Megszorítások jöhetnek a tanügyben a pénzhiány miatt

Osztályteremben. Gyereklétszámtól függetlenül szinte ugyanazok az iskola kiadások. Illusztráció

Fotó: Veres Nándor

Nem elég a gyermeklétszám-alapú fejkvóta alapján biztosított összeg a kiadásokra – húzta meg a vészharangot Kiss Imre. A Kovászna megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján elmondta, az ország megyéinek felében nem férnek bele a keretbe, nem elég a pénz az oktatásban dolgozók fizetésére.

Bíró Blanka

2018. január 30., 16:482018. január 30., 16:48

Kovászna megyében hozzávetőleg 18 százalékos a hiány, a fejkvótaalapú finanszírozás alapján 153,9 millió lejt kapnak erre az évre, ám 182 millió lejre lenne szükség, hogy a béreket kiadják. Tavaly is hasonló volt a helyzet, ám akkor már az év elején 17 százalékkal kipótolta a minisztérium a költségvetésüket, amit az év végére még így is túllépték 2,5 százalékkal. Idén azonban nem kaptak kiegészítést, így arra már csak a második félévtől kerülhet sor a legoptimistább forgatókönyv szerint is.

A főtanfelügyelő attól tart, hogy áprilistól már csökkentik a havi béralapot. A tanfelügyelőségen kiszámolták, hogy a jelenlegi osztály- és pedagóguslétszám mellett még legalább ötezer diákkal kellene több, hogy a normatív finanszírozás elég legyen.

„Egyértelmű, hogy rossz a rendszer. Egy tanintézetnek ugyanakkorák a költségei, ha egy osztályban huszonöt gyerek jár, mint ha tizenkettő járna. Ugyanannyi tanárra, takarítóra, könyvelőre van szükség.

Ez a módszer nem felel meg a valóságnak.

Nem lehet büntetni a diákot vagy a pedagógust, mert nem nagyvárosban, egy nagy létszámú iskolában tanul vagy dolgozik, hanem egy kis faluban” – részletezte Kiss Imre. A főtanfelügyelő egyeztetett a tanintézetek igazgatóival, több lehetőséget azonosítottak, hogy lefaragják a költségeiket, ám ezzel csak a hiányzó összegek töredékét tudják megtakarítani. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy Kovászna megyében sajátos a helyzet, hiszen

a többnyelvűség nagyobb kiadásokat feltételez, amit nem lehet pótolni a kisebbségi oktatásnak járó pluszszorzóval.

Egynyelvű iskolában ötven gyereket el lehet osztani két osztályba, de ha az ötvenből tíz például román anyanyelvű, akkor nem lehet két osztályt alakítani, kell két magyar és egy román, ez pedig pluszköltséget generál – fejtette ki a szakember. Hangsúlyozta, a megszorító intézkedések is a törvényesség határát súrolják, hiszen a jogszabály előírja például a különböző pótlékokat, ám másik oldalról nem biztosítják a forrásokat, hogy ezeket ki is tudják fizetni. Minden tanintézet eldöntheti, hogy milyen megszorító intézkedést vezet be, erre vonatkozóan több javaslatot is megfogalmaztak.

Például nem adják ki az iskolai könyvtárosoknak a por miatt járó veszélyességi pótlékot, az elszigetelt településen tanítóknak járó juttatást, vagy megszüntetik az éjjeli őrséget. A tanítóknak nem fizetik ki a testnevelésórákat, ha azt ők, és nem a tornatanár tartja. A magyar iskolákban csak heti egy órában tanítják a második idegen nyelvet, és a minimálisra csökkentik az opcionális tantárgyak számát, összevonják a gyakorlati órákra a csoportokat.

A töredékállásokat is összevonják, a nyugdíjba vonuló vagy a rendszerből kilépő tanárok helyére nem alkalmaznak másokat. Ez a vidéki tanintézetekben szinte lehetetlen, mert így is épp annyi pedagógus tanít, ahányra feltétlenül szükség van. Nehéz év elé nézünk, nem lehet ennyi pénzből kiadni a fizetéseket. Ezzel szemben pedig törvény írja elő, hogy minden községben működnie kell általános iskolának, ám ezek a falvak lassan elnéptelenednek, a fejkvótaalapú finanszírozás nem fedezi az iskolák fenntartását – szögezte le Kiss Imre.