– magyarázta a tanulmány kapcsán. De ugyanígy a már itthon dolgozók szerepe és véleménye, továbbá a még középiskolás, informatika szakos diákok nézőpontja is fontos számukra. A jó hír, hogy

A kutatás elkészítésére – melynek eredményeit most, az év végén közölték – a kolozsvári Kvantum Research szakcéget kérték fel. A szakcég részéről Kiss Tamás és Barna Gergő vállalta, hogy segítséget nyújt a kutatás lebonyolításában és a tanulmány elkészítésében. Az adatok begyűjtésében az úgynevezett hólabda módszert alkalmazták: egy kezdeti adatbázisból kiindulva online lekérdezés alapján valósult meg a felmérés, ahol minden kitöltő személy további ismerősöket adhatott meg, akiknek szintén kiküldték a felkérést, majd a kérdőívet.

A középiskolások esetében pedig felkeresték azt a két iskolát – a Tamási Áron Gimnáziumot és a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumot –, ahol informatikaosztályok vannak.

– magyarázta Simon Károly.

A középiskolások körében 139 sikeres lekérdezéssel számolnak a tanulmány készítői: a válaszadók 80 százaléka a Tamási Áron Gimnázium 9–12.-es diákja, 20 százaléka a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium 11–12.-es tanulója. „A diákok negyedének van világos, végleges opciója az egyetemi továbbtanulásról, egyharmaduknak van ötletük, elképzelésük, viszont nem hoztak még döntést ebben a kérdésben” – sorolta a projektkoordinátor.

A megcélzott egyetemi városok között Kolozsvár dominál, a diákok mintegy 46 százaléka említette opcióként, ezt követi Temesvár (18 százalék), Marosvásárhely (17 százalék), illetve Budapest (12 százalék), de összesen 15 százalékuk tartotta lehetséges opciónak, hogy külföldön (kizárólag Magyarországon) folytassa egyetemi tanulmányait.

Jelentősen javult ugyanakkor azoknak az aránya, akik a középiskola elvégzése után is hasonló szakmában folytatnák tanulmányaikat: a megkérdezettek majdnem fele (44 százaléka) készül informatika szakon továbbtanulni, egyötödük valamilyen számítástechnikával kapcsolatos mérnöki, és szintén egyötödük más technológiával kapcsolatos mérnöki szakra aspirál.

A jövőkép szempontjából a diákok mintegy egytizede otthon, összességében 43 százalékuk Romániában (Székelyudvarhelyen, Erdélyben, az országban), 38 százalékuk pedig (legalábbis időszakosan) külföldön látja jövőjét. A válaszadók egyötöde nem döntött még ebben a kérdésben.

– emelte ki Simon Károly.

A kutatás nem titkolt célja az udvarhelyszéki IT-szektor potenciális humánerőforrásának feltérképezése, ezen belül is főként az, hogy az elszármazottak közül hányan szándékoznak hazaköltözni. A kutatás során olyanokat kerestek fel, akik Udvarhelyszéken születtek vagy a középiskolát ott végezték, illetve akik IT-szektorban dolgoznak és/vagy tanulnak, illetve a válaszadók 20 és 40 év közöttiek. „A mintánkban így egyaránt képviselve van az idősebb generáció, amely már dolgozik, családot alapított, illetve a fiatalabbak, akik vagy frissen végezték felsőfokú tanulmányaikat vagy még egyetemisták, közülük is jelentős a már munkában állók aránya” – magyarázta Simon Károly.

Származási helyüket tekintve a válaszadók többsége, 87 százaléka udvarhelyszéki születésű (68 százalékuk székelyudvarhelyi), további 13 százalék pedig az udvarhelyszéki iskolavégzés szerinti kritérium alapján került a mintába. Az Udvarhelyszéken érettségizettek túlnyomó többsége Kolozsváron folytatta/folytatja egyetemi tanulmányait, 52 százalékuk a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, 16 százalékuk pedig a Műszaki Egyetemen. A marosvásárhelyi Sapientián a válaszadók 18 százaléka tanult vagy tanul. Jelentősnek mondható a temesvári egyetemek vonzereje is, a megkérdezettek mintegy 8 százaléka ide járt vagy jár egyetemre. A jelenlegi aktivitást tekintve a válaszadók többsége (55 százaléka) már befejezte tanulmányait, és az IT-szektorban dolgozik.

A maradék 31 százalék jelenleg is Udvarhelyszéken lakik. A hazaköltözést alapvetően a legfiatalabbak tervezik, akik jelenleg egyetemisták és mellette nem dolgoznak. Akik tanulmányaikkal párhuzamosan dolgoznak is, már sokkal kisebb arányban említették, hogy haza szeretnének térni, viszont körükben magas azok aránya, akik nem zárják ki ezt a lehetőséget. A hazaköltözést elvetők között felülreprezentáltak az idősebbek, a nők, akik dolgoznak, akik már nem tanulnak vagy posztgraduális képzésben vesznek részt, házasok, gyerekesek.

Mint a tanulmányból kiderült:

A személyes gátak esetén a válaszadók a „nem találnék megfelelően fizetett állást”, a „nem találnék szakmailag megfelelő állást”, illetve a „nem találnék megfelelő szakmai környezetet” válaszlehetőséget említették legnagyobb arányban. A szakmai szempontokon túl szintén jelentős gátló tényező a kisvárosi élet, amely általában a lehetőségek hiányával kapcsolódik össze.

A hazaköltözés akadályainak sorában leggyakrabban az infrastruktúra, a tartalmas időtöltés hiánya, a politikai instabilitás és viták, a nehézkes ügyintézés, a korrupció jelenik meg, valamint a város fejlődésének hiánya is taszító tényező a válaszadók szerint.

Érdekes, hogy a kisvárosi lét negatív és pozitív aspektusai is érvényesülnek a válaszadók körében. A hazatérést elsősorban a családhoz, szülőkhöz, illetve a barátokhoz, ismerősökhöz való közelség motiválná, illetve szintén fontos tényezők a kisvárosi élet pozitívumai, a csendes, nyugodt környezet, amely „kevésbé zsúfolt”, „otthonosabb”, „családias”, „tisztább”, „egészségesebb”, „rendezettebb”, „természetközelibb”. Egy harmadik vonzerőt a térség etnikai, nyelvi sajátossága képezi, a „magyar környezet”, a „magyar/székely közösség”, az anyanyelvhasználat lehetősége, a magyar kultúra.