Mindenből lehet pálinkát főzni, de Oroszhegyben egyvalamiből nagyon

A szilvanapok megszervezésének alapgondolata mindig is a helyi értékek megőrzése volt, és ez nem változott az elmúlt tizenkét évben, vagyis most is a szilvából készült termékekre fektették a hangsúlyt – fejtette ki lapunknak Bálint Elemér Imre, a község polgármestere. Mint mondta,

a szilva termékként, de arculatépítésként is fontos a közösség számára.

Szerinte egyébként a helybéliek közti kapcsolat megerősítése szempontjából is fontos a rendezvény, hiszen ott lehet találkozni és jókat beszélgetni. A falunapokon jelentős szerepet kapott a kultúra is, egyebek mellett több helyi és máshonnan érkezett néptánccsoport, illetve zenekar lépett fel.

– szögezte le már beszélgetésünk legelején Vass Erzsébet, akinek rézüstjében a családi recept alapján készülő hagyományos szilvaíz rotyogott. Mint mondta, öt-hat órán keresztül folyamatosan kavargatni kell a vékony rézüstben rotyogó szilvát, nehogy odaégjen. A cél az, hogy lassú tűzön elfőjön a gyümölcs leve, és csak a sűrűje maradjon.

A pálinkakészítéshez hasonlóan a rézüst használata is elengedhetetlen a jó eredményhez, így lesz igazán különleges a lekvár. „Persze kályhán is lehet szilvaízt főzni, de annak már nem lesz ilyen különleges íze” – magyarázta. Hozzátette, a szilvaízből végül lekváros derelye és lekváros gombóc készül.

Egyebek mellett ágyasáfonya-, alma-, Klapp kedveltje körte- és aszaltszilva-pálinkát hozott el kóstolóba az Oroszhegyi Szilvanapokra Ambrus Levente helyi termelő, akinek családja már több generáció óta tökéletesíti a közkedvelt italok készítését. Ő maga negyvenkét fajta pálinkát főz minden évben.

„Dédszüleim még hagyományosan almából, szilvából és körtéből főzték a pálinkát, de mára már több mindenre van igény. Az emberek kérése, illetve saját kreativitásom szerint dolgozom.

– mondta lapunknak. Az ünnepségre elhozott pálinkái közül talán az 50 százalékos alkoholtartalmú, aszalt szilvából készült főzet volt a legkülönlegesebb. A szakembertől megtudtuk, hogy az alapanyagul szolgáló szilvát házi aszalón terítették szét, amelyre csövekkel vezették át a mellette álló kenyérsütő kemencéből származó füst 30 százalékát. Ez a meleg levegő szárította ki a gyümölcsöt, és ez adja a belőle készült ital enyhén füstös ízét.

Az Ambrus által bemutatott italokat egyébként bárki megkóstolhatta, ezeknek nem volt előre meghatározott áruk, hanem becsületkasszát helyezett ki a tulajdonosuk. „Persze, ha valaki nem adott pénzt, akkor is megkóstolhatta az italokat. A becsületkassza inkább arra szolgált, hogy az emberek is érezzék, nem keveset kell dolgozni ahhoz, hogy a pálinka asztalra kerüljön” – fogalmazott.

Rámutatott, a fák egész évben gondozást igényelnek, a metszések és a permetezések mellett meszelni és kapálni is kell. Mindemellett az ültetésekre is nagy gondot kell fordítani. „Adni kell a fának ahhoz, hogy kapjunk valamit” – így Ambrus Levente. Lapunk kérdésére arra is kitért, hogy bizony a szilva szedése is megizzasztja az embert:

nagyjából tizenöt kilogramm kell ahhoz, hogy hét deci pálinkánk legyen.

A falunapok részeként pálinkaversenyt is rendeztek, amelyre közel ötven gazda nevezett be termékeivel – ebből is látszik, hogy Oroszhegyen még mindig nagy hagyománya van a párlatkészítésnek.