A víz megáldásának szertartása után meghintette a templom a falait, és áldást kért az új harangra, illetve orgonára. A templomi hangszer első ízben a Dicsőség! éneklését és a Bokor Tünde által felhangzó Ave Mariát kísérte.

Felszentelték és használatba adták

Az Istennel való különleges találkozás helyéről, a templomról szólva a püspök emlékeztetett az Ószövetség szent sátorára, majd a Salamon király által építtetett jeruzsálemi templomra mint Isten jelenlétének és szeretetének jeleire. A keresztények számára a templom az isteni kegyelem forrása is: az imádság, a szentáldozaton való részvétel és a szentségkiszolgáltatások helye.

A szónok kívánta, hogy az Istennel való találkozás helyét tudjuk megbecsülni, benépesíteni, használni, látogatni, és tudjuk megmenteni magunkat, valamint a keresztény értékeket a „bárkában”. A mennyei Jeruzsálem felé vezető utunkon pedig a Szűzanya közbenjárását kérve tudjuk széppé, értékessé tenni életünket.

Lelki otthon mint jel 

A Mindenszentek litániája után a főcelebráns krizmával kente meg a falakat. A templomszentelés szertartása a templom megvilágításával és szentmisével folytatódott.

A hálaadáson a közösség papja elmondta, a pár éve bevezetett villanyáram hozzájárult a közösség gyarapodásához. Köszönetet mondott Istennek, a híveknek és a jótevőknek, hogy templomépítő reményük megvalósulhatott. Mátyás Gábor plébános bízik abban, hogy hátralékaikat rendezni tudják, és elkészülhetnek az új faberendezési tárgyak is,

Homlok Zsolt magyarországi építőmérnök a támogató családok nevében a hit és összefogás mellett a bizalmat is megköszönte, és sok hasonló élményt kívánt a térségben.

Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke erős üzenetet érez a reményben élő templomépítők tetteiben. A magyarországi támogatók jelenléte az összetartozást mutatja. Nagyboldogasszony pedig biztos védelem a jelen veszélyeiben, és biztosíték a jövőre.

Fördős Attila, Vác város polgármestere vallja, ez a templom messze túlmutat a sikaszóiak és a katolikus egyház erején. Az összefogás erejéről üzen a nemzetközösséget tagadóknak, és kifejezi a jövőbe vetett hitet, hogy a következő évszázadban is magyarul vallják meg a hitüket. Fördős Attila fejet hajt a kisebbségi sorban élők összefogása előtt.

Antal Lóránt szenátor az összetartó, Istent és a szülőföldet szerető közösséghez szólt, Bíró Barna Botond, a Hargita megyei önkormányzat alelnöke pedig a mosolyogva terveket szövő és megvalósítókat buzdította Reményik szavaival.

Végül ifj. Sánduly István előbb a kis közösség nevében Gábor atyának köszönte meg, hogy megálmodta és irányította a templomépítést, majd a támogatóknak, vállalkozóknak, a kétkezi munkásoknak és minden jóakaratú embernek. Bízik abban, hogy Isten házában elcsendesedve tudnak hálát adni. Ami sok gyermeknek, unokának és nemzedéknek lesz a lelki otthona.