helytállását Bodó Lászlónak, aki további szakmai jellegű képzést tartott a helyi önkénteseknek szombaton.