Kitörni az erőszak szorításából

Városon 75, vidéken 102 alkalommal. 156 esetben „házon belül” történt a bántalmazás – ezért is nevezik „láthatatlan problémának”. 81 esetben házastársak, 26 alkalommal pedig élettársak között történt agresszió.

A statisztika rávilágít arra is, hogy míg a szülők (vagy gyámok) húsz esetben bántalmaztak gyermeket, harminc fordított esetről érkezett bejelentés. Idén három hónap alatt már 47 esetet jelentettek, ebből 46 „zárt ajtók mögött” történt.

ráadásul bántalmazási ügyekben 2016-ban mindössze 15, idén pedig eddig 6 esetben állítottak ki távoltartási végzést a bántalmazók ellen – tudtuk meg. Manuela Ionescu elmondta, az esetek túlnyomó többségében azok, akik „mertek” feljelentést tenni, rendszerint visszavonták azt, a rendőrség pedig nem tehetett semmit.

Csiszolni a rendszeren

A távoltartási végzésre visszatérve Moldovan Alfredo Marius, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság felügyelője elmondta, 2003/217-es törvény módosításával most már a „távol tartott” bántalmazónak időszakosan jelentkeznie kell a rendőrségen, sőt arra kötelezik, hogy tanácsadáson vegyen részt. Ez jó, de a rendszert csiszolni kell – folytatta –, igazán jó megoldást az jelentene, ha nálunk is bevezetnék – főleg a súlyosabb esetekben – az úgynevezett „helymeghatározó karkötőket”, amellyel nyomon lehetne követni viselője tartózkodási helyét.

A fokozottan veszélyeztetettek

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány úttörő kezdeményezéséről a csíksomlyói központ koordinátora, Balázs Erzsébet számolt be. Mint mondta, amikor a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó alapítványnál egy gyerek jelentkezik, rendszerint az édesanyja is elkíséri. Ilyenkor,

A tapasztalatokból kiindulva ezért szeptemberben elindították az úgynevezett „lakóhelyi családgondozást”. A csíkrákosi Fodor Erzsébet például 42 felcsíki hátrányos helyzetű családot látogat rendszeresen, megfigyeli az életkörülményeiket, és ha „veszélyt” észlel, értesíti az alapítványt. Erre azért van szükség, mert a problémás esetek szinte száz százalékában a bántalmazottak visszatérnek a bántalmazóhoz – magyarázta.

A visszatérés oka, hogy a többnyire vidéki környezetben élő áldozatok egyrészt nem mernek segítséget kérni, másrészt amennyiben mégis megteszik, egyfajta „közösségi kirekesztést” is el kell szenvedniük – részletezték a szakemberek.

Ambrus Mátyás Éva, a megyei közegészségügyi igazgatóság képviseletében a kampányok szervezéséről és lebonyolításáról szólt: jellemzően kétnyelvű tájékoztató anyagokat szórnak szét például iskoláknál. A Törött Szárnyak tájékoztatóra térve több probléma is felmerült: egyrészt csak román nyelven érhető el, miközben a térségben a veszélyeztetettek közül sokan nemcsak románul nem értenek, hanem van olyan közösség, ahol szinte senki még olvasni sem tud. A kétnyelvűsítés valószínűleg megtörténik a bemutatott kampányfüzet esetében is.

A megbeszélésen kiderült, bár igaz, hogy a nehéz anyagi körülmények és a családon belüli erőszak között fellelhető összefüggés, kaptak bejelentést olyan esetről, hogy egy milliomos férfi bántalmazta feleségét. Fontos – jegyezte meg a tájékoztatón jelen lévő Csiszér Csaba, a gyermekvédelmi igazgatóság sürgősségi ellátóközpontjának vezetője –, hogy ha valaki bejelentést tesz, még névtelenül is, minél több olyan támpontot adjon, amellyel azonosítani lehet a helyszínt, ahol a bántalmazás történt.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány új kezdeményezése ezért is fontos, hiszen rendszeres személyes összeköttetés van a veszélyeztetett családokkal. Moldovan Alfredo Marius elmondta, míg korábban voltak olyan települések, ahol tanácsi határozattal létrehoztak úgynevezett „közösségi konzultációs csoportokat” a családon belüli erőszak visszaszorításáért, ezek hamar elsikkadtak – visszaállításuk létfontosságú.