A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület jubileumi rendezvénysorozatot szervez Marosvásárhely szabad királyi város fennállásának 400. évfordulója alkalmából.
2016. október 19., 19:542016. október 19., 19:54
Történelmi előadások, fotókiállítás, ifjúsági vetélkedők gazdagítják a programot, amely decemberben egy ünnepi zárórendezvénnyel ér véget.
A jubileumi rendezvénysorozat keretében az első történelmi előadás Bethlen Gáborról szólt, a Marosvásárhelynek adományozott kiváltságlevélről és annak hozadékáról – Sebestyén Mihály értekezésében. A második történelmi előadást Tamási Zsolt tartotta, aki Rákóczi Ferencről beszélt a marosvásárhelyi jezsuiták feljegyzései alapján. A harmadikon a 18. századi Marosvásárhellyel, a Toldalagi és Telekiek korával ismerkedhettek meg az érdeklődők.
A Bernády Házban Sebestyén Mihály a kuruc kor utáni, viszonylagos nyugalomról beszélt, arról, hogy a város életét nem zavarta semmi egészen a század utolsó harmadáig, amikor a II. József által hozott reformok nem éppen a városi polgárság kedve szerinti eseményeket eredményeztek. Például nem tetszett a város lakóinak, hogy a hatalom Aranka Dánielt teszi főbírának.
A 18. századot a kiszámítható, lassú növekedés jellemezte, gazdasági és demográfiai gyarapodás. Míg az 1620-as összeíráskor hozzávetőlegesen 2500 lakosa volt Marosvásárhelynek, 1709-ben 567 családot nevesített a korabeli dokumentum, ami 2800 személyt jelent, 1750-ben pedig már 623 család, vagyis 3115 fő lakta a várost. 1785-ben 1115 családot írtak össze, ami 5575 személyt jelent. Számos mesterember, kereskedő és értelmiségi telepedett le, ami a gazdasági élet fellendülését vonta maga után. Erős volt az asszimilációs jellege a magyarságnak, amely egészen a 20. század első feléig tartott. A más-más országból idetelepülő mesteremberek magyarokká váltak, beilleszkedtek a magyar közösségbe, átvették nem csak a nyelvet, de a kultúrát, szokásokat is.
A főtér arculata a 18. század végén, a 19. század elején alakult ki, ahogy a főbb utcái is akkor nyerték el ma is ismert állapotukat. A várból 1735 körül kiürítették a polgárházakat és betelepítették a katonaságot. Elkezdődött a városban a barokk építészet, a Wesselényiek, a Bethlenek, Kemények, Bornemisszák, Hallerek, Telekiek építkeztek, megépült a Teleki Téka, a Református Kollégium új szárnya, a mai konviktus épülete, a Thököly utcában, a „német városban” felépítették a görög katolikus templomot, a Toldalagi palotát. Az egészségügyi ellátás is nagyobb figyelmet kapott, állandó orvos telepedett le a városban, például Mátyus István, a szék orvosa.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület által szervezett sorozat legközelebbi rendezvényének a témája a Bernády György kora lesz, majd a két világháború közötti évtizedek, illetve az ötven év iparosodás.
szóljon hozzá!