Peti úgy érzi, bízik benne a polgármester

– Miben különbözik Peti András munkája és megítélése az egy évig a magyarság szemszögéből láthatatlannak bizonyuló, a románságéból pedig semmibe vett Józsa Tiborétól?

– Megválasztásom után három hétre, július 2-án kaptam kézhez azt a dokumentumot, melyben Dorin Florea megszabta a hatásköreimet. Tudomásom szerint, az elmúlt tizenhárom esztendőben az RMDSZ alpolgármestereinek összesen nem volt akkora hatásköre és annyi feladata, mint amennyivel engem megbízott a polgármester úr. Ez egy óriási kihívás, de ugyanakkor egy megelőlegezett bizalom is, ami az RMDSZ súlyát is igazolja.

– Ezek közül melyek a legfontosabb feladatok?

– Nagyon sok van. Az egyik kérdés, amivel foglalkozom, a távfűtéssel kapcsolatos, a másik az integrált hulladékgazdálkodási terv követése, de nekem kell véglegesítenem Marosvásárhely vagyoni leltárát, nekem kell feltérképeznem a város ingó és ingatlan javait, és nekem kell megoldanom a megyei önkormányzattal felmerülő jogi vitákat. Az anyakönyv-vezetői tisztséget is átruházta a polgármester úr, mint ahogy a sürgősségi vészhelyzetek irányításával vagy az adók és illetékek behajtásának követésével is engem bízott meg. Sőt én felelek a közterületen elhagyott gépkocsik helyzetének a rendezéséért is. Talán nem csak a legfontosabb teendőimet, hanem az összest felsoroltam.

– Mindez szép és jó, hogy ennyi mindennel bízta meg Dorin Florea, de melyek azok a kimondottan magyar ügyek, amelyekben döntési vagy legalább is beleszólási joga lesz? Mert a távfűtési rendszer agonizálásának tudomásul vételétől vagy egy-egy házasság megkötésétől még nem lesznek magyar utcaneveink vagy kétnyelvű felirataink.

– A közigazgatásban nem helyes etnikailag megkülönböztetést tenni az ügyfelek között. Az általam felsorolt területeken mind a magyar, mind a román családok érintettek. Semmiféle intézkedést nem hozok a magyarok vagy a románok érdekében.

– Bocsánat, én nem magyar ügyfelekről, hanem magyar ügyekről beszélek.

–  Magyar ügyekben a folyamatos egyeztetés és tárgyalás hozhat sikereket. Érdemes megemlíteni, hogy jelentős előrehaladás tapasztalható bizonyos kérdésekben. A kétnyelvű iskolanévtáblák mintegy fele már kikerült az épületek homlokzatára. Városépítő polgármesterünkről, dr. Bernády Györgyről tanintézményt neveztünk el, a tanácsban pénzösszeget különítettünk el az iskolának helyet adó ingatlan felújítására. Ugyanakkor folynak a tárgyalások a magyar történelmi egyházakkal a hosszú távú bérleti szerződések megkötése érdekében, azért, hogy uniós alapokból újítsuk fel az önkormányzat által használt iskolaépületeket. Csak a Bolyai Farkas Líceum esetében kilenc-tíz millió euróra rúgnának a munkálatok értékei.

– Hogy érzi, a feladatok leosztásán vagy átruházásán túl a polgármester mennyire veszi komolyan? Kívülről mégiscsak azt látni, hogy a várost ő meg hűséges embere, Claudiu Maior vezetik. Dorin Florea nagyon jól ért ahhoz, miként „semlegesítse” egyes, számára nem túl szimpatikus alpolgármestereit, gondolok Fodor Imrére, majd Marius Ichimre, Ionela Ciotlăuşra, Józsa Tiborra. Önt mégiscsak nagy riválisa, Borbély László bizalmi embereként tartja számon.

– Tudatában vagyok annak, hogy két félen múlik az együttműködés mikéntje. Az, hogy ebből a kapcsolatból a széles nyilvánosság mit észlel, az első sorban a médiától függ. Én sem mint alpolgármester, sem mint RMDSZ-elnök nem rendelkezem azokkal a sajtókapcsolatokkal és -támogatásokkal, amelyekkel a városháza rendelkezik. Ennek az az eredménye, hogy képtelen vagyok megfelelő szintén vagy megvilágításban bemutatni a terveimet és megvalósításaimat. Annak ellenére, hogy a teljes transzparencia híve vagyok, tudom, hogy bizonyos érzékeny kérdésekben kimondottan árt a sajtónyilvánosság.

– Kettős vezetői tisztségéből kudarcként éli meg Marosvásárhely magyarságának a kiszorítását a főtérről és a belvárosból? Előbb a Vásárhelyi Forgatagot kellett kivinni a főtérről, majd az augusztus 20-i ünneppel kellett behúzódni a plébánia udvarára.

