Japánul tanítja az erdélyi táncokat

Eddig többek közt vajdaszentiványit, marossárpatakit tanított, magyaróit a Felső-Maros mentéről, a Nyárádmentéről nyárádselyeit és nyárádmagyarósit, a Sóvidékről pálpatakit, a Küküllőmentéről magyarszentbenedekit, szászcsávásit, de kértek tőle szilágyságit, valamint cigánytáncot Erdély három régiójából, illetve román kalotaszegit. Nem hallottak a mezőmadarasi vagy a mezőpaniti táncokról, de nagyon tetszettek azok is japán tanítványainak – számolt be portálunknak Fazakas János.

Hivatásos táncosként 1992-ben járt először Japánban a Maros Művészegyüttessel. Ott derült ki, hogy a vendéglátók nem csak a színpadi előadásra kíváncsiak, szeretnének megtanulni táncolni. Mivel angolul már tudott, és táncoktatói tapasztalattal is rendelkezett, felkérték, hogy oktasson. Az egyik óra után megkérdezték tőle, volna-e kedve visszamenni Japánba tanítani. „Akkor azt mondtam, ha visszahívtok, akkor én japánul fogok tanítani” – mondta, de már másnap meg is ijedt a kijelentésétől. Aztán megvette az első angol-japán nyelvkönyvét, két audiokazettát, és elkezdte tanulni a japán nyelvet, hogy ezen a nyelven taníthassa tanítványainak a táncfigurákat.

Japánban úgynevezett baráti társaságok vannak, amelyek nevet adnak maguknak. Ilyen Tokióban a Magyar néptánc, amelynek tagjai havonta egyszer gyűlnek össze táncolni, a hét-nyolc tagú Pálinka csoport, és a Tokió Kalotaszeg Táncegyüttes, amely már néha fel-fellép, bemutatja tudását. Nem intézményesített formában táncolnak, hanem hobbiból, egy személy akár több tánccsoportnak is tagja. A magyar mellett ír vagy lengyel néptáncot is tanulnak. Amikor Fazakas Jánost, népszerűbb nevén „Fazit” meghívják, ők mondják meg, mit szeretnének tanulni, ugyanis tájékozódnak, utánaolvasnak, interneten információkat gyűjtenek, nem ritka, hogy el-eljönnek Erdélybe egy-egy néptánctáborba. Mielőtt Fazi megérkezne, nyílt workshopot hirdetnek meg vagy egy tanfolyamot, egymást értesítik, pontos programmal, térképpel látják el egymást.

Mivel beszéli a nyelvet, Fazinak nincs szüksége tolmácsra, ezért könnyebb a munka. Mielőtt belevágna a táncoktatásba, rövidebb kultúrtörténeti vagy néprajzi előadást tart. Például elmondja, hogy a falusi ember Erdélyben ezt így szokta, ennek mi a jelentősége, valamint azt is, hogy a hölgyet meg kell fogni. „Ebből már nagy probléma van, nem csak Japánban, de az egész Távol-Keleten” – teszi hozzá nevetve, hiszen ott nem létezik a kézfogás intézménye, meghajolnak, amikor egymást köszöntik, nem érnek egymáshoz. „Amikor megfogja a derekát, látom, hogy ott a keze, de nem fogja. Meg kell magyarázni, hogy ne egymás mellett, hanem együtt táncoljanak” – meséli Fazakas. Japánban nincsenek páros táncok, amit hozzánk a reneszánsz elhozott, az ott ismeretlen. Így a táncosnak meg kell tanulnia vezetni, a hölgynek pedig ezt meg kell engednie.

Vannak olyan szokások, amelyek Európában, Erdélyben természetesek, ott azonban nem. Például az általa Erdélybe hívott japánoknak meg kellett magyaráznia, hogy azért, mert ő mindenkit megölel és megpuszil, ne gondoljanak szexuális zaklatásra vagy molesztálásra, ez csupán annyit jelent, hogy ismerik egymást.

A japán néptáncosok közül nagyon kevesen táncolnak magyar táncokat, ugyanis elterjedt az a hír, hogy ezek nagyon nehezek. „Nem mondom, hogy könnyűek, de ha jól van tanítva, és felépítve, akkor fogyasztható mindenki számára” – magyarázza az oktató. Fazi ónem csak Tokióban tanít, ha hívják Nagojába, Oszakába vagy Kiotóba is elmegy, és sokan követik. Mindez szakmailag és emberileg is elégtétel Fazakas János számára, aki szerint vannak nála jobb oktatók, de olyanok, akik japánul tanítanak, már nem valószínű. Az a tény, hogy Japánban oktat, a végeredmény – teszi hozzá, hiszen előtte hatalmas felkészülésre van szükség, folytonos tanulásra, önmaga fejlesztésére. Volt olyan tánc, amelyet azért tanult meg, mert azt kérték, például egy alkalommal a szilágysági táncokat, vagy erdélyi cigány táncokat. Sokan elkezdtek Japánban magyarul tanulni, mert a tánc mellett szeretnének énekelni is. Fazi nyelvoktatást nem vállal, egy-egy népdalt megtanít magyarul, miután lefordítja annak a szövegét japánra, és elmagyarázza, hogy miről szól.