Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:53

Közösen nyújt be bizalmatlansági indítványt a PSD és az AUR a Bolojan-kormány ellen

11:48

Lovasszekér ütött el egy idős férfit

11:30

Üzemanyagválság: egyelőre nem minden székelyföldi benzinkútnál tudták pótolni a hiányt

11:21

Tizenöt épület égett porig egy vasárnapi tűzvészben

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Hamar jelentkezett a lottós rekordnyereményért a szerencsés játékos, de mi maradt utána?

Tragédiába torkollt bevetés Hargita megye határának közelében: lelőttek egy férfit a kiérkező hatóságok

Fejszével ölte meg várandós élettársát, életfogytiglant kapott

Gyerek is utazott a feje tetejére állt autóban

Tettenérés után szekereket, traktort és láncfűrészt koboztak el

Kelemen Hunorral találkozik Magyar Péter

Ígéretek és elvárások Magyar Péter és Kelemen Hunor találkozóján

Orbán Viktor nem ül be a parlamentbe, a nemzeti oldal újjászervezésén fog dolgozni

Bolojan: a deficit csökkent, az irány helyes, kár lenne visszatérni oda, ahonnan elindultunk

Tánczos Barna megkapta a mezőgazdasági, Cseke Attila pedig az egészségügyi minisztérumot

Ma is működik az antikvárium Csíkszeredában

Ferencz Kornélia: az olvasás kegyelem, amelyet nem lehet semmilyen más kikapcsolódáshoz hasonlítani

Fotó: Pinti Attila

Volt, aki épp az egy lejért kínált könyvek között válogatott, más egy történelmi könyv felől érdeklődött, egy harmadik személy pedig a képzőművészeti könyvek asztalánál lapozgatta a kiadványokat. Gyakran keresik fel a könyvgyűjtők a csíkszeredai Kossuth utcában található, régi könyveket is kínáló könyvesboltot. Az antikváriumbeli életről Ferencz Kornéliával, a Corvina Könyvesház ügyvezetőjével beszélgettünk.

Péter Beáta

2017. április 19., 10:062017. április 19., 10:06

Amikor 1992-ben megnyílt Csíkszeredában a Corvina Könyvesház, már akkor foglalkoztatta a gondolat a tulajdonosokat, hogy fektessenek hangsúlyt az antikvár részlegre is. Ezt létre is hozták, jelenleg mintegy nyolcezer kötet található ezen a részlegen.

„Mindig vonzódtam a régi könyvekhez, ebben megerősített az is, hogy a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtárszakán a tanáraim is nagy könyvgyűjtők voltak. Volt a mi működésünkben is egy olyan időszak, amikor visszaesett az antikváriumi forgalom, már azon gondolkodtam, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni. Viszont a könyvszeretetem miatt nem zártuk be. A nagy könyvesboltnak tíz százalékát árultuk antikváriumi forgalomból, de nekünk nemcsak azt kell nézzük, hogy mennyi a haszon, hanem a könyv mentését vállaltuk fel ezzel. Sok embertől hallottam, hogy kitelepedett, azért dobta ki a könyvtárát, nem tudta, hogy behozhatja hozzánk. Ugyanakkor nap mint nap azt hallottam, hogy drágák a könyvek. Az új könyvek árát nem a kereskedő szabja meg, mert a kiadó eleve rátesz egy bizonyos összeget, viszont az antikváriumnál mi tudjuk megszabni az árat, attól függően, hogy mennyi van belőle. Egy idő után a gyerekkönyveket szándékosan egy lejért raktuk ki, azért, hogy ne legyen az, hogy a gyerek azért nem olvas, mert drágák a könyvek. Mert

egylejes könyvet bárki meg tud venni”

– mutatott rá Ferencz Kornélia. A házi olvasmányokat nem éppen egy lejért, de igyekeznek alacsony áron kitenni, tíz-tizenöt lejért már Fekete István-könyvet, Kis herceget, Két Lottit lehet vásárolni.

