Ha ilyenkor hagyatékként rájuk száll a szülők pár száz-, vagy akár pár ezer könyve, az komoly lelkiismereti problémát jelent számukra. Hiszen már a szülők is sokat rágódtak azon, hogy kinek jelent majd értéket az, amibe ők annyi energiát fektettek.

A múlt század 70-es, 80-as éveiben kiadott magyar kötetek – főleg a Kriterion könyvkiadó által megjelentetettek – még több tízezres példányszámban jelentek meg, a könyvhagyatékokban ezért nagy számban megtalálhatók ugyanazok a címek. A szakkönyvek rég elavultak, azokra ezért nincs szükség.

Néha házhoz hívnak, hogy vegyük szemügyre a hagyatékot, de azt többnyire már bedobozolva, bezsákolva találjuk, ez sem könnyíti meg a dolgunkat. Az viszont valóban segítség lenne, ha ilyen esetekben legalább egy szerző- és címlistát kapnánk előzetesen a könyvekről.

Az adományozó kedv jellemzően a húsvét és karácsony előtti nagytakarítási lázban fokozódik, illetve gyakori, hogy a lakásvásárlással együtt járó könyvtárat szeretnék az új tulajdonosok megmenteni – tudtuk meg a könyvtár munkatársaitól.

Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa elmondta, volt eset, hogy elhunyt tudományos kutató könyvtárát kínálták fel a múzeumnak átvételre, de ebben az esetben is arra szorítkoztak, hogy az illető saját szakterületének a szakkönyveit vigyék el, hiszen az abban levő bejegyzések, jegyzetek idővel felértékelődhetnek. A megkérdezett ebben látja az egyik járható utat:

így legalább részben megmenthető az enyészettől a könyvtár. Érdekes, hogy amikor a végképp elavult, vagy ideológiailag terhelt kommunista könyvek egy része mégis kikerült a kukához, onnan nagyon hamar eltűntek.

Ugyanakkor Szőcsné Gazda Enikő rávilágított arra is, hogy a mai könyvkiadási gyakorlat szerint az igen kis, akár pár száz kötetes példányszámban megjelenő könyvek a tudományos kutatók számára rövid időn belül nagyon nehezen elérhetőkké válnak, még akkor is, ha néha – szerencsés esetben – fellelhetők az interneten. Ebből hátránya származik annak, akinek a tudományos munkásságát annak alapján is értékelik, hogy az illető kiadványra hányan hivatkoznak.

Könyveket fogadók, jelentkezzenek!

Gyakorlatias ötlettel szolgál a probléma megoldására Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség háromszéki szervezetének tiszteletbeli elnöke, bár ez összefogást és némi emberi erőforrás megteremtését is feltételezi:

Ez nem az én ötletem, de van már előképe: Bogdán László író, újságíró özvegye a kézdialmási iskolának ajándékot több száz kötetet a férje könyveiből, Albert Ernő magyartanár és népköltészeti gyűjtő hagyatékából pár száz darabot a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc iskolára hagytak.”