Gálfalvi közvita a Nyárád szabályozásáról

Amint Hajdu Zoltán, a FÖK elnöke elmondta: céljuk az, hogy a lakosságot is tájékoztassák az egyik legnagyobb horderejű és hosszútávú következményekkel járó, éppen aktuális kérdésről, a Nyárád szabályozásáról. A szakember szerint a víz a legnagyobb, de legveszélyeztetettebb kincs, amiért dúltak már és még fognak dúlni háborúk. Az előrejelzések szerint Románia déli része a következő ötven év alatt az elsivatagosodás útjára lép, míg a Maros vízgyűjtő medencéjében a folyóvizek egyharmada kiszárad. Az elmúlt években a Nyárádmentén is számos patak ideiglenes vízfolyássá alakult, sok forrás elapadt.

A jelenlevők több oldalát közelítették meg a kérdésnek. Katona János főleg az élővilágot érintő kérdéseket említette, azt sérelmezve, hogy a Véckét nem takaríttatja a vízügy, a Nyárád melletti ritka madárfajok pedig a munkálat során, a növényzet elpusztítása miatt eltűnnek, a lefutó sekély vízben a halak nem tudnak petézni. Kolozsvári Zoltán gyermekkorában számos fürdő- és horgászó hely volt a folyón, de a Nyárádszereda fölötti gát építése során az élővilág nagy része elpusztult, jelenleg a vízszint akkora, hogy át lehet rajta gyalogolni. Tóth Ferenc elmondta, az 1970-es évek árvizei után három folyókanyart levágtak a vízügyesek Gálfalván, a vízáramlást pedig kőketrecek behelyezésével szabályozták, de nem bántották a növényzetet. Ezzel szemben most napirenden van a fák kivágása, amire fel kell hívni a hatóságok figyelmét, mert a rendőrséget ez nem érdekli. Német Edit arra figyelmeztetett: az utóbbi időben rohamosan csökkent a kutak szintje. Kutasi Albert polgármester jelezte: vannak helyek a Nyárádon, ahol szükség van árvízvédelmi munkálatokra a lakosság és a termőföldek védelme érdekében, de nem ilyen formában.

Kovrig Zoltán, a Natura 2000 Gondnokság igazgatója felvázolta a hallgatóságnak a munkálat feltételekhez között engedélyezését, a vízügy felelőtlen és konok magatartását, ami miatt a munkálatot leállították. Ezután sikerült egyezségre jutni, elfogadták a feltételeket és a gondnoksággal konzultálva végzik most a munkálatot. Ennél jobb megoldást nem tudtak találni a kérdésre – jelentette ki Kovrig, rámutatva: a Nyárádszereda alatti 32 kilométeres szakaszból csak 2 kilométer része a természetvédelmi területnek, így a gondnokság engedélye nélkül is dolgoznának, a kis szakaszt kivéve teljesen letarolták volna a Nyárádot. Így legalább sikerült elérni a természetrombolás mértékének jelentős csökkentését.

Hajdu Zoltán szerint mindaz, amit a vízügy művel a Nyárádon, megengedhetetlen egy demokratikus országban: senkit meg nem kérdezve pusztítanak és le sem lehet állítani őket. Mi lesz így a Nyáráddal, mi lesz a vízzel, ha Nyárádszeredánál kiveszik az ivóvizet is? – tette fel a kérdéseket a szakember, aki hangsúlyozta: a természet törvényeivel nem lehet szembe menni, és egy ilyen munkának visszafordíthatatlan következményei lesznek hosszú távon. A községbeliek ellenzik a munkát, míg az alsó-nyárádmentiek örülnek neki, de nem néznek szembe a klímaváltozás törvényszerűségeivel.

Ilyen körülmények között Hajdu Zoltán szerint nem marad más hátra, mint a civil tiltakozás eszközeihez nyúlni. Ha a közösségeknek lett volna jó előre elképzelésük a folyót illetően, megakadályozható lett volna ez a rombolás. Ez a projekt ellene megy a természeti rendszereknek és ha sikerült is elérni pozitív eredményeket, nem oldja meg magát a kérdést: nem véd meg az árvíztől és nem óv meg a szárazságtól sem: mert szinte nincs víz a folyóban. Tóth Ferenc arra figyelmeztetett: az 1990-es évek végén létrejött egy folyószerződés az önkormányzatok között. Ha azt újra lehetne szervezni, akkor talán segíthetne még a kérdésben. Dósa Ibolya úgy véli: a civil ellenállás hatalmas kitartást, bátorságot kíván, amire az emberek nincsenek felkészülve, de nem is mernek szembeszegülni az állami szervekkel s ha kell, akár a munkagépek elé állni.