
Fotó: Bodor Tünde
Csak pár kő, néhány kisebb gödör a domboldalon – a mai ember nem látja ezekben az egykori lövészárkokban azokat a katonákat, akik a második világháborúban, 1944 augusztusának végén az előpataki völgyzárnál igyekeztek feltartóztatni a betörő román-orosz alakulatokat. A máig fennmaradt történelmi emlékeket leltároztuk terepszemlén a helyszín jó ismerőjével, Csákány László közbirtokossági elnökkel, aki felmenői elbeszélése nyomán élénken látja maga előtt az akkori eseményeket. Sok, a világégéshez köthető fájdalmat őriznek még zsigereikben az egykori honvédők leszármazottai is.
2024. szeptember 01., 21:282024. szeptember 01., 21:28
Sepsiszentgyörgytől Előpatak felé megyünk a 13E nemzeti úton. Ennek két oldalán terül el a Szemerja–Görgő Közbirtokosság 300 hektáros területe, melynek minden négyzetcentijét bejárta Csákány László közbirtokossági elnök. Tősgyökeres szemerjai lakosként (ez a megyeszékhely legrégibb városnegyede) a közeli helyek történelmét is ismeri, így az előpataki völgyzárnál 1944. augusztus 28–30. zajló harcokról is sokat hallott gyerekkorában a szomszédoktól, de saját édesapjától is. A szóban forgó völgyzár a székelyföldi körkörös védelmi rendszer részét képezte.
Bár az említett periódusban a nagyobb veszteséggel járó harcokat az Ojtozi-szorosban és az Úz völgyében vívták meg a határvédő magyar csapatok, Előpatak mentén is zajlottak hasonlók, szerencsére kevesebb áldozattal.
Fotó: Bodor Tünde
„Eredetileg az volt a stratégia, hogy mivel a román határőrségnek nem volt akkora hadereje, hogy itt áttörje a védelmi vonalat, inkább a keleti határokra küldték a magyar katonákat. Az ojtozi és Úz-völgyi csaták után itt már nem volt akkora csapatösszevonás. A román hadsereg augusztus 23-i átállása után azonban az orosz és ukrán csapatok délről, a Kárpát-kanyart megkerülve, a törcsvári szoroson keresztül érkezve Illyefalva, Aldoboly és Bikfalva térségében is megütköztek honvédeikkel. Mikor aztán az orosz-román csapatok délről is kezdték bekeríteni Észak-Erdélyt, a magyar hadtesteket visszarendelték erről a helyszínről is” – vázolja a történelmi tényeket a közbirtokossági elnök.
Két magas domboldal között kanyarog az út. Most fás legelők borítják eme domboldalakat – ökológiai értelemben természeti kincset jelentenek, de erről majd másik alkalommal beszélgetünk. A mai tájkép éppen a háborúnak köszönhető: az akkor még sűrű erdővel borított terepem azért vágták ki a fák egy részét, hogy lássák a közeledő ellenséget.
Fotó: Bodor Tünde
Most is jól kivehető az egykori hadszíntér: megfigyelhetők az egykori lövészárkok, és felrajzolható az a vonal, amely keresztezi a völgyet, és amelynek mentén egykor bunkerek elhelyezkedtek el. Tizenhétnek a nyomára bukkantunk – a háború után, már a kommunista érában felrobbantották a hatóságok, de a vastag betontömböket nem hordták el. Némelyik meg van süllyedve, de darabjai még jól láthatók. Egymáshoz viszonylag közel, alig kétszáz méterre helyezkedtek el.
A mai autóutat a háború idején csinálták, mert az elképzelt stratégia szerint az ott bevonuló ellenséges csapatokra jól lehet tüzelni a dombokról, tudjuk meg Csákány Lászlótól. Korábban ugyanis az út az egyik domb középmagasságában futott, az egykor neki kialakított terasz ma is látszik – a völgy alsó része viszont vizes, mocsaras terület volt.
Fotó: Bodor Tünde
A dombokon egyre másra kisebb-nagyobb, a természet által már begyógyított kráterekre bukkanunk, egykor becsapódó lövedékek nyomaira. Egyik bunker mellett még látszik egy géppuskafészek számára megöntött betontalapzat, amelyre körkörösen síneket szereltek.
(természetesen átadta a hatóságoknak), meséli helyszíni kalauzom.
Fotó: Bodor Tünde
A harcok, mint említettük, három napig tartottak. A védők – mivel jól kiépített lőállásokból, bunkerekből tüzeltek – viszonylag kevés veszteséget szenvedtek. Két elhunyt magyar katonát ideiglenesen az útszéli tölgyfák aljába hantolták el, azonban még aznap éjjel az egyiket, egy szemerjai fiatalét a szülei kiemelték, és a református temetőben helyezték örök nyugalomra. A másik a hősi halottak aldobolyi temetőjében alussza örök álmát – több román és orosz katona társaságában, akik a közeli csatákban estek el.
