Az is kiderült továbbá, hogy az online kulturális és szabadidős tevékenységek közül a internettelevízió és a videók nézése, illetve az online hírportálok, újságok olvasása volt a legnépszerűbb tavaly, a tagállamok 16 és 74 év közötti internet-felhasználóinak 72 százaléka használta mindkét célra a szolgáltatást.

A kulturális javak online vásárlása tekintetében is elmarad az ország az európai többségtől: míg 2018-ban az EU-s átlag 69 százalék volt, Romániában mindössze 26 százalék ez az arány. Belépőket például a romániaiak csupán 3 százaléka vásárol online, könyveket, magazinokat vagy újságot 5 százalékuk, filmeket és zenét pedig két százalékuk.

Mire költünk?

A kutatás kultúrára és szabadidős tevékenységekre fordított lakossági kiadásokat tárgyaló fejezetében arra is fény derült, miért olyan alacsony a romániai internettelevízió-nézők száma. Mint kiderült, az EU-s háztartások kiadásaik három százalékát szentelték kulturális javak és szolgáltatások vásárlására 2015-ben. A legtöbbet (28,5 százalék) IT-felszerelésekre költötték, majd a könyvek és az újságok (25 százalék), a különböző díjak és előfizetések (19,7 százalék), illetve a kültéri kikapcsolódás és szórakozás (mozi, színház, múzeum, könyvtár stb.; 15,3 százalék) következnek a népszerűségi listán.

így újságokra és magazinokra például csak 5,9 százalék jutott, könyvekre 11 százalék, mozira, színházra, koncertekre pedig mindössze 3,2 százalék.

A probléma forrása

Péter László kolozsvári szociológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója emlékeztetett, hogy a kutatásban vázolt kedvezőtlen hazai helyzet nem számít újdonságnak, hiszen amióta elvégzik a kultúrafogyasztási barométer felméréseit, mindig ilyenek az eredmények.

„A mérésből az derül ki, hogy kevesen fogyasztják a kultúrát, ha azt magaskultúrának definiáljuk. A magaskultúrához azonban egyesek sajnos sehol sem férnek hozzá: ennek költsége van, illetve objektív feltételei is. Ilyen a kulturális infrastruktúra, ami a nagyvárosokon kívül alig van,

Amúgy mostanság egy erősen tudásellenes véleményklíma alakult ki, amiben a magaskultúra nem is érték” – mondta a szociológus.

Kitért arra is, hogy létezik egy jelentős „szétfejlődés”, ami egy nagyon szűk réteg esetében azt eredményezi, hogy globálisan fogyaszthatja a kultúrát: bármit megvehet digitálisan, elutazhat külföldi előadásokra, tárlatbemutatókra, Netflix, Amazon Prime (filmek), Readly (folyóiratok) vagy Spotify (zene) előfizetése van. Ezzel párhuzamosan azonban

„Előbbi réteg mindenevő – magas és populáris kultúrát egyaránt fogyaszt –, és van választási lehetősége, míg utóbbi csak a populáris kultúra tévés változatához vagy a Facebookhoz fér hozzá, és nincsen választási lehetősége sem. Ők a masszív tévénézők” – fogalmazott Péter László. Szerinte a megoldás abban állhat, ha fejlődhetne a kulturális infrastruktúra, ha javulna a hozzáférhetősége, és persze ha az iskola megtanítana szelektálni az információk és főleg a különböző csatornák között.

Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője a téma egy másik vetületére is felhívta a figyelmet, hiszen meglátása szerint a kultúrafogyasztást illetően vigyázni kell, hogy az adatokat a különböző országok és kultúrák ismeretében értelmezzük. Elmondása szerint érdemes úgy megközelíteni a kérdést, hogy ismeretet szerzünk a különböző országok kulturális intézményeiről, oktatási rendszeréről, turizmusáról, az átlagfizetésről, ugyanakkor azonban egy ország sem tekinthető homogénnek, ezek mögött a számok mögött közösségek, szokások, civilizációs vívmányok egyaránt felsorakoznak.

Ezáltal Románia is több régióra osztható, vannak nagyvárosias jellemzők, de vidéki és egészen elmaradott régiók is az országban. „Ha magunkra, székelyföldiekre vonatkoztatunk, van egy érdekes példám. Jó néhány évvel ezelőtt végeztünk egy felmérést a Pogány-havas kistérségben, a kultúrafogyasztást vizsgáltuk. Akkor jöttünk rá, hogy nem alkalmazhatók az adatfelvételnél a nagyvárosokban bevett statisztikai kategóriák, miközben elmondható, hogy fontos szerepet tölt be a kultúra a térségben. Ez azért van, mert a hagyományos falusi közösségek ünnepei, szokásai, amelyeknek fontos szerepe van az esztendő folyamán, nem jelennek meg a statisztikai nyilvántartásban, ezért olyan, mintha nem is léteznének” – hívta fel a figyelmet az igazgató.