Csorgót újítottak fel, hogy ne legyen ivóvízhiány

Senki sem tudja pontosan, mióta használják a szentlászlóiak a régen Pap csorgójának nevezett forrást a papi telek végében. A falu egyik legidősebb lakója, Nagy Miklós szerint legalább a 19. századig visszavezethető, mert már a szülei idején is létezett. Ő Csongvai Lajos lelkész és Lőrinczi Miklós kántortanító nevéhez köti a forrás kialakítását. Aztán 1947-ben került a faluba Gyarmathy János és Piroska tanító házaspár, és a „tanító úr” rendben tartotta. Később a kollektív gazdaság vette használatba, épített egy többezer literes beton gyűjtőtartályt, majd a vizet bevezette a falu alsó részén levő állatfarmra, később az üzletbe, állatorvosi rendelőbe és háztartásokba is eljutott szabadeséssel a a víz. A második világháborút követő aszály idején szekerekre rakott hordókkal vitték innen a vizet a lakosok, igaz, akkor az állatállomány is jóval nagyobb volt. Mára, bár sokan használják, elhanyagolódott a forrás, le is zárták az egykori ösvényt, így aki abból a vízből akar inni, kerülnie kell a faluban – meséli Miklós bácsi.

„Összefogtak az emberek, hogy megvalósítsanak egy régi álmot” – így foglalta össze a kérdést Léta Zsolt unitárius lelkész, az ügy mozgatója. Azaz a gyűjtőtartályból kifogyott a víz nagy része, így nem jutott el a parókiára s abba a 13 háztartásba, amely innen szerzi az ivóvizet. Mivel a településen nincs kiépített ivóvízvezeték, az emberek kénytelenek voltak lépni. Lehetőségük szerint pénzt gyűjtöttek, egy keblitanácsos a falut is végigjárta, néhány személy ugyancsak hozzájárult. Építőanyagot vásároltak, kilenc-tíz személy ment ki múlt hét második felében a helyszínre dolgozni – tette hozzá Fekete Károly, aki a munkálatokat vezette. Kitakarították a helyet a fűtől, bozóttól, a fából épült, gyenge támfalat elbontották, a csorgó körüli helyen beton aljzatot öntöttek és betontéglából falat építettek. A meglévő négy gyűjtőforrást és a tartályt kitakarították, új betongyűrűket helyeztek el, ahol szükséges volt kicserélték a vezetékeket, hogy a víz zavartalanul eljusson a tartályba, és egy újabb gyűjtőforrást alakítottak ki. A mérések szerint a közelben egy nagyobb víztömb van a talajban, ezt is érdemes lenne „befogni” – véli a lelkész.

Néhány napja ismét van víz a tartályban és a háztartásokban, az emberek megnyugodtak, és terveznek. Mivel a vízforrás bőséges, azon törik a fejüket, hogy ne hagyják kárba veszni, és ha pénzük lesz majd hozzá, egyszer egy kis tavacskát is kialakíthatnának a patakon.

A vízkérdés megmozdította a falut, és nemcsak azok fogtak össze, akik innen kapják a vizet, hanem a többi lakos is. Sokan kijöttek, szétnéztek a helyszínen, látták az akaratot és a munkát, és megszűnt a bizalmatlanság. A munkálat nagyja befejeződött, de azóta újabb személyek adakoztak. Ezt felhasználva be fogják fejezni a csorgó környékének kialakítását, a támfalat burkolják, padot helyeznek el mellette, és az odavezető ösvényen járdát, lépcsőt építenek. A támfalon pedig egy táblát helyeznének el a Gyarmathy-házaspár emlékére.