A tankakasztó gúlák és árkok, a tüzelőállások, lövészárkok, bunkerek egy olyan 2. világháborús védelmi stratégiát szemléltetnek, amellyel akkoriban a belső határokat védték a magyarok, ám ez nem a külső határ védelmére kiépített Árpád-vonal részét képezte.
Magyarosi Sándor sepsiszentgyörgyi történész szerint az egész egykori hadszínteret dokumentálni és régészeti lelőhellyé kellene nyilvánítani, még mielőtt az idő vagy éppen a vonuló juhok, esetleg a detektorral működő „kincsvadászok” végleg el nem tüntetik a nyomait. „Amellett kardoskodnék, hogy legyen ezeknek a területeknek tudományos feldolgozása, mert többnyire még tervrajz sem maradt meg róluk”, hangsúlyozta lapunknak.
„Nem is annyira az izgalmas, hogy ki kivel harcolt, hanem az, hogy hogyan rendeztek be egy terepet védelemre. Ugyanakkor
– ezt azért is támogatná a történész, mert itt csak előcsatározások zajlottak. Ugyanis még mielőtt a szovjet hadsereg ideért volna, Előpataknál a határ túloldalán állomásozó kisebb román csapatok lépték át a határt, és keveredtek – igen sok helyen – harcba a magyarokkal.
Fotó: Bodor Tünde
A hadszíntér felmutatásában turisztikai potenciál is rejtőzik, vélekedik a történész, aki szívesen látná itt is, amint arra Nyugat-Európában számos példa akad, hogy az egykori hadszíntereknek, háborús emlékeknek védelmet biztosítanak, információs táblákkal jelölik ki a hozzájuk vezető útvonalakat.
Fontos lenne ezt is beilleszteni a város kulturális kínálatába, még akkor is, ha feltehetően csak egy szűkebb réteget érdekelne, de mindenképpen színesítené a szentgyörgyi turisztikai palettát. Mert „ritkaságszámba megy, hogy városhoz közel, jól bejárható, áttekinthető és beépítetlen terepen legyen szemléltethető egy ilyen védelmi rendszer”, amely egyébként az általunk bejárt helyszíntől Sepsiszentkirály felé folytatódik, és egészen Lisznyóig húzódik.
Az időjárás ugyan még nem kedvez a piknikhez, a fészerből előbb-utóbb csak előkerül a grillrács vagy a tárcsalap. Csakhogy még mielőtt flekken- vagy miccssütésre adnánk a fejünket, készíthetünk szmókert házilag. Azt is megindokoljuk, miért érdemes.
Hidegebb napok elé nézünk, ami a következő – április végére, május elejére eső – hetet illeti, mint ami ilyenkor lenni szokott – áll az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) pénteken közzétett négyhetes időjárás-előrejelzésében.
Sepsiszentgyörgy védőszentjét ünnepli április 24-én. Sárkányölő Szent György alakját hivatott jelképezni a város központjában emelkedő, cseppet sem klasszikus „Süsü-szobor” is, amely huszonöt év elteltével is frappáns vicceknek ad ihletet.
Az üzemanyagválság tekintetében aggasztó kilátások várhatók középtávon Romániában – jelentette ki Nicușor Dan államfő pénteken.
Nem várt sokáig, már másnap jelentkezett a hatalmas pénzösszegért a múlt vasárnapi Joker-sorsolás szerencsés nyertese – közölte a Román Lottótársaság, amely azóta ismertette a most vasárnapi sorsolás előtti nyeremények összegeit.
Nicușor Dan államelnök pénteken kijelentette, hogy nem fogja elfogadni a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) által támogatott kisebbségi kormány megalakítását.
Az oktatási minisztérium a jövő héten megszervezi a próba-képességvizsgát a nyolcadikosok számára azokban az iskolákban, amelyek márciusban nem vettek részt az országos próbafelmérőn.
Nicușor Dan államelnök pénteken kijelentette, hogy még a nap folyamán aláírja a PSD-s miniszterek felmentéséről, illetve az ideiglenes miniszterek kinevezéséről szóló rendeleteket, ha minden rendben van.
Rendszeresen visszajár egy kifejlett medve a marosvásárhelyi Somostetőre, az állatkert közelében. A biztonság érdekében csapdát helyeztek el azon a területen, ahol az állatot a leggyakrabban látták.
Nem tiltja be teljesen a játéktermek működését a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, de a város egy eldugott ipari övezetébe száműzi őket. Erről a pénteki rendkívüli tanácsülésen született döntés.
szóljon hozzá!