Lehet, kell, érdemes: gazdaélet Szabédon

Oláh Attilát mindenki ismeri a hétszáz lelkes faluban, útba is igazítanak, de előre figyelmeztetnek: nagy a sár a domboldalra vezető úton. Valahogy kiverekedjük magunkat egy újonnan épült istállóig, ahol szabadkozva fogad a gazda: állandóan kövezik az utat, de a sár elnyeli a kavicsot, ilyenkor csak traktorral lehet ide kijutni. Főleg, hogy a tejet is be kell vinni a faluba. Szekérrel már nem is érdemes itt kínlódni.

A rendezett istállóban tisztaság, békésen kérődző állatok, a jászlak között tágas hely, hiszen géppel hordják be a takarmányt. Egy vetőmagcséplő is itt áll, a napokban használatban lesz. Az istálló mögött tavaly épült trágya- és trágyalétároló.

Oláh Attila tanult szakmáját illetően autószerelő, de csak három évet dolgozott szakmájában. 1993 óta édesapjával állattartásba kezdtek, ekkor vásárolták az első traktort, aztán két év múlva komolyabban is belevágtak – meséli a gazda bent a faluban, miután a tejet a hűtőtartályba öntötte. A folyamatosan bővülő gazdaság és állatállomány nem mindenkinek tetszett, néhány éve feljelentették a környezetvédelmi őrségnél, így „kiszorították” a faluból. 2009-ben a falu fölötti dombtetőn kezdett el új, tágas istállót építeni. Mindezt önerőből, hiszen sosem dolgozott külföldön, s kölcsönt is csak keveset vesz fel, azt is az állatállomány érdekében. Míg otthon minden munkát kézi erővel végeztek, „kint” már jóval több szerep jut a traktornak, a takarmányt is a villásrakodóval szállítják be a jászolig. Az istállóban 38 fejőstehén, egy borjúzó üsző, három bika és húsz borjú van, a közelben több mint kilencven kecske, ugyanennyi juh tanyázik. A gazdasághoz három régebbi traktor és több mint száz hektár földterület is tartozik, ennek negyedét bérli legelőként az önkormányzattól, a többi szinte mind saját terület – mondja a gazda. Télen kevesebb a tej, de ötezer liternél mindig több, átlagban hat-hétezer, míg nyáron tíz-tizenháromezer liter a termelés. A tejet négy éve egy Beszterce megyei cég veszi át, hetente háromszor szállítja el.

A tej elég olcsó, volt 1,30 lej is a tavaly, most 1,10 lej a literenkénti ára, és a kecsketejet nem is tudják értékesíteni. A juhtejből sajtot készítenek, azt is itthon értékesítik, ahogy lehet. Néhány éve szállított egy marosvásárhelyi üzletbe, de piacra vinni nem érdemes, nincs vásárlóerő és „a nap is eltelik”. Egy 550 literes hűtőtartálya volt, tavaly 4200 lejt költött egy 800 literes megvásárlására. Ugyancsak tavaly épült a trágyatároló, ez 32 ezer lejbe került. És az idén be kellene rendezni az istállóban kialakított fejőházat, ez tízezer euróba kerülne – sorolja a kiadásokat Attila. Jelenleg két kis fejőgépet használnak, de egyszerre csak egy-egy tehenet fejnek, míg az újjal egyszerre ötöt lehet.

Úgy gondolja, a jelenlegi állomány épp elég, most épp akkora, amekkorát megfelelően el tud látni és kezelni, hiszen nincs mellette segítség, munkaerő. Fia szakközépiskolás, állat-egészségügyi területen tanul, de nem tudni, átveszi-e, folytatja-e majd a gazdaság vezetését.