Így „születik” egy önkéntes tűzoltó alakulat

A nyárádszeredai piactéren csatlakoztunk a minap az éppen gyakorlatozó önkéntes tűzoltókhoz. Tarlótűz vagy égő gumiabroncsok, szalmahalmok oltásán, ellentűz gyújtásán dolgoztak, de szó esett a robbantással történő oltásról, a füst színének jelentéséről, megfigyelhették a forgótüzet is, majd a tömlők kigurításához, összeszereléséhez, a tűzoltóautó vízzel való feltöltéséhez láttak, azután a vízágyú használatával és a vízfüggöny „építésével” is barátkoztak.

Kacsó István tíz éve lakik Nyárádszeredában, ő az önkéntes tűzoltók vezetője. A júniusi árvizekkor került kapcsolatba az éppen alakulófélben levő tűzoltósággal, részt vett a javak mentésében, a pincék kiszivattyúzásában. Akkor szerzett tudomást arról, hogy az önkormányzat Angliából vásárolt tűzoltóautót. Mivel éppen nem volt gépkocsivezető, őt kérték fel erre, hiszen kötelező sorkatonai szolgálata idején fél évig bevetési autón dolgozott, így nem volt idegen számára sem a felszerelés, sem az oltás.

Azóta részt vettek néhány találkozón, felkészítőn, többek között Székelykeresztúron egy magyarországi alakulat tartott teljes napos képzést, ahol pince-, tető-, garázs- és autótűzzel egyaránt dolguk volt. A csapat fiataljai, akiknek többsége még katona sem volt, nemhogy tűzoltó, itt találkozhattak a különböző éles helyzetekkel, oltással, mentéssel. Ezután kérték fel Kacsó Istvánt a szeredai alakulat vezetésére. Rájött, hogy szinte a nulláról kell kezdenie az oktatást, ezért kezdetben a kocsin levő felszerelésekkel és azok használatával ismerkedtek, azóta minden héten foglalkozásokat tartanak, már a létra, tömlő használatát és a védővonal kialakítását gyakorolják, de mindig valamilyen tematika és technika megismerése, begyakorlása is szerepel a feladatok között.

Az alakulatnál még számos felszerelésbeli hiányosság van, de Tóth Sándor polgármester biztosította őket ezek mihamarabbi pótlásáról. Egyelőre főleg tömlőkből és védőruházatból van hiány, eddig a csíkfalvi, balavásári, nyárádremetei alakulatoktól kaptak adományként ruházatot. Hamarosan bejegyzik a helyi tűzoltó egyesületet, mert így több lehetőség nyílik adományokhoz jutni, egymás között csereberélni a szükséges cikkeket. Ugyanakkor Kacsó kezdeményezte, hogy a város érdeklődjön a külföldi testvértelepüléseknél, hogy hozzájuthassanak légzőkészülékekhez és feszítővágóhoz, hisz ezek nagy értékű tárgyak, és egyelőre nincs lehetőségük beszerezni.

Az önkéntes alakulatnak mintegy harminc tagja van már, de egyelőre csupán tucatnyi jár rendszeresen a felkészítőkre. Amíg az alapokat nem rakják le, amíg nem ismerik a fiúk a felszereléseket és helyzeteket, addig nem mennek éles bevetésre, mert nemcsak oltásról, hanem életek mentéséről is szó lehet esetenként. A közeljövőben négy személy fog részt venni közülük egy képzésen, hogy minél többen megismerjék az autón végzendő feladatok csínját-bínját. Mivel önkéntes alakulatról van szó, sosem lehet tudni, hogy mikor ki tud bevetésben részt venni, ezért nagyon fontos, hogy mindenki minden helyzetben helyt tudjon állni. Kacsó István is részt vesz egy parancsnoki képzésen, s majd ezek után szerezhetik meg az alakulat működési engedélyét, és vehetnek részt éles bevetésen. Addig is igyekeznek „bevonulni” a helyi lakosság tudatába, hogy szükség esetén ők is ki tudnak szállni, esetenként akár gyorsabban is. Ha csak a tűz továbbterjedésének megakadályozásában vesznek részt, már az is nagy segítség a helyi hivatásos tűzoltóknak.

Mivel az Egyesült Királyságból származó autójuk van, annak eszközei nem találnak a hazaiakkal, ezért mindig cserélgetni kell azokat, hogy ki tudjanak alakítani egy védelmi vonalat. Ennek ellenére Kacsó úgy véli, jó az, ha ezekkel az eszközökkel tanulnak meg dolgozni, hiszen így egy bevetésen bármilyen kritikus helyzetben megtalálják majd a helyes technikai megoldást.

Az alakulat legidősebb tagja Tóth József, akinek már harminc évnyi tapasztalat van a háta mögött, és tizenöt évig egy vállalat tűzoltóparancsnoka volt. Az 58 éves férfi azért jelentkezett, hogy egyrészt segítsen másoknak a bajban, másrészt pedig hogy betanítsák az érdeklődő fiatalokat. Itt van az alakulatban fia és keresztfia is, nem ő csalogatta ide őket, jöttek önszántukból. Már gyermekkorukban látták a gyakorlatozó felnőtteket, s bár a tömlőt alig bírták felemelni, már akkor megszerették ezt a munkát.

A csapat egyik legfiatalabb tagja a 21 éves ifj. Tóth Pál. Jó dolognak tartja másokon segíteni, de az sem mellékes, ha tűzesetben gyorsan és helyesen tud cselekedni. Tűz bármikor előfordulhat, és mivel a szárazság egyre nagyobb, a tüzek is gyakoribbak lesznek – véli a fiatalember, aki nem rendelkezik előzetes tapasztalatokkal, most tanul, de egyszer segített egy közeli lakástűznél a tűzoltóknak, és nagyon megtetszett neki ez a kihívás.