Kibúcsúzott Gede Ildikó székelyudvarhelyi református lelkipásztor

Augusztus utolsó vasárnapján hálaszavakat mondanak Istennek a református templomokban az új búza zsengéjéért és az emberi munka minden gyümölcséért. Igehirdetése alapgondolatául Gede Ildikó lelkipásztor Ézsaiás prófétát idézte. Általa Isten kettős, természeti és lelki világába kalauzolta az ünneplőket. Előbb az elmúlt év áldásaira fókuszált az igehirdető, kiemelve, hogy a személyes és közösségi hálaadás visszatér Istenhez.

A régiek, amikor megszegték az új kenyeret, a Teremtőhöz intézett hálafohásszal tették. A lelkipásztor kérte, hogy ne feledjük el ezt a mozdulatot – „a szeletelt kenyerek” világában sem.

A lelkipásztor Isten igéjének magvetője. Noha emberileg hosszú idő a harminckilenc év, a hivatás számvetésénél minden egy szóba sűríthető: hála Istennek és mindazoknak az embereknek, gyülekezeteknek, akik által az Ő szeretetét megtapasztalta – hallhattuk Gede Ildikótól.

Segédlelkészként Nagybányán kezdte, nagyobbik lánya is ott született. Mezőségen érezte meg valójában, mit jelent lelkipásztornak lenni – a gyülekezet egy nagycsalád volt. Aztán a szilágysági Bogdándon, illetve Szilágykövesden folytatta. A több mint ötezer lelkes érmihályfalvi gyülekezetben teljesedett ki a szolgálata.

Leghosszabb ideig, tizennyolc éven át Székelyudvarhelyen szolgált.

Itt próbálta meg Isten leginkább – utalt férje korai elvesztésére; ugyanakkor itt kapta a legnagyobb erőt is.

A kibúcsúzó lelkipásztor hiszi, az igehirdetés eredménye a fontos, az a kettős hatás, amivel Isten elvezeti az Őt hallgatókat természeti és lelki világába. Először Neki mondott hálát a lelki kenyérért, majd a lelkipásztortestvéreknek a közös szolgálatért.

A gyülekezetekkel is eggyé válhatott, ennek egyik jele, hogy viseli a székely ruhát. Köszönete a megtapasztalt szeretetért a gyülekezeti csoportoknak és minden udvarhelyi embernek egyként szólt. Kérte,

ne elvárásokkal fogadják az utána érkező lelkipásztorokat, hanem segítsék őket is munkájukban, és szeressék őket.

Végül köszönőimát mondott a mindennapi kenyérért, a mindennapi szép szóért, a gyülekezet közösségéért, a városért, a szolgálat lehetőségéért, majd áldást kért a közösség minden korosztályára.

A Kovács László kihelyezett lelkész által mondott ágenda és az úrvacsoraosztás után Kovács Attila és Ilyés Hunor István hegedűduója következett, aztán az Alla Breve Vegyeskar Kovács László karnagy vezényletével. Elhangzott József Attila Gyöngy című, Sebő Ferenc által megzenésített költeménye és a 121. Zsoltár.

A Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye képviseletében Kántor Csaba püspökhelyettes, esperes köszönte meg Gede Ildikó elhivatott szolgálatát. Majd Lőrinc József ny. tanár, illetve Szécsi Mózes, a gyülekezet főgondnoka szólt a fél emberöltőt lezáró életszakasz fordulóján a lelkésznőhöz. Kiemelve a közösségépítő, tanító és minden hozzá forduló felé kezét kinyújtó, elköszönő lelkipásztor szolgálatát.

Az Ároni áldást együtt énekelte a templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet Peres Gabriella kántor vezényletével. Aztán ki-ki személyesen is elmondhatta útravaló jókívánságait szeretett, nyugállományba vonuló lelkipásztorának.