Önfenntartás lóerővel

Az egyházközség ünnepéhez igazította három férfi a társulásuk részét képező eszközök bemutatását is. Nem dicsekedni akartak, olyannyira, hogy egyiküknek, Siklódi Balázsnak csak munkái képviselték a mestert. Jelen volt viszont Blénesi Géza a főszereplővel, Mackó nevű belga hidegvérű csődörével és Czimbalmos Tivadar, aki szintén a hagyományos gazdálkodás híve. Ő ismertette a szerkezeteket, s mint mondta, egy céllal teszi ezt: ha az érdeklődők közül bár egynek is megfordul a fejében, hogy gondoljon a jövőre, amikor fogytán lesz az energiakészlet és kialszik a villany, és próbál alternatívát elképzelni arra a korra, akkor már megérte a gondolatfelvetés.

„Az önfenntartáshoz szükséges eszközöket próbáljuk hárman előállítani, s ezeket az érdeklődőknek is bemutatni. Mind olyan gépek ezek, melyek működtetését egy ló tudja biztosítani” – tájékoztatott Czimbalmos Tivadar, bemutatva a lópadkát, melyen a ló kitartó, egyenletes lépésekkel járva hozza működésbe a gépeket, vagy éppen termeli a villanyáramot. A lóerőtől indult be a kalmárrosta, mely a learatott búzát kitisztítja, az 1886-ból való kézihajtányos cséplőgép és modernebb párja, melyen ventilátor és rázó is található, a malom és a dagasztógép.

Éhezés ellen a két világ közöttre

Van, ahol már gondolnak a jövőre, a gépesített megoldásokról a kéziekre vagy állati meghajtásúakra térnek át. Az a jövedelem számít becsületes keresetnek, amit emberi vagy állati erő által tudnak megteremteni. Van, ahol az ilyen eszközök már részei ennek a mentalitásnak és a mindennapi gazdálkodásnak. Amerikában ez már ismert, Nyugat-Európa is elkezdett erre fejlődni, és előttünk jár. Egyelőre mi még csak szemléljük tisztes távolságból azokat, akik így rendezik be életüket, nem megy traktor a földjeikre, mint ahogy a társulást is, melynek tagjai nem a múltba térnek vissza, hanem a jelenben állnak sarkukra, lassacskán kiküszöbölve az olyan energiaforrásokat, amelyek léte nem rajtuk múlik – többek között erről is szó esett.