Kitüntették Koncz László Ferencet

A kitüntetést a Rend képviseletében vitéz Bozó József magyarországi széktartó és vitéz Imre László helyettes főkapitány ünnepi istentisztelet keretében adta át vasárnap Backamadarason. A kitüntetés a lelkész és a rend közötti gyümölcsöző kapcsolat, valamint a tiszteletes magyarságmentő és értékteremtő munkájának elismerése. A társaság és rend érdekében, illetve ennek „célkitűzéseivel megegyező magyar nemzeti érdekekért végzett huzamos és értékes munkájának elismeréseképpen” kapta az elismerést Koncz – áll az ünnepélyes pillanatokban átnyújtott díszoklevélen.

Megáldották a zászlót

Az ünnepi eseményen az igehirdetés szolgálatát a helyi lelkipásztor végezte, amelynek keretében vitéz Imre László bemutatta a tulajdonában lévő székely vándorzászlót, amelyet már több európai városba elvitt: a székely autonómia melletti szimpátiatüntetésre a müncheni román követség elé, és a lisszaboni magyar követség által rendezett március 15-i ünnepségre, ahol ismertette a székely autonómiatörekvések lényegét. Koncz László megáldotta a vándorzászlókat.

Az esemény a kultúrotthonban folytatódott, ahol fellépett  a Kincses Tánccsoport, a  hagyományőrző népdalkör és a nemrég alakult citerakör. A vendégeket és ünneplőket a helyi polgármester, Turbák Zoltán is köszöntötte, elismeréssel szólva a kitüntetett lelkipásztorhoz és a Szent  László Társaság (1861) és Rend  képviselőihez.

Tizenhat éves szolgálat díja

A társaság és rend 2004 óta ismeri és követi Koncz László szolgálatát, ismerik azt a munkát, amit nyárádszentimrei lelkészsége idején a műemléktemplom felújítása érdekében tett, és amelyet ők is támogattak. Backamadarason a szolgálat mellett a lelkész a gyülekezet összefogásában és a kulturális élet támogatásában jeleskedik, nemrégiben pedig espereshelyettessé is választották. Ez a kitüntetés pedig azoknak szól, akik az elvándorlás helyett itthon maradnak és szolgálatot végeznek, felkarolják a magyar és keresztyén ügyet. Koncz tiszteletes elérzékenyült az elismerés átvételekor, s egy pillanatra átérezte, hogy tizenhat éves szolgálata alatt már sikerült valamit „letennie az asztalra”. Úgy véli, ez a díj nemcsak róla szól, hanem főleg arról a közösségről is, ahol ő szolgál, azaz nemcsak a szolgálóról, hanem azokról is, akiknek szolgál – nyilatkozta lapunknak a tiszteletes.