Számos károkozó fenyegeti az erdőket, nem olcsó mulatság védekezni ellenük

– vezette fel a terepszemlével egybekötött beszélgetést András Róbert, erdőmérnök, a Zetelaki Erdőrendészeti Hivatal vezetője.

A szakember arra is kitért, hogy a két tényező általában ok és okozati összefüggésben van, hiszen például egy nagy széldöntés után – ha nem takarítják meg a helyszínt – hamar ellepik a bogarak a kidöntött fákat. „A civil társadalom rendszerint arról beszél, hogy nem szabad beavatkozni az erdő fejlődésébe, de a helyzet az, hogy megfelelő gazdálkodás és odafigyelés nélkül gyakoribbá és nagyobb mértékűvé válnak a károk.

Hatékony védekezés ilyen esetben, ha különböző fafajokat elegyítenek telepítéskor. Bár az erdészet nagyon ritka esetben végez tarvágást, azt igyekeznek nem egyidőben és nem szélirányban tenni. A vágást, valamint az újratelepítést is évekre leosztva végzik ilyenkor a vágtereken, hiszen így nem egyszerre nőnek fel a facsemeték, inkább egy felfelé ívelő lépcsőt képezve védik terelik el a szelet az idősebb fáktól.

Más abiotikus tényezők esetében az erdő takarítása jelenti a baj megelőzését, de vannak olyan helyzetek is – fagy, jégeső –, amikor nincs lehetőség emberi beavatkozásra.

Hasonló veszélyt jelent ezekben az erdőkben a rézmetsző szú is, amely a fenyő csúcson lévő részeit pusztítja el, meggátolva annak fejlődését. 

Az apácalepke és a nagy fenyőormányos is ismert kártevőnek számít – fejtette ki Dénes Albert. Utóbbi elsősorban a facsemetéket támadja meg közvetlenül a tövüknél, így védekezésként oda rendszerint mérgező vegyszerrel permetezett fakérget szoktak lerakni.

Mint mondta, az elszáradó fák különleges illatot árasztanak ez vonzza oda a rovarokat. Éppen ezért létfontosságú az elpusztult, kidőlt vagy éppen beteg fákat eltávolítani az erdőből, hiszen azok rovar-gócpontokká válhatnak. Onnan persze tovább vándorolnak a rovarok – akár tíz kilométerrel messzebbre is elrepülnek – egészséges fákat fertőzve meg. Védekezni többféleképpen lehet ellenük, az egyik legjobb megoldás, ha

Utóbbi csaliból két típusú van: egyik a párosodásra kész nőstény illatát árasztja, a másik a táplálékét utánozza.

Ezeket egyébként egy Máréfalvához közeli erdős részen be is mutatták nekünk az erdészek. A védekezés egy másik formájáról is beszélgettünk, hiszen előfordul, hogy mérgező vegyszerrel permetezik meg a kitermelt és sokáig a helyszín közelében hagyott rönköket.

Azt is megtudtuk, hogy nem kevés pénzt – évi 300-350 ezer lejt – költenek a zetelaki erdőrendészethez tartozó szakemberek csak a csapdák és a vegyszerek megvásárlására. Ügykezelésükbe 21 580 hektárnyi erdős terület tartozik.

Egyébként érdemes tudni, hogy

A lobhullató erdőkben egyébként a négyévente nagyobb létszámban megjelenő cserebogarak okoznak kárt, amelyek elfogyasztják a leveleket. Ezzel jó esetben csak a fa azévi fejlődését gátolják meg, kritikusabb azonban, ha el is pusztul az adott fa. Kisebb gondokat okoz ugyanakkor a bükklevél gubacsszúnyog és bükk-bolhaormányos is. Ezek ellen azonban ritkább esetben kell védekezni, hiszen nincsenek annyira elszaporodva.

Ez ellen azonban nem védekeznek az erdészek, hiszen a medvék ezzel nem okoznak számottevő kárt.

Van ugyanakkor egy káros taplógomba fajta is, amelyet barnás széléről lehet felismerni. Ez is roppant veszélyes a fenyőfákra, hiszen belső szerkezetüket rombolja, így kivágás után is csak maximum tüzelőanyagként lesznek hasznosíthatók.

A fertőzött fákat igyekeznek kibélyegezni az erdészék, hogy mielőbb eltávolíthassák a többi fa környékéről.

 A kis házakat időnként takarítani is kell, hiszen a fészkek idővel megtelnek parazitákkal.

Összetett rendszer

Az erdészek folyamatosan jegyzik a kivágott fákat, illetve ellenőrzik a kihelyezett bogárcsapdákat – számszerűsítve a rovarokat – és az adatokat összegzik egy ebből a célból kifejlesztett digitális alkalmazás segítségével. Ennek alapján az applikáció többek között jelzi, hogy hol vannak nagyobb fertőzések, hol kell védekezni.

Az erdészek szerint lényegesen megkönnyíti a munkájukat a program, hiszen annak köszönhetően naprakész információik vannak.