Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

12:06

Mezőméhesi gyilkosság: kiszálltak a rendőrök Emil Gânj testvéreinek lakásához

11:35

Letette a hivatali esküt a három új alkotmánybíró

10:56

A japánokat is legyőzte, gyakorlatilag csoportelső a magyar női vízilabda-válogatott

10:28

Csiszer Ádám marad a Gyergyói Hoki Klubnál | Székely Sport

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Helikopter segítségét is kérték a fenyédi autóbalesethez

Szinte tízmilliós sikkasztási ügy Kézdivásárhelyen

Kenőpénz elfogadásán értek egy ortopéd szakorvost

Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el Hargita és Kovászna megyében is

Étkező turistákra, majd a vadászokra támadt a Zeteváralján kilőtt medve

Helikopterrel érkezett Székelyföldre Ion Țiriac: jégpályákat szemlézett és az utánpótlásról tárgyalt

A parlament épületén lévő antennák azonnali leszerelését követelik a szenátusi alkalmazottak

A miniszterelnök elismerte, hogy Nicușor Dan nem akart áfát emelni

Költözési hullám Csíkszeredában: több intézmény is új otthonba kényszerül a felújítások miatt

Vigasztalhatatlan a medvebocs, amelynek az anyját kilőtték a motoros megölése miatt

Ma is működik az antikvárium Csíkszeredában

Ferencz Kornélia: az olvasás kegyelem, amelyet nem lehet semmilyen más kikapcsolódáshoz hasonlítani

Fotó: Pinti Attila

Volt, aki épp az egy lejért kínált könyvek között válogatott, más egy történelmi könyv felől érdeklődött, egy harmadik személy pedig a képzőművészeti könyvek asztalánál lapozgatta a kiadványokat. Gyakran keresik fel a könyvgyűjtők a csíkszeredai Kossuth utcában található, régi könyveket is kínáló könyvesboltot. Az antikváriumbeli életről Ferencz Kornéliával, a Corvina Könyvesház ügyvezetőjével beszélgettünk.

Péter Beáta

2017. április 19., 10:062017. április 19., 10:06

Amikor 1992-ben megnyílt Csíkszeredában a Corvina Könyvesház, már akkor foglalkoztatta a gondolat a tulajdonosokat, hogy fektessenek hangsúlyt az antikvár részlegre is. Ezt létre is hozták, jelenleg mintegy nyolcezer kötet található ezen a részlegen.

„Mindig vonzódtam a régi könyvekhez, ebben megerősített az is, hogy a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtárszakán a tanáraim is nagy könyvgyűjtők voltak. Volt a mi működésünkben is egy olyan időszak, amikor visszaesett az antikváriumi forgalom, már azon gondolkodtam, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni. Viszont a könyvszeretetem miatt nem zártuk be. A nagy könyvesboltnak tíz százalékát árultuk antikváriumi forgalomból, de nekünk nemcsak azt kell nézzük, hogy mennyi a haszon, hanem a könyv mentését vállaltuk fel ezzel. Sok embertől hallottam, hogy kitelepedett, azért dobta ki a könyvtárát, nem tudta, hogy behozhatja hozzánk. Ugyanakkor nap mint nap azt hallottam, hogy drágák a könyvek. Az új könyvek árát nem a kereskedő szabja meg, mert a kiadó eleve rátesz egy bizonyos összeget, viszont az antikváriumnál mi tudjuk megszabni az árat, attól függően, hogy mennyi van belőle. Egy idő után a gyerekkönyveket szándékosan egy lejért raktuk ki, azért, hogy ne legyen az, hogy a gyerek azért nem olvas, mert drágák a könyvek. Mert

egylejes könyvet bárki meg tud venni”

– mutatott rá Ferencz Kornélia. A házi olvasmányokat nem éppen egy lejért, de igyekeznek alacsony áron kitenni, tíz-tizenöt lejért már Fekete István-könyvet, Kis herceget, Két Lottit lehet vásárolni.

