Ilyenkor, télen kevesebb a munka a kaptárak körül, de a méhészek nem tétlenkednek: nemcsak a fiatalok, kezdők, hanem az idősebbek is tanfolyamon sajátítják el az elméleti ismereteket, és a különböző támogatások eléréséhez szükséges okleveleket is ilyenkor szerzik meg.
2012. február 23., 17:592012. február 23., 17:59
2012. február 23., 18:062012. február 23., 18:06
A Nyárádvölgyi Méhész Egyesület és a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete közösen tart méhésztanfolyamokat Nyárádszeredában a tél folyamán: a helyiek az oktatás feltételeit és a szervezést, az utóbbiak a szakmai oktatást biztosítják. Ez nem újkeletű dolog, hiszen a méhészegyesület egyik fő tevékenysége a szakmai képzés, és minden télen 50–100 hallgató számára biztosítják a tanulási keretet – mondta el portálunknak Balde Ernő elnök. Minden hallgató automatikusan a nyárádmenti egyesület tagjává válik, ezáltal szakmai hátterük is lesz a különféle vidékfejlesztési programok során, de később ki-ki eldönti, hogy marad-e vagy egy másik egyesületbe iratkozik át.
Sokan tanulnak
December óta három csoport indult Nyárádszeredában, az első éppen a napokban teszi le a záróvizsgát, míg a legkésőbb kezdők áprilisban adnak számot tudásukról. És már szervezik a negyedik hallgatói csoportot is. A rövidített, két hónap időtartamú képzés főleg az elméleti tudás megszerzésére teszi a hangsúlyt, a gyakorlatot ki-ki a saját méhészetében vagy a legközelebbi méhésznél végzi el. Az egyenként 28 fős csoportban a megye több vidékéről érkeztek tanulni, a következő településekről: Vajdaszentivány, Nagyernye, Marosszentgyörgy, Marosszentanna, Marosvásárhely, Székelytompa, Nyárádszereda, Székelybere, Nyárádmagyarós, Berekeresztúr, Jobbágyfalva, Nyárádköszvényes, Nyárádremete, Ákosfalva, Kelementelke, Gyulakuta, Erdőszentgyörgy, Makfalva, Kibéd, Sóvárad, Szováta és Segesvár. A képzés magyar nyelven folyik, de vannak magyarul is beszélő románok is, a vizsgát pedig mindenki saját anyanyelvén teheti le. A hallgatók elismert szakképzési oklevelet vehetnek majd át.
Sohasem késő elkezdeni
Bakos László ötödik éve él Marosvásárhelyen, ő a vajdasági Csantavérről települt át Maros megyébe. Azelőtt száz méhcsaláddal foglalkozott, de nálunk csak most kezd ismét „visszazökkeni” a szakmába: tavaly befogott és betelelt egy rajt, akkor elhatározta, hogy ismét hozzálát a méhészkedéshez. Ehhez a család is „áldását adta”, most pedig azért tanul, hogy olyan oklevelet szerezzen, amellyel érvényesülni is tud.
A nála fiatalabb nyárádszeredai Szász Attila már a nagyszülőktől tanulgatta a méhészkedést, de intenzívebben csak mostanában foglalkozik, egyelőre 13 családot tart Jobbágyfalván. Nemcsak új pályát, hanem fiataloknak és idősebbeknek egyaránt kereseti lehetőséget jelenthet a méhészet, egyeseknek pedig megélhetést is – véli Szász.
A tanfolyamokon meglepően sok hölgy is jelen van. A nyárádköszvényesi Vizely Blanka tavalytól foglalkozik komolyabban a méhekkel, már vándoroltatni is volt, és nem riad vissza mindennapi munkától és a mézpergetéstől sem. Úgy látja, a méhészetet nem csak a jövedelemért kell művelni, a méhéket szeretni kell, továbbá sok türelemre van szükség. Barátja, a nyárádremetei Karácsony Botond már tíz éve méhészkedik, s húszévesen már 200 családot birtokol, apja, Lajos pedig 250-et.
szóljon hozzá!