Szénáztak, vakoltak, tapasztottak és tapasztaltak a német fiatalok

Orbán Balázs szerint határában volt az egykori Tivadarfalva. Egyetlen ember maradt életben, aki a szomszédos völgyben remeteként élt, az ő utódai alapították a falut. Innen a név. Az út és a munkalehetőség hiánya, a jobb élet reménye majdnem elnéptelenítette a falut. Ha nem is elhagyatottan, de lakóit vesztetten zárják maguk mögé a szászos kapuk az egykor jobb időket látott életeket. Némelyik ház 250 megélt esztendőről mesélhetne.

A kommunizmus éveiben Lúcia, mallersdorfi ferences nővér tartotta a lelket a kicsi maradékban. A pap nélküli közösség lelki ellátása a legutóbbi harminc évben udvarhelyi plébániákról történt. Amióta a Kis Szent Teréz Egyházközség vette gondjaiba a Templom utcai épületegyüttest, megújult a környék. A jövőképet tovább növelte a fiatal, kisgyermekes családok odaköltözése, akik a kőből is kenyeret reméltek. Kisütötték.

Otthonteremtők – maguknak, másoknak

A kolozsvári születésű Gáspár Csaba építész és vállalkozó feleségével, a Waldorf-oktató Rékával budapesti biztos egzisztenciában álmodtak csemetéiknek öko családi fészket. A festői falucska feletti dombon, a Vagyárban, ma hat gyermeket nevelnek. Németországi tanulmányai alatt ismerkedett meg Réka az ausztráliai drámatanárral, Paul Harnichfeager-rel, aki Münchenben, Waldorf iskolában oktat. Előbb terepszemlére jött volt tanára Paul – meséli Réka –, majd a Remetébe települt fiatal, környezettudatos életmódot választó családokkal együtt találták ki a „projektet”. A Waldorf-módszer szerinti iskolában a 11. osztályt végzetteknek bizonyos időt szociális munkával kell tölteniük, amelynek 2015-től Remete a helyszíne.

– meg-meglepték finomságokkal a németül daloló ifjakat.

A gazdag élővilág közelsége jó hatással van a gyermekekre. A németországiak közül többek életét megváltoztatta, hogy eltölthettek ott két hetet. Hiszen ráhangolódhattak az évszak jellegzetességeire azok is, akik kulturálisan más közegből jöttek.

Ha elfáradtak, megpihentek, és folytatták

Idén tizenheten vettek részt a szociális munkában. Idejük egy részét a farmon töltötték, a hatgyermekes Gáspár családnak segítettek. Ki szénázott, ki az öko-ház tapasztásánál segített, három lány pedig Rékával a konyhán szorgoskodott, és helyben termelt élelemből főztek. Sátortáborban aludtak, mindannyian nagyon jól érzeték magukat.

Ha a tetterejük hullámzott, megbeszélték, ami jó hatással volt mindannyiukra, feladatot váltottak és folytatták a munkálkodást.

Ana számára az volt a legjobb, hogy itt lehettek, láthatták, hogyan élnek itt az emberek. El sem képzelte volna, hogy ilyen nagyszerű érzés kijönniük a természetbe, dolgozniuk és sok, az élethez fontos tudnivalót elsajátítaniuk. Paul szerint nagyon jó tanulóhely a fiataloknak Remete, az ott élő embereknek segíteni, és jelenlétükkel támogatni elképzeléseiket. Az itt megtapasztalt idealista életmódot támogatni kell – mondta meggyőződéssel Paul. Megtapasztalták, hogyan kell együtt dolgozni a természettel, és azt is, miként lehet szociálisan együtt dolgozni, semmint ki-ki magának-alapon. Ugyanakkor minden résztvevőnek megvolt a saját szabadsága is, jelesül: ha elfáradsz, pihenj meg! – ez is benne van a napi ritmusban. Hasonlóképpen az is, hogy „ne aggódj, ha ma lusta vagy, holnap már nem leszel lusta!”

Szemlélet- és világképváltás

Megkérdeztük Paultól, mit változtatott a remetei létidő a korábbi években ott dolgozó fiatalok életében. Tavaly több fiú nehéz eset volt – emlékezett vissza. – Nem tudtak dolgozni, cigarettázni, inni viszont szeretettek. A két hét elég volt arra, hogy megtanulják fegyelmezni magukat, és megtanultak folyamatosan dolgozni. A hatalmas változást a velük dolgozó, őket tanító kollégák mondták el később a drámatanárnak.