Mítoszromboló kiállítás az erényövről

Mielőtt azonban fantáziánk meglódulna, le is hull a lepel a szóban forgó erotikumról: valójában nem is létezett, vagy legalábbis a középkorban nem. Mítosza utólag, a 18. században épült fel allegorikus vallási szövegek, szatirikus ábrázolások nyomán.

A közhiedelem szerint az erényövet a középkori lovagi kultúra vezette be a használatba, hogy a keresztes háborúba, zarándoklatra induló férfi biztos lehessen nője hűségében. Ezzel szemben valódi története az elmúlt ötszáz év mentalitás-, szexualitás- és orvostörténetének, valamint muzeológiájának torzításokkal, hamisításokkal gazdag láncolata, és sok mindent elárul arról, hogy a felvilágosodással kezdődő modern kor miként akarta a középkor és a reneszánsz kultúráját látni és láttatni.

Teológiai, irodalmi és társadalmi konnotációk

A kifejezés az európai köznyelvekben a 15–16. században jelent meg először, és tartalmilag az erkölcsösséggel, szűziességgel függött össze. A latin alak (a cingulum castitatis) ezer éve ismert fogalom volt, és átvitt értelemben a szeplőtlenségre használták. A reneszánsz kori szómagyarázat a mitológiáig nyúlt vissza, ezért is terjedt el a Vénusz-öv vagy -szalag elnevezés is. A vallásos szövegemlékek után a szatírákban bukkant fel legközelebb mint a nevetségesség iskolapéldája. Ami viszont érdekes, hogy a 14–16. századi erotikus irodalom utalást sem tett rá. Onnantól kezdve, hogy a 18. századtól megjelenő lexikonok is felveszik címszavaik közé, az erényöv tulajdonképpen elveszíti teológiai, illetve irodalmi szimbólumértékét, és helyébe lép

Az erényöv első képi ábrázolása egy 1405-ös hadtudományi kódexben található. 16. századi metszetek a prostitúcióval hozzák összefüggésbe.

Tárgyiasult mítosz

A hamis elképzelést szülő írott és képi ábrázolások mellett a múzeumokban a 19. század közepétől rendre feltünedező, középkorinak titulált műtárgyak is táplálták a mítoszt. Legrégebbinek a Cluny Múzeum egyik darabját kiáltották ki. Miután azonban anyagvizsgálatnak vetve alá több darabról is kiderült, hogy hamisítványok, 1995 és 2000 között majdnem mindegyik intézmény visszahívta az erényöveket. A londoni Science Museum a fogamzásgátló eszközök között tart nyilván máig három 16. századinak tulajdonított darabot. A Haáz Rezső Múzeumban megnyílt kiállítás eme hamis tárgyi emlékek közül vonultat fel néhány modellt, melyeket velencei, worchesteri, yorki, rottenburgi, lékai gyűjtemények menesztettek. Szemrevételezve ezeket valóban jogos a kiállítást szülő kérdés:

A 19. században aztán valóban készültek erényövek mindennapi használatra is. A kor vívmánya a dolgozó nők körében dívott, a nemi erőszak elkerülése végett. Másrészt a lélekgyógyászatban kapott szerepet mint kamaszkori vágyfékező szerkezet.