Menhely: esély a halálra ítélt madaraknak

Egyik olvasónk jelezte, hogy a Parângului utcai fülesbagolyfészekből egymás után pottyant ki a három kis fióka. Mivel a fészeknek otthont adó fenyőfa ágait igen felmetszették, a madaraknak nem volt elég helyük, hogy ágról ágra ugrálva gyakorolják az önálló életet. A Milvus Egyesület tagjai tettek vissza kettőt a fészekbe, míg a harmadik B. Levente állatorvosnál van, amíg erőre kap, majd ő is visszakerül a „helyére”.

Nem kalitkába valók a madarak

„Nemrég keltek ki a tojásokból az erdei fülesbagoly fiókák, amelyekre az jellemző, hogy viszonylag korán kiugrálnak a  fészekből, és az ágakon ugrálva gyakorolnak. Amennyiben túl felmetszik a fákat, akkor nincs hol gyakoroljanak, így lepottyannak a földre. Fontos tudni, hogy az általános tévhittel ellentétben a madaraknak nincs szaglásuk, így nyugodtan megfoghatjuk a kis fiókákat, és visszatehetjük a fészekbe, vagy ha azt nem találjuk meg, akkor helyezzük a kicsikéket egy ágra, bokorra, védett helyre, hogy kóbor kutya, macska meg ne egye őket. Az anyjuk meghallja majd csipogásukat,  valószínűleg etetni is fogja őket, amíg megerősödnek” – tanácsolja a Milvus szakembere, Zeitz Róbert, miközben megmutatja az állatmenhelyen levő madarakat.

Bár a megmutatja kissé túlzás, hiszen a két kerecsensólyom igen veszélyes. Külön tartják őket, és csupán kis réseken kukucskálhatunk be hozzájuk, már csak azért is, mert nem jó, ha megbarátkoznak az emberrel. A Milvus szakembere elmondta, az egész ország területéről hoznak hozzájuk madarakat, s néhány lelkes állatorvos önkéntesen segít nekik meggyógyítani a ragadozómadarakat. „Ezek a madarak halálra vannak ítélve. Hozzánk kerülve is csak 50 százalék esélyük van, hogy túléljék a sérüléseket, és hetek, hónapok vagy talán évek múlva visszakerüljenek természetes életterükbe. Jelenleg Szentsimonban épül egy korszerű, röptetővel ellátott állatmenhelyünk, amely minden uniós követelménynek megfelel, és ahol még jobban tudunk majd segíteni a ragadozó madarakon – mondta Zeitz Róbert.

Állat és ember találkozása

A Milvus munkatársa azt is elmesélte, hogy sokszor az emberek tudatlansága miatt pusztulnak el az állatok. Nemrég az egyik városszéli udvar bozótosába betévedt egy riadt őz. A tulajdonos, bár az állatorvos mondta neki, hogy ne közelítsenek hozzá, hanem hagyják békén, és ne is mutatkozzanak, ő és szomszédjai ki akarták kergetni az állatot a udvarról, vissza az erdőbe. Addig hajtották végig az udvaron, míg az teljesen kikészült, az izmai annyira begörcsöltek, hogy a helyszínre kiérkező állatorvos már nem tudott segíteni rajta, megdöglött. Vannak pozitív példák is: nemrég Korond környékén találtak egy medvebocsot, amelynek nagyon csúnya szemgyulladása volt. A betegség úgy megtámadta a kismedve szemét, hogy egyikkel sem látott, sőt az egyiken egy lyuk keletkezett a fertőzés nyomán. S bár a szemorvos semmi esélyt nem látott a gyógyulásra, az erdészek mindennap bekenték a bocs szemét a szakember által felírt kenőccsel, és végül csodával határos módon a fertőzés visszahúzódott, és a bocs egyik szemével tökéletesen, a másikkal majdnem jól lát.

Az állatmenhelyen megismertünk egy kis kuvikot is. Már nem tud önálló életet élni, de sokan segít a Milvus szakembereinek, elkísérve őket a marosvásárhelyi általános iskolákban tartott különböző tájékoztató, környezetvédelmi órákra. Az állatvédők szerint ugyanis nagyon fontos, hogy a gyermekek is megismerjék a környezetükben sokszor rejtőzködő állatokat, tudják, mit kell teniük az élethelyük megőrzése érdekében, és mit akkor, ha találkoznak velük vagy például sérült állatot, madarat találnak. Vallják, hogy a természetet védve őrizhetjük meg azt az környezetet, amely emberek és állatok számára is élhető lesz.