Mint mondta, az évek során kialakult egy könyvgyűjtő réteg is, hogy amikor megérkezik egy-egy nagyobb szállítmány, már tudják, kinek milyent kell félrerakni. Vannak olyan gyűjtők, akik háborús irodalmat, de olyanok is, akik szakácskönyveket gyűjtenek. Akadnak, akik a Szász Endre, Würtz Ádám vagy a Szántó Piroska által illusztrált könyveket keresik, vagy éppen azokat, amelyeket egy bizonyos fordító fordított.

Fotó: Pinti Attila

„Már a kommunizmusban is a könyvszakmában kezdtem dolgozni, és emlékszem a nagy mellékfogásokra is. Például kiadták Kövi Pál Erdélyi lakomáját, amely nagyon jól fogyott. Jött utána Bornemissza Anna szakácskönyve, nem törődött vele senki. A Kövi-könyveknek a dupláját rendelték a kereskedők, amely egy kultúrtörténeti kuriózum ugyan, de abból főzni nem lehet, mert nem csak az említett fűszereket, a szavakat sem ismerjük. Most viszont a Bornemissza szakácskönyv ritkább, pedig tudom, hogy sok jelent meg belőle, és a Kövi Pál könyve sokkal olcsóbb. Azt jelenti, hogy egy idő után az emberek eldobták a könyvet, és így tűnnek el könyvcímek. A könyvtárak kiselejteznek könyveket, az iskolai könyvtárakból is, és sorra tűnnek el könyvek. Még a mi időnkben kiadott könyvekre is jellemző ez. Ami megjelent a Pro Print kiadónál, nagyon jó néprajzi könyvek a kilencvenes években, azt most nem lehet előteremteni. Illetve magas áron lehet magyarországi antikváriumokban megtalálni” – hangsúlyozta Ferencz Kornélia, hozzátéve,

felnőtt egy generáció, amely például nem ismeri Imre István történészt, holott régebb az ő munkája alapján lehetett megismerni az erdélyi kulturális örökséget.

Ugyanez vonatkozik a Kriterion néprajzi sorozatára. Úgy nőtt fel egy nemzedék, hogy ha ezek a könyvek nem voltak meg a családi könyvtárban, akkor teljesen ismeretlenek. A Corvina Könyvesházban ezeket próbálják összeszedni, megmenteni.

Akik könyvgyűjteményeket visznek be hozzájuk, többnyire nem a sajátjukat, hanem az örökölt könyveket viszik, legtöbbször arra hivatkozva, hogy nincs hely, ahol tárolják azokat. „A szocialista könyvkiadásra ugyanakkor jellemző volt, hogy a kultúra mindenkié. Ezért olcsó, silány papírra nyomtak hatalmas példányszámban könyveket. De ezekből húsz-harminc év után a betűk hullnak ki, mert nagyon gyenge papírra vannak nyomva, és az ólom megette a lapot, olvashatatlanok.”

Téves tanítás, hogy a kultúra mindenkié. Mert kegyelem az olvasás, egy olyan adománya a Jóistennek felénk, amelyet nem lehet hasonlítani semmilyen más kikapcsolódáshoz.

Ferencz Kornélia azt is elmondta, az internetes keresőknek köszönhetően leáldozott a lexikonok napja, pedig ezeket is olcsón kínálják. Tíz éven keresztül volt az antikvárium polcán a Révai lexikon huszonegy kötete, amíg nemrégiben elvitte valaki. „Most nőtt fel az a generáció, amelyik megszokta, hogy a szülői házban ott volt a polcon és használták. Már két fiatal is vett egy-egy sorozatot nálunk, és ezt nagy dolognak tartom. Nagyon változatos, hogy mit keresnek. A legjobb, amikor azt kérdezik, hogy egy lejért román szótár van-e. Aki bejön, többnyire egy bizonyos címet, szerzőt keres. Nosztalgiából is megvesznek köteteket. Általában, aki egyszer betér, az visszajár. A fiatalok is vásárolnak, olvasnak könyveket. Mert, ha ezt a példát látják otthon, akkor belőlük is olvasó és szövegértő felnőtt lesz” – összegzett az ügyvezető.