Korábban senki nem kérdezett arról, hogy van-e valamiféle elvámolni valónk, de hát ezek a kegytárgyak nem is tartoznak elvámolás alá, hiszen személyes, kis értékű tárgyak.

– hangsúlyozta. És ez nem volt minden, a zömében idős zarándokoknak hosszasan kellett várakozniuk a határnál.

„Négy órát várakoztattak, és tudni kell, hogy a zarándokcsoport tagjai között idősek is vannak, és ennyi ideig egy állomásozó buszban ülni, bizonytalanságban, nem kellemes élmény” – tette hozzá.

Megkeresték a zágrábi román konzulátust, ám ott nem igazán segítettek. „Nemhogy a segítségünkre lettek volna, inkább

– jegyezte meg a korondi zarándokcsoport vezetője.

Ezután a zágrábi magyar külképviselethez fordultak, ahol készségesen a segítségükre siettek. „Gyorsan felvették a kapcsolatot a vámhivatallal, ahogy az ottani vatikáni nagykövettel is, mindent megpróbáltak, hogy visszakaphassuk az értéktárgyainkat, de a horvátok erre nem voltak hajlandók.”

Továbbutaztak, és kedden a magyar konzulátussal folyamatosan tartották a kapcsolatot az ügy megoldása érdekében. „Nyilatkozatokat tettünk mindannyian, akiknek a tárgyait elvették, darabszámot, milyenséget és értéket illetően, hangsúlyozva,

hiszen jogtalanul vették el. Olyan, mintha az embert kirabolnák, miközben tehetetlenül nézi, hogy nem adják vissza az általa megvásárolt dolgokat” – foglalta össze a történteket.

Hangsúlyozta, az efféle kegytárgyak átvitelét az országok közötti egyezmények biztosítják, és teljesen jogtalanul, diszkriminatív módon történt minden. „Ebben

reméljük, hogy akár a konzulátus, akár más, felsőbb fórumok elérik azt, hogy a tárgyakat visszakapjuk” – fejezte ki reményét.

Megjegyezte, az ottani állami törvény szerint az elkobzott tárgyakat jogos tulajdonosaiknak vissza kellene vásárolniuk. „Ez azonban értelmetlen dolog, mert mi már egyszer kifizettük az árát, így nincs joga a horvát államnak, hogy újra megfizettesse velünk azt, amit a bosnyákok átengedtek a határon. Soha egyetlen zarándokcsoport nem szembesült ilyen visszaéléssel” – jegyezte meg befejezésül.