Fundálok, pallérok, építészek Erdélyben

A konferencia az Erdélyben tevékenykedő hadmérnökök, mesterek, építészek munkásságát, életpályáját tárgyalja a kora újkor évszázadaitól az első világháborúig.

„Évekkel ezelőtt, amikor művészettörténészekként a Maros Megyei Múzeumhoz kerültünk, az fogalmazódott meg bennünk, hogy kiemelt fontosságú az intézményt és ezáltal Marosvásárhelyt az egyetemes és a magyar tudományosság valós helyszínévé tenni, például színvonalas tudományos rendezvények révén. A hétvégén zajlott művészettörténeti ülésszak is ennek a törekvésnek a gyümölcse, akárcsak az öt évvel korábbi B. Nagy Margit emlékkonferencia” – fejtette ki Orbán János, a múzeum tudományos kutatója, a konferencia ötletgazdája.

A Kultúrpalota Tükörtermében zajló kétnapos rendezvénysorozat építészpályákról szólt, „hiszen a kolozsvári művészettörténeti tanszéken, ahol a hazai előadók zöme tanult, igen nagy hangsúly kerül a képzésben az építészettörténetre, az erdélyi művészettörténet-írásnak jelenleg ez egy erős pontja” – magyarázta a témaválasztást a konferencia szervezője, hozzátéve, ezért érezték úgy, hogy az utóbbi évek kutatási eredményeit egy konferencia, majd egy tanulmánykötet formájában is a szakma és a nagyközönség elé kell tárniuk.

Bár ez nem volt kitétel, feltehetően a helyszín hozta magával a tényt, hogy sok volt a Marosvásárhelyt érintő előadás. Keserü Katalin, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének professzora arról a Toroczkai Wigand Edéről tartott előadást, aki a város számos épületét tervezte. Tragédia azonban, hogy mára szinte mindeniket a felismerhetetlenségig átalakították.

„Ha felbukkan egy, a népi építészet jegyeit hordozó rendes ház ebből az időszakból, azt szinte azonnal Kós Károlynak tulajdonítjuk” – utalt a professzor a kor építészeti munkáinak közös nyelvezetére, ám az előadás során pontosan azok a stíluseszközök domborodtak ki, amelyek a nyugati és a helyi népi építészet hatásait ötvöző Toroczkai munkásságát egyénivé tették. Anthony Gall, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építészmérnöki karának docense Kós Károlyról tartott előadást, hangsúlyozva, hogy a Kóst foglalkoztató korabeli városvezetők részéről megfogalmazódó közösségi intézményteremtési törekvések egységes városépítési tervek részei voltak, mely munka az építészekkel való folytonos egyeztetések jegyében zajlott.

A Marosvásárhelyen Sepsiszentgyörgyhöz képest kevesebbet alkotó Kós Károly felé van a városnak még egy, a konferencián is elhangzott tartozása: a Marosvásárhelyen fellelhető levéltári forrásanyagok ismételt feldogozása.

A konferencia utolsó két előadása helyi építészekről szólt: Barabás Kisanna, a Keresztelő Szent János plébánia levéltáros-múzeológusa Jelinek Antal mérnök, Oniga Erika művészettörténész pedig Dósa László építészeti tevékenységébe nyújtott betekintést; mindketten a Marosvásárhely műemléki topográfiája program keretei között végzett kutatásaik eredményeit osztották meg a vásárhelyiekkel.

A rendezvény védnöke Kovács András akadémikus, a BBTE nyugalmazott egyetemi professzora valamint Sisa József, az MTA doktora, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének igazgatója volt, aki levélben üdvözölte az egybegyűlteket. A rendezvény partnere volt a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhely műemléki topográfiája projekt, támogatója pedig a Maros Megyei Múzeum fenntartója, Maros Megye Tanácsa.