Kétség nem fér hozzá: a fiatalok szívesen magukra öltik a székely ruhát

A körtánc kitűnő programszámnak bizonyult. Míg 14 éve alig három „karikányi” diákból állt a spirál, már hosszú ideje okafogyott a kérdés, hogy mindenki részt vesz-e benne. Ennek köszönhetően történhetett meg, hogy az iskola előtti téren zajló látványos körtáncot 2016-ban gyergyoikummá nyilvánították a helyi értékek feltérképezésekor. A salamonos rendezvény és különösen a körtánc fejlődését szemlélteti egyébként az a fotókiállítás, amelyet a csütörtöki rendezvényre készítettek, és amely megtekinthető az iskola második emeleti folyosóján – hívta fel a figyelmet az igazgató.

„Tizenöt alkalom nem kevés, már nem igazán van ötlet, hogyan lehetne újat felmutatni az osztálymúzeumokban” – mondta lapunknak az egyik osztályfőnök. A megállapítás ellenére láthattuk, számos formában sikerült megjeleníteni a múltat, különböző témákra összpontosítva 17 osztálymúzeum kínálata vezette a régi korokba a látogatókat. A tárgyi gyűjtemények beszerzése, a múzeumok kialakítása az osztályközösségek feladata, és az is, hogy felkészülten mutassák be kiállításaikat a zsűrinek és a látogatóknak. Merthogy

A fűtől a fáig, a lekvártól az almás tésztáig sok mindent felvonultatott az osztálymúzeumok kínálata. A gyógynövényeket bemutató kiállításon a vidékünkön honos füvek, gumók, gyökerek, levelek gyógyhatásaival ismerkedhetett a látogató, a gyümölcs „útja” a lekvárkészítő és a pálinkafőző kellékekkel felszerelt múzeumban volt végigkövethető.

Miért jó átlépni a küszöböt, és miért nem ajánlott rálépni? – többek között ezt is megválaszolták abban az osztályban, amelyik a népi hiedelmeket választotta témának. Termükben láthattunk gonoszt elűző eszközöket, hallhattunk boszorkányt távol tartó praktikákról, megtudhattuk, hogy mit is jelent a vidékünkön sokat használt paratika szó: kicsi és gyors lény, aki bosszantja a ház népét, és rosszat hoz rájuk, és akit elűzni csak ételáldozattal lehet.

Egy másik teremben valódi zsibvásár fogadta a látogatót, ahol a szalonnától a fonott kosárig, a paradicsomtól a hegedűig minden kapható volt, az ásó és a kapa mellől már csak a nagyharang hiányzott, az árusoknak pedig nem fontak a szájukért.

Ötletesen szemléltette a különbséget múlt és jelen között egy másik múzeum: a terem egyik részében a maroktelefonjaikkal babráló fiatalok egy csoportja „szórakozott” csendben, komor arccal, szemmel láthatóan mindegyikük magányosan, a másik sarokban pedig vihorászó, beszélgető lányok pörgették a rokkát, majd táncra perdültek a fiúkkal. A kiállításon a feliratos falvédőt a poszterrel állították szembe, a kézzel írt szerelmes levelet az SMS-sel, a fából, bőrből készített használati tárgyakat a műanyaggal. Az elszomorító mai helyzetre megoldásként hatott a gitárkísérettel felcsendülő népdal, jelezvén: kézen fogta a múltat a jelen, az értékek átörökíthetők.