Ennek oka, hogy az oktatók is tudták, mennyire nehéz otthonról tanítani, felkelteni a tanulók érdeklődését egy képernyőn keresztül. „Online oktatás mellett volt időm mással is foglalkozni, nem voltam teljesen lekötve, mintha rendesen be kellett volna járjunk az egyetemre. Szünetekben tudtam közben enni, a ház körül tevékenykedni, és foglalkozni a cégemmel is mellette” – nyilatkozta az egyetem egyik harmadéves hallgatója, akinek megfelelt az online oktatás.

A hallgatók többsége azonban előnyösebbnek tartotta az egyetemen zajló órákat, mivel az online oktatásnak számos hátránya van: a megkérdezettek szerint a szociális élet kevésbe alakulhatott ki, elmaradt a produktív rutin a mindennapokból, amit felváltott a motiválatlan állapot, a lustálkodás iránti vágy, és bármennyire is szerették volna kijelenteni, hogy aki akar, online is tud jól teljesíteni, a valóságban ezt sokkal nehezebb megvalósítani.

„Az elején még elfogadható volt, mivel létezett egy konkrét időpont, amikor visszatérhetünk a tantermekbe. Sajnos azonban ez nem jelentett semmit, és idővel rájöttem, hogy semmi sem biztos, csak az, hogy nem fognak visszaengedni az egyetemre. Amikor már az új tanévet is online kezdtük, egyértelművé vált, hogy egy végtelennek tűnő körben szaladunk, és nem lehet tudni, mikor lesz vége. Ezt a tanévet már személyes jelenléttel kezdtük, de továbbra is benne volt a pakliban, hogy egyik percről a másikra megváltozhat minden, és így is történt.

A hagyományos órák sokkal hitelesebbek, figyelemfelkeltőbbek, és sokkal több minden megragad” – mutatott rá egy harmadéves hallgató.

Az elsőéves hallgatók szerencsésebb helyzetbe kerültek, mivel szeptemberben személyes jelenléttel kezdhették egyetemi tapasztalatukat. „Számomra nagyon meghatározó és rendkívül hasznos, hogy személyesen kezdhettük az egyetemet, hiszen új közeget, új embereket, tanárokat ismerhettem meg. Mindemellett nagyon fontos kiemelnem, hogy számomra sokkal jobban megy a tanulás, ha élőben is ott lehetek” – fogalmazott érdeklődésünkre egy elsőéves hallgató. Hozzátette: egyrészt közelebb érzi magához az új vagy akár már ismert anyagot, és a tanároktól is szívesebben kérdez. Másrészt diáktársaival is közelebb kerültek egymáshoz, barátokká váltak, közös programokat szerveztek. „Ha bejárunk az egyetemre, reggel korábban fel kell kelni, elkészülni, elindulni, időben beérni, és ez idő alatt van idő rendesen felébredni, készen állni az aznapi feladatokra, tananyagokra. Online elég két-három perccel hamarabb felkelni, ezért sokkal kevésbé érzem azt, hogy ténylegesen figyelni tudnék. Persze az online oktatásnak is megvannak a maga előnyei meg hátrányai” – összegezte.

Hiába kezdődött ugyanakkor személyes jelenléttel az idei tanév, a koronavírus-járvány negyedik hulláma miatt a múlt héttől ismét online tanultak a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának hallgatói, az egyetem előtti oktatásban pedig kéthetes kényszervakációt rendeltek el.

Fazakas Noémi
(a szerző egyetemi hallgató, szakmai gyakorlatát a Székelyhon.ro portálnál végzi)