A Passió fontos, mert van. Van, mert fontos.”

Isten gondviselése

György Idának rendezőként a Passió nagyon sokat jelent – valami szépet Istenért és valami izgalmasat a fiatalokért. „Az élmények közül a legnagyobb a körülöttünk lévő fiatalok életébe belátni, gyönyörködni abban, ahogy rámozdulnak valamire – másra, mint amit a világ ajánl. Hallgatni őket, megélni velük ritka szép pillanatokat, amikor megosztanak valamit abból az élményből, amikor megrezdült a lelkük. Hinni abban, hogy ezeket Valaki, Ő teszi. Bízni abban, hogy az az Isten, aki egy-egy pillanatra megmutatta magát nekik, megmutatja majd akkor is, amikor már nem csak Jézus passióját játsszák, hanem az igazit, saját életük passióját. Vágyam, hogy a szabadtéri passió éljen.

Amennyiben ez Isten műve – és hiszem, hogy az –, lenniük kell majd olyan fiataloknak, akik továbbviszik. Újdonság, hogy idén magam is szereplő leszek. A Mária-szerep egyrészt nagyon közel áll hozzám. »Anyja vagyok« a társaságnak, és bár sokszor bábáskodtam egy-egy Mária-karakter kialakításában, idén a magam Máriáját vihetem a darabba” – reméli Ida.

György Attila a szabadtéri passióban egy lehetőséget lát a fiatalok nevelésére, ami az idén huszonöt éves Szent Gellért Alapítvány egyik célkitűzése. „Ifjú korunkban a néhai Portik-Bakai Sándor plébános ificsoportjában színjátszottunk feleségemmel. Itt érhető tetten a Szentlélek: valószínűleg saját élményeink nyomán vezetett hasonló terekre. A drámázás, a misztériumjátszás ma is olyan módszer, amelyre a fiatal, ha úgy találkozik vele, nyitott. És ha játszik, megérintődik. Ezt igazolja a tíz év alatt szerepet vállalt fiatalok csapata. Feladatot adunk nekik, támogatjuk őket, megerősítjük őket abban, hogy jól csinálják. A többi a Jó Isten dolga.

De harc is: minden évben megküzdeni a szerepek lefedését, az előadások időpontjait és helyszíneit. Az egyik legnehezebb megküzdeni minden évben a zord tavaszi téli időjárással.

Közösségben

A huszonhárom éves Elekes Róbert másodszor alakítja Jézust a passióban. „A Jézus-szerep nagyon megérint legbelül, mivel számos mozzanat összefüggésbe hozható az életemben történt eseményekkel. A Szent Imre Társulathoz 2013-ban csatlakoztam egy barátom és a hittantanárnő meghívására. Akkor és 2014-ben apostol voltam, 2016-ban kerültem először főszerepbe. 2017-ben negatív szereplőként, Pilátusként állhattam a színpadon.

Sok élménnyel, baráttal és egy jó közösséggel gazdagodtam. Minden próba alatt valami újat kapunk. Az előadások, a kirándulások, a beszélgetések, a jó hangulat rávilágít a Passió értelmére, és arra is, hogy miért kell része legyek ennek a csapatnak.”