Ferencz Imre 1948-ban született Kászonimpéren. 1972-től a Hargita, mai nevén Hargita népe napilap munkatársaként tevékenykedett egészen a 2008-as nyugdíjazásáig. Mint írták a laudációjában, Ferencz Imre kiváló publicista, szerkesztői tevékenysége révén a lap arculatát meghatározó, azt jelentős mértékben alakító újságíró volt. Újságírói tevékenysége mellett 1976-ig tanárként is dolgozott Hargitafürdőn. 1979-ben jelentkezett első verskötetével, azóta közel húsz verses, illetve publicisztikai kötete jelent meg. A kitüntetett ugyanakkor műkedvelő szobrász is, akinek alkotásaiból több önálló kiállítás is nyílt az idők folyamán.

A ferences szerzetes Csíkkozmáson született 1969-ben, a ferences rendbe 1991-ben kérte felvételét. A jelöltséget a csíksomlyói ferences kolostorban kezdte el, majd a ferences képzésének következő időszaka Esztergomban és Szécsényben történt, végül Szegeden és Rómában is tanult. Később a szászsebesi ferences növendékház házfőnöke lett, a képzés alatt álló testvérek nevelője, és azóta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola erkölcsteológiai tanára. 2009 óta vezeti a rendtartományt, amelyet a tanárkodás mellett lát el.

„A gelencei születésű Bara Ferencet Márton Áron püspök szentelte pappá 1976-ban. Papi működését ugyanebben az évben kezdte el Csíkszentdomokoson, később a gyulafehérvári püspökség titkárává nevezték ki. Személyi titkárként itt ismerhette meg Márton Áron püspök nagyságát és szolgálta őt haláláig” – mondták róla a laudációjában. Hozzátették, most már ő az egyetlen élő tanú, aki jelen volt Márton püspök halálánál.

Márkus András, gyermek- és ifjúkorát Székelyudvarhelyen töltötte, ahol már elemista diákként felfigyelt a városban lakó cigány népesség szegénységére, kivetettségére. A teológiai tanulmányai elvégzése után került Sepsiszentgyörgyre 1991-ben, majd 1996-ban létrehozta a Mária Világ Királynője-egyházközséget, amelynek azóta is plébánosa, így a város cigányai számára külön személyi plébánia gondoskodik a lelki élet szükségleteiről.

A kitüntetett 1953-ban született Kézdivásárhelyen, elsősorban irodalomkritikusként tett szert elismerésre, de könyvkiadói tevékenysége is számottevő. 1998-ban Kézdivásárhelyen megalakította és azóta vezeti az Ambrózia Kiadót.

Szekeres Adél 1946-ban született Marosludason. Tanulmányai után sokáig történelem-magyar irodalom tanárként, és iskolaigazgatóként dolgozott Andrássytelepen. Itt történelmi kört alapított, a diákokkal felmérték szüleik, nagyszüleik eredetét, szokásaikat, hagyományaikat. A kör tagjaival használati tárgyakat, értékes adatokat gyűjtöttek a település lakóiról, és így összeállították Andrássytelep monográfiáját, és múzeumsarkot alakítottak ki. Később a marosludasi iskolába kapott áthelyezést, ahol 2006-ig tanított. Itt is múzeumrészleget szervezett, amelynek keretében egy falrészt a magyar történelmi dokumentumoknak szenteltek. Önkéntes munkával vállalta a magyar történelem oktatását. Tankönyvek hiányában ennek tananyagát négy éven át saját könyvtárából állította össze.

Tóth László csíkszeredai főkonzul felszólalásában kiemelte, egyik legrégebbi nemzeti ünnepünk augusztus 20-a, és hagyománnyá vált, hogy ebből az alkalomból elismeréssel adózzanak mindazoknak, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, példamutató életükkel szolgálják a nemzetet. Hozzátette, jelenleg olyan világot élünk, ahol szilárdnak hitt alapvető emberi és erkölcsi értékek kérdőjeleződnek meg, ezért szükségünk van „biztos pontokra”, azokra az emberekre, akik kiállnak értékeinkért.