Táncszínházi gyerekelőadással avatják a felújított színpadot

Orendi István, a néptáncműhely igazgatója elmondta, több oka van annak, hogy a produkciót felújítják. „Egyrészt a néhai Nagy Kopeczky Kálmánra emlékezünk, akinek egyik utolsó darabja volt ez. De többek között azért is újítottuk fel, mert az eredeti darabnak nagy sikere volt, de sok helyszínen nem tudtuk játszani, mivel a díszletelemek trégerrel voltak felfüggesztve. Ugyanakkor egy gyerekelőadást néhány évente érdemes felújítani, mert jönnek az újabb és újabb generációk. Nem utolsó sorban,

„A felújítás alatt szembesültem azzal, hogy Kálmán nagyon keményen lerakta az alapköveit ennek a darabnak. Nem is lenne etikus változtatni a rendezésen, én csak koreográfusi munkát végzek a darabon belül, amennyi szükséges a felújításhoz, mert ő olyan karakteresen megfogalmazta az előadást, hogy nem is ildomos és nem is lehet nagyon hozzányúlni.”

Hozzátette, nem a régi előadás másolatát szerették volna, igyekeztek úgy kezelni a próbafolyamat alatt, mint egy teljesen új előadást.

A legnagyobb változás a díszletben történt, hasonló ugyan a 2015-ös előadáséhoz, de a technikai megoldások másak, és ezeknek köszönhetően akár falvak kis színpadain is játszani tudják az előadást.

A magyar népművészet, néphagyomány egy szerves, egységes egészet alkot. Nincs külön ábrázoló népművészet, külön magyar népmesekincs, külön néptánc hagyomány, folklór… Ezek a magyar néplélek különböző megnyilvánulási formái, de egy gyökérből fakadnak (…) Az aranyszőrű bárány című előadás ennek a szemléletnek az érvényesítésére tett kísérlet és

„Annak idején nagyon sokat beszélgettem Kálmánnal a mesék kapcsán, mivel ő a meséket mindig értelmezte. Ennek a mesének a tanulságát úgy fogalmazta meg, hogy az életben minden cselekedetünk egyféleképpen ránk ragad, ezért nagyon fontos, hogy hogyan élünk, mit cselekszünk” – emelte ki Orendi István.