Mint mondta, az évek során kialakult egy könyvgyűjtő réteg is, hogy amikor megérkezik egy-egy nagyobb szállítmány, már tudják, kinek milyent kell félrerakni. Vannak olyan gyűjtők, akik háborús irodalmat, de olyanok is, akik szakácskönyveket gyűjtenek. Akadnak, akik a Szász Endre, Würtz Ádám vagy a Szántó Piroska által illusztrált könyveket keresik, vagy éppen azokat, amelyeket egy bizonyos fordító fordított.

Fotó: Pinti Attila

„Már a kommunizmusban is a könyvszakmában kezdtem dolgozni, és emlékszem a nagy mellékfogásokra is. Például kiadták Kövi Pál Erdélyi lakomáját, amely nagyon jól fogyott. Jött utána Bornemissza Anna szakácskönyve, nem törődött vele senki. A Kövi-könyveknek a dupláját rendelték a kereskedők, amely egy kultúrtörténeti kuriózum ugyan, de abból főzni nem lehet, mert nem csak az említett fűszereket, a szavakat sem ismerjük. Most viszont a Bornemissza szakácskönyv ritkább, pedig tudom, hogy sok jelent meg belőle, és a Kövi Pál könyve sokkal olcsóbb. Azt jelenti, hogy egy idő után az emberek eldobták a könyvet, és így tűnnek el könyvcímek. A könyvtárak kiselejteznek könyveket, az iskolai könyvtárakból is, és sorra tűnnek el könyvek. Még a mi időnkben kiadott könyvekre is jellemző ez. Ami megjelent a Pro Print kiadónál, nagyon jó néprajzi könyvek a kilencvenes években, azt most nem lehet előteremteni. Illetve magas áron lehet magyarországi antikváriumokban megtalálni” – hangsúlyozta Ferencz Kornélia, hozzátéve,

felnőtt egy generáció, amely például nem ismeri Imre István történészt, holott régebb az ő munkája alapján lehetett megismerni az erdélyi kulturális örökséget.

Ugyanez vonatkozik a Kriterion néprajzi sorozatára. Úgy nőtt fel egy nemzedék, hogy ha ezek a könyvek nem voltak meg a családi könyvtárban, akkor teljesen ismeretlenek. A Corvina Könyvesházban ezeket próbálják összeszedni, megmenteni.

Akik könyvgyűjteményeket visznek be hozzájuk, többnyire nem a sajátjukat, hanem az örökölt könyveket viszik, legtöbbször arra hivatkozva, hogy nincs hely, ahol tárolják azokat. „A szocialista könyvkiadásra ugyanakkor jellemző volt, hogy a kultúra mindenkié. Ezért olcsó, silány papírra nyomtak hatalmas példányszámban könyveket. De ezekből húsz-harminc év után a betűk hullnak ki, mert nagyon gyenge papírra vannak nyomva, és az ólom megette a lapot, olvashatatlanok.”

Téves tanítás, hogy a kultúra mindenkié. Mert kegyelem az olvasás, egy olyan adománya a Jóistennek felénk, amelyet nem lehet hasonlítani semmilyen más kikapcsolódáshoz.

Ferencz Kornélia azt is elmondta, az internetes keresőknek köszönhetően leáldozott a lexikonok napja, pedig ezeket is olcsón kínálják. Tíz éven keresztül volt az antikvárium polcán a Révai lexikon huszonegy kötete, amíg nemrégiben elvitte valaki. „Most nőtt fel az a generáció, amelyik megszokta, hogy a szülői házban ott volt a polcon és használták. Már két fiatal is vett egy-egy sorozatot nálunk, és ezt nagy dolognak tartom. Nagyon változatos, hogy mit keresnek. A legjobb, amikor azt kérdezik, hogy egy lejért román szótár van-e. Aki bejön, többnyire egy bizonyos címet, szerzőt keres. Nosztalgiából is megvesznek köteteket. Általában, aki egyszer betér, az visszajár. A fiatalok is vásárolnak, olvasnak könyveket. Mert, ha ezt a példát látják otthon, akkor belőlük is olvasó és szövegértő felnőtt lesz” – összegzett az ügyvezető.