Merre tart az erdélyi népművészet?

A konferenciára Kalotaszegről és Barcaságból is érkeztek résztvevők

A szakmai fórumra a Nagy István Művészeti Líceum aulájában került sor, ahol a bevezető előadást Farkas Irén, a Csíki Székely Múzeum néprajzkutatója tartotta, az erdélyi népművészet néhány jellemzőjét emelve ki. Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke megkeresésünkre elmondta: a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiuma támogatásával a mostanin kívül még két másik konferenciára kerül sor: 2012. január 25-én a székely kapukról és kopjafákról, mint az erdélyi népművészet legjellegzetesebb alkotásairól értekeznek Csíkszeredában, majd március 23-án Székelyudvarhelyen Viseletkonferenciát tartanak. „Az oktatási intézmények programja és színvonala mellett nem árt egy kis plusz, ezért civil szervezetünk ezeket konferenciákkal, táborokkal és kiállításokkal egészíti ki. A konferencián szakelméleti kérdéseket jártunk körbe a teljesség igénye nélkül, ami egy hosszabb folyamatnak a része. Közösségi művészetet védünk, így minden, ami ehhez tartozik a közösség kincse. Nem csupán egy mesterségbeli tudásról van szó, művészetről beszélhetünk, viszont ennek a jellemzői az iparművészettől eltérően nem egyénieskedők kell legyen, hanem közösségiek” – véli Szatmári Ferenc.

Ezt követően Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet nyugalmazott főtanácsosa és Szatmári Ferenc közös előadásában az erdélyi népművészetben megfigyelhető jelenkori törekvéseket vázolta. Halász Péter a csángók nagy kutatója, nyugdíjazása után Gyimesfelsőlokon telepedett le, ahol a közösség a népművészet iránti alázata miatt első pillanattól befogadta – méltatta az előadót Szatmári Ferenc. Végül az új környezet kihívásairól dr. Gagyi József szociológus értekezett.

A konferencián kulturális intézmények szakemberei is részt vettek

Délután került sor a szakmai testületek megalakulására, valamint megvitatták a felmerülő szervezési javaslatokat. Székelyföld legnagyobb egyleteinek vezetőivel egészült ki a vezetőség. A jelenlévők arról is döntöttek, hogy szakáganként – faművesség, hímzés, gyöngyfűzés, nemezelés, bőrművesség – külön levelezőlistákat hoznak létre. „A hagyományos jelleg a mi erőnk, nem az újítás. A népművészet több mint egy kommunikációs eszköz, sok mindent elárul a közösségről. Népművészetünk a mi tárgyi anyanyelvünk. A konferencián sikerült néhány fogalmat tisztázni, mi a barkácsolás, és mennyivel többet jelent, hogyha alkotunk valamit, és az alkotás mikor lesz művészi. Az a szakmai vélemény alakult ki, hogy kopjafa az, ami ember nagyságú, ami azon túl van, az egy közösség igénye emlékoszloppal” – összegezte az eszmecsere hozadékát az RMNSZ-elnök.

A konferenciát a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiuma és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége támogatta.