Antal Lóránt székelyudvarhelyiként értékelte, hogy a rendszerváltozás után ott nem árusították ki ócskavasnak, hanem privatizálták a nagyvállalatokat, így az iparváros tovább fejlődhetett és most is jelentős magánvállalkozások működnek, különösen a fémipari ágazatban. Ezt tükrözik a számok is,

és romániai, sőt világszínvonalon is jelentős – bár nem eléggé mediatizált – cégek is működnek a városban, ezt a cernavodai erőműnek szállító vagy a Sydney-i olimpiai stadion fémszerkezeteit gyártó vállalkozásokkal példázta.

Mint mondta, ő az iparosítás híve, bár Székelyföld nem igazán alkalmas arra, hogy ezt nagyüzemi méretekben valósítsák meg, de fontos lenne, hogy 10–20 alkalmazottat foglalkoztató, kézzelfogható terméket előállító cégek működjenek a térségben.

Ahhoz, hogy egy régió vagy város gazdasági versenyképességét mérhetővé tegyék, megbízható paraméterek is kellenek, ezek viszont a romániai rendszer miatt erősen torzítanak a Székelyföld tekintetében – taglalta Miklós Zoltán. A papíron helyben megvalósított bruttó nemzeti összterméknél (GDP-nél) reálisan sokkal nagyobb lehet az érték, hiszen a bukaresti székhelyű, de más megyében bejegyzett munkaponttal rendelkező cégek, többek között a jól adózó, nagy forgalmat megvalósító multik bevétele a bukaresti statisztikákban jelenik meg, és ugyanez a helyzet a foglalkoztatottságot vagy az átlagjövedelmet mutató számokkal is.

A sepsiszentgyörgyi Miklós Zoltán Háromszék gazdaságának látleletét nyújtotta: a múltban erőltetett iparosítás eredményeképpen és az akkori nagyvállalatok megszűnésével nehéz helyzetbe került több település.

Nehéz újragombolni a kabátot

– mondta, annál is inkább, hogy a rendszerváltás után virágzó könnyűipar, amit több nadrággyár képviselt a környéken, most már leépülni látszik: a megnövekedett minimálbérek már nem teszik kifizetődővé, hiszen

Annak ellenére tehát, hogy „nagyon sokat kell tenni a régió versenyképességéért”, Miklós határozottan cáfolta, hogy Háromszék ne tudna akár autonóm gazdaságként működni.

Infrastruktúrát kell építeni!

A sepsiszentgyörgyi ipari park, amelynek Miklós Zoltán sokáig vezetője volt, azért jött létre, hogy nagyobb fizetéseket nyújtó vállalkozások települjenek meg benne, hangzott el. Bár jelenlegi 32 hektáros területe már jórészt foglalt, és azt 80 hektárosra szeretnék növelni, egyelőre még sok dolog van azzal, hogy vonzó legyen az infrastruktúra, amelyet kínálni tud.

A befektetőknek a legfontosabb az áruk szabad forgalma, ami adott, ezt követően azonban a leginkább az infrastrukturális adottságok számítanak, ebben is az energiával való ellátottság, a fontossági sorrendben csak ezután következik a jó úthálózat – magyarázta Antal Lóránt. Csak ha ezek megvannak, akkor lehet nagy léptékben gondolkodni.

Az elektromos és gázhálózatokkal rosszul állunk

Székelyudvarhelyen már nincs szabad hely, ahol új cég telepedhetne meg, de a városon kívül, a környező falvakban nem lehet terjeszkedni, mert nincs energetikai struktúra. „Ez viszont az elosztó vállalatok sara, mert nekik a profit az elsődleges szempontjuk és azt nézik, egy km villamosenergia-vonal építéséhez lesz-e annyi fogyasztó, amennyivel megtérül a befektetés. No meg számukra nem a háztartások jelentik a jó fogyasztókat...

Nehéz helyzetben vagyunk, mert számos kérdést kell megoldanunk egy mandátum alatt, amit elmulasztottak az előző időszakban: a gáz- és villanyhálózatot meg kell erősíteni. Emellett pedig egy

– állította Antal Lóránt. Erről egy amerikai útja során is meggyőzte tárgyalópartnere, mondván, „jöjjenek, győzzenek meg, miért érdemes befektetni, milyen kedvezményeket adnak, hogy pont Romániába fektessenek be az amerikaiak”.

A Székelyföldön pedig éppúgy képesek kell legyünk arra, hogy meghatározzuk lehetőségeinket, előnyeinket és egy vonzó csomaggal házaljunk – summázott Antal, azt is célként határozva meg, hogy „legyen bátorságunk túltekinteni Budapesten, Európa felé, mert vannak olyan tevékenységi körök, amelyek nem a magyarországi vállalkozók erősségei”.

Miklós Zoltán ezt azzal egészítette ki, hogy

Országos szinten pedig a bruttó össztermék tekintetében Székelyföld az erős középmezőnyben van, a 25–26. helyen, erősítette meg a régió gazdasági potenciáljára vonatkozó pozitív nézetet.

„Szükséges lenne viszont, hogy a magasabb versenyképességet jelentő ágazatokra koncentráljunk, magas feldolgozottságú termékeket értékesítsünk” – jelentette ki a képviselő. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD-hez) és a schengeni övezethez való csatlakozás és az infrastruktúraépítés is kötelező.

Újra fel kell találnunk önmagunkat! – mondta Antal Lóránt. Az RMKT 2017-ben végzett egy alapos kutatást Székelyföldön, beazonosította minden régió, város erősségét, és kitűnt, Székelyudvarhely a fémipar fellegvára.

„Nem a mezőgazdaságot kell fejleszteni ott, ahol a fémipar az erős, meg kell nézni, hogy ami gyengébb, azt hogyan tudjuk éltetni vagy integrálni az erősségeinkbe” – fogalmazta meg a tennivalókat a Tabakó meghívottja.