A gazdasági őszi évnegyed kezdőnapjának számított, általában az előtte levő vagy utána következő két hetet tartották a legalkalmasabbnak az őszi vetésre, főként a rozs és a búza tekintetében.

A csobánokat, öregbojtárokat, számadókat ekkor számoltatták el, illetve kapták kézhez bérüket és természetbeni járandóságukat; esetleg fel is fogadták őket következő idényre, vagy mással „szegődtek”. Ahogy a nóta is mondja:

„Szent Mihály-nap, Szent Mihály-nap közeledik,/ A juhászok a juhokat számba veszik./ Egynek van egy ürüje, rajta van a csengője,/ Hajtja, hajtja, hajtogatja.”

A természetbeni adósság kiegyenlítése a földművesekre is vonatkozott, „hogy ne kelljen többé rá gondolni”.

Legalább ilyen érdekes lehetett a Hortobágy környéki pásztorok szamárkendője is. Erre a mulatságra a juhos gazdákat feleségestül meghívták, a kikészített báránybőrt színes szalagokkal botra kötözték: ez volt a szamárkendő.

A módosabbak cselédeket is fogtak maguknak Szent Mihálykor.

„Mikor a szolgát fogadják,/ Öcsémuramnak szólítják./ De amikor már megkapták, Csak főtt krumplival táplálják”

– mondogatták utána. Igaz, amelyik cseléd nem volt megelégedve a sorsával, ezen a napon ő is továbbköltözhetett. Egészen a 19. század végéig

A 18. századtól kezdve a bírókat is ezen a napon választották meg. Udvarhelyszék legalábbis már 1727-ben úgy döntött, hogy „ezután minden falukban a bírák Szent Mihály-napban változzanak”. Persze, előfordult, hogy ezzel október végéig, november elejéig kivártak.

– írja Barabás László néprajzkutató. A háromszéki unitáriusok hálaadó istentiszteleten vettek részt, ünnepségeket szervezetek, amelyekre elvárták az elszármazott rokonokat, távoli barátokat is. A korondi unitáriusok az utána következő vasárnap tartják az őszi hálaadás vagy az új kenyér ünnepét, amikor – részben a katolikusok által is átvett – szokás szerint

Az ugyancsak unitárius Torockón ezen a napon nagyobb állatvásárt szerveztek, de

Bár a román faluközösségekben már a Kisasszonyt követő napon beengedték a berbécset a juhok közé, a székely falvak többségében ennek Szent Mihálykor jött el az ideje, mint ahogy

Ezek napközben felügyelet nélkül legelnek, este maguktól vagy a gazda irányításával térnek haza.

Bár a vénasszonyok nyara általában erre az időszakra esik, Szent Mihály után már általában hűvösebb, sárosabb napok következnek, jelezvén, hogy a tél kapujában állunk, sőt, ha ma károg a holló, akkor hamarosan be is következik. Ennek az öltözködésben is meg kell mutatkoznia, ezért a mondás:

Vagy a másik figyelmeztetés: „Akit Szent Mihály-nap után kalapban látsz, ne kérj attól tanácsot!”

A várható hóharmatokra utal a mondás, miszerint Szent Mihály fehér lovon jön, vagy „kicsapja a derest legelni”. A bukovinai székelyek talán ezért gondolhatták, hogy a holtak lelkeiért is fehér lovon jön el az arkangyal, máshol meg úgy tudták:

Ha ma dörög az ég…

Az időjárást többféle módon igyekeztek kikövetkeztetni. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, és ráadásul a keleti szél is felkelt, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Ez utóbbira utalhatott az is, ha fecskék még nem mentek el eddig a napig – idén viszont ez nem áll fenn.

Ekkor régen nemcsak a kukoricát kezdték el törni, hanem az őszi lakodalmakat is erre az időszakra tették. Aki lemaradt farsangkor, most aztán tényleg szedje össze magát!