Pénzügyi szakember: 2022-ben a családi gazdaságoknak készpénztartalékra van szükségük

– Gazdasági válság van?

– Igen.

– Kifejtené?

– A szakmai terminológia szerint a válság a piacgazdaság azon sajátossága, hogy időnként a túlkínálat rohamosan csökkenő kereslettel párosul. Igaz, hogy most pont a fordítottja érvényes – jelentős az energiahordozó hiány és árnövekedés van egy igen csak jelentős és fizetőképes igény mellett – de ennek ellenére igen, válság van azzal a megjegyzéssel, hogy most nem a gazdaság lőtte saját magát lábon, hanem a politika teremtette ezt a helyzetet.

– A Covid utáni válságból vagy háború miatti gazdasági válságról beszélünk?

– Mind a kettőről – bár a világjárvány okozta gazdasági sokkot a gyors józanodás, kilábalás követte, de a háború kezdetekor még messze voltunk attól, hogy a kormány és az Unió támogatásai nyújtotta mankó nélkül a gazdaság saját lábán tudott volna járni. Az már csak hab volt a tortán, hogy Romániában pont az energiahordozók ár-liberalizációs folyamatának a közepén robbant ki a fegyveres konfliktus.

– Konkrétan miben nyilvánul meg most a krízis?

– Legelőszőr a villany, gázolaj, gázszámlák tetemes emelkedésében. De érezhetőek már áttételes hatások is – a gazdák esetében például abban, hogy a műtrágyagyárak egy része leállt, de általában az input anyagok költségei elszálltak. Ágazatonként változó sebességgel, de az árnövekedés kezd beépülni mindenhová – a gépkocsik, traktorok vagy akár a papír, piperecikkek, alapélelmiszerek árába is. Ezek mellett gazdasági szankciók illetve a háború miatt alapanyag vagy mezőgazdasági termékkiesés várható az elkövetkező években. Gondolok itt a mostanában sokat emlegetett ukrán gabonára vagy napraforgóra, de akár az ipari fémek piacának akadozó működésére is. Már most van olyan székelyföldi gazda, aki kifizette, de nem kapta meg a műtrágyát. Hogy lehet ezeket a gondokat elkerülni, megelőzni? Jó kérdés. Az biztos, hogy a kialakult/kialakulóban levő helyzetre válaszlépés kell érkezzen majd mind a kormány, mind pedig az unió részéről. Példaként említem, hogy amint az unió jelezte, hogy támogatná a nagy energiafogyasztó ágazatokat, az Azomureș rögtön reagált, hogy hajlandó ismét termelni. Ez persze a tavaszi műtrágyázást már nem tudja pótolni, de azt lehetségesnek, látom, hogy őszre már nem lesz ebből hiány. A szankciók életbe léptetése miatt lehetnek kisebb-nagyobb fennakadások alapanyagok, de akár gépek/alkatrészek beszerzésénél – erre jó felkészülni. Ugyanakkor a pénzforgásban is lehetnek fennakadások – lehet, hogy az a kliens, aki idáig éveken át gond nélkül fizetett, egyszer csak nem tudja adósságát határidőre törleszteni. Nem azért mert nem akar – hanem mert neki sem fizettek időben. Ezt ajánlom figyelembe venni a termények/áru értékesítésénél. Ideális az volna, hogy egy gazdaság rendelkezzen akkora tőkével, hogy ha egy évi termelése kiesik, akkor is tudjon tovább termelni. Ez sajnos kelet Európára – beleértve Székelyföldet is – nem jellemző. Ilyen szempontból a családi gazdaságok sérülékenyek, jobban ki vannak téve az ilyen jellegű kockázatoknak, mint például egy nagy mezőgazdasági vállalat.

– Borúlátó?

– Igen és nem, szükség van a reális helyzetfelmérésre, információszűrésre. Románia az elmúlt harminc évben jó pár válságon ment át – ha nem volt nemzetközi, akkor mi magunk generáltunk az országon belül egyet. Ilyen szempontból az itthoni vállalkozók, gazdák hozzászoktak a bizonytalansághoz, van túlélési tapasztalat. Volt még krízis, de én Székelyföldön akkor sem és most sem láttam parlagon maradt földet. Románia, de Erdély is hangsúlyosan mezőgazdaság centrikus, ami azt jelenti, hogy jelentős többletet termelünk a saját fogyasztásunkon felül. Bár most nehezére esik a szinte megduplázódott termelési költségeket fedezni a krízis (pozitív) hozadéka egyben az is, hogy várhatóan meg fog ugrani a termékek ára. Ebből, ha okosan és összefogva tudunk értékesíteni még jól is jöhetünk ki belőle. Az idei kulcsszó a felelős, fenntartható gazdálkodás kell legyen!

(X – fizetett hirdetés)