– Abból kell kiindulnunk, hogy Marosvásárhelyen kisebbségbe kerültünk és semmilyen döntést nem tudunk meghozni a többségiek támogatása nélkül. Ha ezt a tényt elfogadjuk, azt is tudnunk kell, hogy román partnereink soha semmit nem fognak önzetlenül, viszontszolgáltatások nélkül nekünk megadni. A nagy kérdés pedig az, hogy mekkora árat kell, érdemes fizetni olyan úgymond juttatásokért, amelyek lényegében a törvény által szavatolt jogok tiszteletben tartását és gyakorlását jelentik. A demokrácia szabályai szerint mindenkire egyformán érvényes a törvény, és ha voltak olyan rendezvények, melyek számára a főtér adott otthont – gondolok az őszi vásárra, a virágkiállításra vagy a városnapok bizonyos programjaira –, akkor úgy gondolom, hogy a Marosvásárhelyért Egyesület hasonló rendezvényeit sem lett volna szabad hátrányos megkülönböztetésben részesíteni.

– Viszontszolgáltatásokról beszél, de úgy gondolja, hogy Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy akár Nagyszebenben valamiféle elfogadhatatlan kompromisszum árán szervezi saját ünnepeit a felsorolt városok főterén a lényegesen kisebb arányban lévő magyarság?

– Inkább egyébről van szó. Az különböztet meg minket, vásárhelyi magyarokat az említett városok magyarjaitól, hogy számarányunkat tekintve mi még megőriztük a versenyképességünket, így potenciális veszélyt jelenthetünk a következő választásokon.

– Politikai és szakmai pályafutásában eddig előnynek számított a Borbély Lászlóhoz fűződő szoros kapcsolata. Hogy érzi, most amikor úgymond kinőtte magát, és az ellenzéki szerepből politizáló Borbély csillaga sem csilloghat úgy, mint miniszterségei korában, változott a helyzet?

– Borbély úr rendkívüli politikai tapasztalattal rendelkezik, hisz pályafutása során három minisztériumot is vezetett, az RMDSZ országos vezetőségében pedig a második legfontosabb tisztség betöltője. Amikor úgy érzem, hogy a tanácsára van szükségem, most is bátran fordulok hozzá, hiszen tudom, hogy a lehető legjobb ötlettel segít ki. Én ezt most is előnyként könyvelem el, hogy van egy olyan személy, akivel bármikor konzultálhatok. Sőt mással is szoktam tanakodni, elvégre a kinyilvánított célom a minél több szakember bevonása a döntéshozásba. Olyan emberekről van szó, akik szakmai tudásukkal, élettapasztalatukkal hozzá tudnak járulni a marosvásárhelyi magyarság életszínvonalának emelkedéséhez.

– Nem zavaró az örökös társítás Borbéllyal? Az RMDSZ-beli ellenfelei gyakorta nevezik Borbély táskahordozójának vagy kulcsos emberének, aki a korrupcióellenes ügyészség embereinek nyitja az anyatárs lakásajtóját.

– Nem, egyáltalán nem hinném, hogy ez bármiféle hátránnyal járna. Szerintem bárkinek nagy megtiszteltetés lenne, hogy egy ilyen nagy horderejű embertől tanulhat és vele dolgozhat. Ha csak a környezetvédelmi minisztériumban eltöltött két és fél évre gondolok, el kell mondanom, hogy egy olyan munkatapasztalatot sikerült szereznem, ami az addiginál sokkal jobb, élesebb rálátást biztosít az ügyekre és azok magasabb szintű megoldására.

– Hogy érzi, sikerül visszatéríteni az RMDSZ-be azt a csoportosulást, mely az ön, februári elnökké választásának szabályosságát vonta kétségbe, és fordított hátat a marosvásárhelyi szervezetnek? Lesz-e béke a marosvásárhelyi RMDSZ háza táján?

– Mi minden olyan személyt tárt karokkal várunk, aki jóhiszeműen és érdekmentesen kíván valamit tenni a magyarságért. Sajnos egyes esetekben már rég nem folyt közösségépítő munka, már rég nem tartották a kapcsolatot a tagsággal, úgy, hogy az érezze, hogy valahova tartozik és valaki képviseli az érdekeit. Mindezek ellenére folyt és folyik az RMDSZ-nek hátat fordító személyek megkeresése, de mindmáig nem látom bennük, hogy valamit is tenni kívánnának a közösség érdekében.

– Fiatal kora ellenére gazdag a szakmai önéletrajza: volt már önkormányzati képviselő, minisztériumi tanácsos, röptérigazgató, most meg alpolgármester. Mindezen állásokat, tisztségeket politikai vonalon szerezte. Mi a „civil szakterülete”?

– Igaz, hogy bárki gyanakvóan tekinthet arra, miként sikerül egy embernek ennyi területen eredményeket felmutatni. Politikai funkció ide vagy oda, de a vidrátszegi repülőtér történelmében soha nem üzemelt annyi járat, mint az én időmben. Visszatérve a kérdésre: jogi oklevéllel rendelkezem, csak sajnos még nem adatott meg, hogy a szakmámat gyakoroljam. A jogi ismeretek viszont komoly segítséget és biztonságot nyújtanak munkám végzésében, a lehető legjobb döntések meghozatalában.