Mindenkinek nehéz lesz az újrakezdés

Mindenesetre sem én, és szerintem senki más sem készül arra, hogy 18-án megszűnik a bezártság. Az új bejelentés után persze ez volt a téma a lakótársaimmal: szerintünk meddig tarthat a karantén és amikor vége lesz, ki mit fog csinálni. Mădălina, a román kolléganőm biztosan hazamegy Jászvásárra. Giulia pedig itt marad Olaszországban, hiszen 27 év után már idekötődik.

Én, mint írtam, várok egy picit, nem akarok feltétlenül váltani, nem vagyok az álmait könnyen feladó típus. Persze, sok minden függ attól, hogy mikor lesz vége a karanténnak, de az biztos, hogy nem fogok haza rohanni Gyergyószentmiklósra. Illetve megyek majd, mert szeretnék találkozni az otthoniakkal, de csak akkor, amikor otthon is lezárul a járvány. Eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg visszamegyek Budapestre, ahol több mint tíz évet éltem, hiszen valahol az is az otthonom, és ott biztos van munkám, mivel a régi munkahelyemre visszavárnak. De

az újrakezdés, a folytatás nem rajtunk fog múlni. Ha tényleg több hónapig tart a járvány, akkor mindenkinek nehéz lesz az újrakezdés.

Ugyanilyen nehéz lesz a vállalkozások és az egész gazdaság újraindulása is.

A másik, amiről szó esett, hogy az idén a vendéglátásnak befellegzett, többek között olvastam is, hogy szeptember előtt esélytelen dolgozni vendéglátásban, azaz

a nyári főszezonban üres lesz itt a tengerpart.

De azt is olvastam, hogy Olaszország júliusig biztos nem fogad turistákat.

Mind több helyen olvastam és hallottam, hogy minimum 5 hónap eltelik, mire minden korlátozást feloldanak, és az a kérdés, hogy ezt az időt ki hogyan fogja tudni átvészelni. Sajnos attól tartok, sokan éhezni, nélkülözni fognak. Szerintem az igazi megpróbáltatások még csak ezután jönnek mindannyiunk számára. A nehézségben pedig nagyon fog számítani a kitartásunk és az, hogy összefogjunk, segítsük egymást.

A karanténhosszabbítás szerintünk májusig elhúzódik, bármilyen a fegyelem, és azért valljuk be, hogy például Albániához képest mi sokkal lazábban tartjuk be a karantént... Én ugyan heti egyszer megyek ki, de ezt a másik két lány nem így tartja be, ők általában 2–3 naponta kimennek, ha egy rövid sétára is. Amit még tapasztalok: harmadik hete tart a karantén, és az elején majdhogynem minden nap beszéltünk a hazautazott kollégáimmal, de már egyre kevesebb az ilyen beszélgetés, nem keressük sűrűn egymást, mindenki egyre jobban el van a maga gondolataival.

Nemrég olvastam, hogy

már vannak családok, akik segítséget próbálnak kérni, mert éheznek.

Sajnos, lassan eljött a sok pazarlás, nemtörődömség böjtje. Másoknál pedig még most is megy a pazarlás, sokan kidobálják az ételt, amit még simán el lehetne enni fogyasztani. Az igazi változás szükségességét még sokan nem értették meg.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország