Szabó T. Anna tavaszi verseket olvasott fel kezdésül. Mint bevallotta, a tavaszt csak azóta szereti, mióta gyermekei születtek, akkor érezte, hogy „megérkezett” – addig inkább félte és irigyelte ezt az évszakot. A Plasztika az érzékelés eufóriája, de a versekben különben is sokszor burjánoznak a botanikai megfigyelések, merthogy egy biológus lányáról beszélünk, árulta el férje, akire ez a szemléletmód nagyon inspirálón hatott, ő maga is megtanulta – Gyuri az érzékelés írója Anna szerint.

Szájjal, szemmel, füllel, orral felfalni a világot

Verset írni könnyebb, állította Dragomán György, mert segít a ritmus, de igazából nem lehet elválasztani a prózát és a költészetet. Anna pedig ráhagyta, szerinte a nyelv örömét és az érzékelés gyönyörét nem lehet elválasztani, ezért ő kicsi korában azt a könyvet, amiből nagyon sok öröme származott, akkor még felolvasott versekből – Weöres Sándor Bóbita című kötetéről van szó – meg is kóstolta. Igyekezett (Babitsot parafrazálva) „szájjal, szemmel, füllel, orral felfalni a világot”.

Azóta is nagy odaadással és szigorral fordulunk egymás felé – hangzott el a vallomás. Tavasszal tudnak leginkább dolgozni, bár ez alól kivételt képez az a több mint tíz évvel ezelőtti január, amikor Anna Lackfi János versére válaszul megírta, milyen a negyvenes nő létélménye, ezzel elindítva egy „verslavinát”, mely több mint 2000 versből állt. Ezekből negyven ugyanazzal a címmel (#verslavina) kötetbe is került.

Indulj ki a tényekből, exponálj, transzponálj!

Első regényét, A fehér királyt Dragomán György 17 és 26 éves kora között írta. Mint mondta, egzisztenciális válságot okozott neki, hogy ez idő alatt idősebb lett, mint a regény főhőse. Mindketten fantáziából, látomásosságból is építkeznek, követve azt az Anna által megfogalmazott útmutatót, hogy Indulj ki a tényekből, exponálj, transzponálj!

A közvetlen, derűs hangulatú találkozó versek és regényrészlet felolvasásával ért véget, majd a résztvevők dedikáltatták a magukkal hozott köteteket.