Mindenki szeretne biót, csak lehetőleg ingyen

A takarmány nyáron a magas biológiai értékű legelőkről származó füvet, valamint az évelő és egynyári takarmánynövényeket jelenti, ami – optimális körülmények között betakarítva és eltárolva – télen is biztosítja a táplálékot az állattenyésztési ágazatban.

ami többletjövedelmet biztosít a gazdálkodók számára. Egyelőre nincs nagyon sok, ökoterméket előállító gazdaság a megyében, és a kereslet sem a legjobb az ilyen jellegű termékekre, de ennél nagyobb gondok is megoldásra várnak még az agrárszektorban – tudtuk meg Romfeld Zsolttól, az igazgatóság vezetőjétől. De előbb jöjjenek a két ágazat főbb Hargita megyei jellemzői.

Koncentrálódnak az állattartó gazdaságok

A megyében a múlt év végén összesen 26 234 állattartó gazdaság működött. Ezeknek a száma két év alatt 1290-nel csökkent, ám megfigyelhető egyfajta koncentrálódás is, ami fenntarthatóbbá teszi a megmaradó gazdaságokat.

A juhtartó gazdaságok képezik a másik legerősebb részét a Hargita megyei állattartási szektornak, utóbbiakban azonban majdnem 15 ezerrel csökkent az állatállomány az elmúlt két évben (múlt év végén 187 171 juhot tartottak Hargita megyében), miközben az ilyen gazdaságok száma alig lett kevesebb.

ami a gyorsabb fejlődés és az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés feltétele – derül ki a jelentésből.

A mezőgazdasági területek nagy része legelő és kaszáló

Hargita megye mezőgazdasági területeinek 81,19 százalékát legelők (139 207 hektár – 35,57%) és kaszálók (178 519 hektár – 45,62%) teszik ki, amelyek biztosítják a növényevő állatok számára a legfontosabb, legolcsóbb és legegészségesebb takarmányt. Ugyanakkor a szántóterületeknek (72 597 hektár – 18,55%) több mint a felén is (39 845 hektáron) takarmánynövényeket termesztenek a gazdák.

Hús-, tej-, tojástermelés

Ami a hústermelést illeti, az exportcégek által a fiatal szarvasmarhákért kínált magas felvásárlási ár miatt az értékesített szarvasmarha-állománynak a mintegy 85–90 százaléka élve kerül exportra vagy kereskedőkön keresztül vágóhidakra.

A tejtermelésre, illetve értékesítésre a tej felvásárlási árának alakulása, valamint az ágazatra jellemző munkaerőhiány van leginkább hatással. Ezzel kapcsolatban a megyei mezőgazdasági igazgatóság jelentése kitér arra is, hogy az utóbbi időben egyre több szarvasmarha- és juhtenyésztő választja a húsfajták tenyésztését.

Ezt egyébként az adatok is alátámasztják: az elmúlt két évben szinte 40 ezer hektoliterrel csökkent (1 930 051-ről 1 891 102-re) a megtermelt tehéntej mennyisége Hargita megyében. A jelentés ugyanakkor rámutat arra is, hogy

Mintegy 100 ezer tojótyúk is része a megye állattenyésztési ágazatának. A tojástermelés családi gazdaságokban és négy ipari méretű farmon történik. Szárnyashús-termelési céllal egy farmon, továbbá családi gazdaságokban nevelnek szárnyasokat.
Méztermelést mintegy 20 500 méhcsaláddal végeznek a Hargita megyei méhészek, az átlagtermés pedig méhcsaládonként 10–25 kg között változik.

A megyei mezőgazdasági igazgatóság az ágazat egyik legnagyobb problémájaként a vadkárokat tartja számon.

– áll a jelentésben.

Tejtermelésről húsmarhatartásra állnak át a munkaerőhiány miatt

A vadkárok mellett a munkaerőhiány a másik nagy probléma, ami hatással van az agrárszektorra. Ez az egyik oka a juhállomány csökkenésének, valamint a tejtermelésről a húsmarhatartásra történő átállásnak is a szarvasmarhatartók egy része esetében – tudtuk meg Romfeld Zsolttól, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjétől.

„Ugye azért a legeltetéshez csak kell egy őrző-védő ember, tehát egy juhász, aki nap mint nap jár az állatokkal. És ilyen ember ritkán akad, ezért egyre kevesebben vannak, akik nyári legeltetést vállalnak olyan körülmények között, amilyenek egy havasi legelőn adottak. Ez az egyik szempont, a másik a vadak.

Amúgy ez sajnálatos, mert nekünk a havasi legelőket ki kellene használnunk. Magas értékű gyepek vannak ott, és azokat legeltetéssel lehet karbantartani, továbbá tájformáló és szociális jellegük is van, tehát kár volna elveszíteni ezt a gazdálkodási formát” – fogalmazott az igazgatóság vezetője.

viszont az ilyen rendszerek kizárják a legeltetés lehetőségét – mutatott rá Romfeld Zsolt, hozzáfűzve, hogy az ilyen farmokon bent tartják az állatokat, a takarmányozás és a fejés is ott történik.

Hargita megye esetében eme kategória nagy részét az ökominősítésű gyep- és legelőterületek teszik ki, a 790 termelőnek csak mintegy tíz százaléka állít elő valamilyen bioterméket. A gyakorlatban ez többnyire azt jelenti, hogy például „az ökominősítésű legelőn konvenciós szarvasmarha legel”, ezért az így előállított termék már nem kap ökominősítést – magyarázta Romfeld Zsolt.

– fogalmazott a témával kapcsolatban Romfeld Zsolt.

Elmondta ugyanakkor: az, hogy viszonylag kevés az ökotermék, nem azt jelenti, hogy más Hargita megyei termékek nem jó minőségűek. „Attól, hogy nincs »lepapírozva«, még lehet magas minőségű, csak nem árusítható ökominősítésű termékként.”

Hargita megye nagy része köztudottan gyep- és legelőterület, az állattartó gazdák által megvásárolt abraktakarmány pedig legtöbbször tradicionális mezőgazdaságokból származik, amelyeknek nincs ökominősítése, így a végtermék sem lesz az. Ettől azonban még a havasi juh- és tehéntartók termékei jó minőségűek – magyarázta a mezőgazdasági igazgatóság vezetője.