Ma kiderül, milyen hosszú lesz a tél

Természeti csapások ellen is szentelt gyertyával védekeztek, villámlás, vihar, jégeső alkalmával meggyújtották. Némely vidéken az épülő házba is befalaztak egy darab szentelt gyertyát. Néhol az ünnepi mise előtt körmenetet tartanak, a pap lila színű liturgikus ruhát viselve (a lila a bűnbánat színe) végzi a gyertyaszentelést. Az állatbetegségek gyógyításánál is hasznosnak ítélték a füstjét: a beteg lovat a fejétől indulva körbejárták kézben tartott égő szentelt gyertyával.

Gyertyaszentelő Boldogasszony napján az ozsdolaiak is egyszerű, fehér viaszgyertyákat vittek a templomba. A mise végén a hívek papilag megáldott, égő gyertyákkal vonultak végig a falu főterén. A szentelt gyertyát később nagy időben, égszakadás idején vették elő, lángja mellett imádkoztak a vihar csendesüléséért. A szentelt gyertyát szokták még égetni halott mellett, megkerítéskor ezzel kísérték ki a lelket. (A megkerítés Csíkszentdomokoson ma is élő szokását Balázs Lajos néprajzkutató egy itt letelepedett törzs hagyatékának tartja a honfoglalás, sőt a kereszténység előtti korból.)

Ajnádon a gyertyaszentelői gyertyával „megkerítik” a beteget, hogy meggyógyuljon. A moldvai Magyarfaluban az ezen a napon szentelt gyertyát elsősorban a vihar oszlatására, betegség esetén, valamint a „Rossz” távoltartása céljából használták.

Időjósok napja

Az időjóslások mindenütt elterjedtek ezen az ünnepen, hiszen a nap már „egy pásztorugrásnál hosszabb”. Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint annak előtte volt – ehhez kapcsolódik a „medvepróba” is: napsütésben az állat megláthatja az árnyékát, megijed, és negyven napra visszabújik a barlangjába, ha viszont zord idő van, megrázza bundáját, s kinn marad.

Éppen ezért ezen a napon nem is szabad a macskát kikergetni a házból!

A sóvidéki gazdák szerint a télnek mostanig pontosan a fele telt el. Barabás László több mondókát is lejegyzett a Forog az esztendő kereke című monográfiájában:

Gyertyaszentelőn, ha a nap süt a tetőre,

Számíthatsz a télnek keményebb felére.

Tiszta gyertyaszentelő,

A búzának jó üdő.

Ha fénylik gyertyaszentelő,

Az izéket vedd elő!

Itt az izék (vagy ízik) takarmány-maradékot jelent, és a rigmussal arra utaltak, hogy az állatokat még sokáig kell az istállóban etetni. Vadasdon úgy tartották, ha az ereszen hosszú jégcsapok lógnak, bő lesz a kukoricatermés, megnőnek a csövek. Tanácsos volt ezen a napon válogatni a kukorica-vetőmagot, de a csuszáját nem volt szabad elégetni, hogy a kukorica ne üszkösödjön meg.

A naphoz kapcsolódó csángó hiedelem szerint: „ha csepeg az ereszhíja, akkor hamar tavaszodik, ha nem, akkor későn.” Kászonfeltízen azt mondták, ha ezen az ünnepen a szél a gyertyát kifújja, és az eszterhéj csepeg, rossz tavasz lesz.