Gyászfekete volt a kórustagok székely ruhája és szeretetpiros a fiataloké, akik a bánatos királylány kútjának forrástisztaságú gyermekversein cseperedtek. A valahai, fától-fáig lovaiért osonó nagygalambfalvi fiú elérkezett az utolsó fáig.

A gyászkocsi előtt békés paripák várták érkezését. Mellettem egy falubéli asszony felsóhajtott: „Nem jön, hogy elhiggyük…” Aztán délután öt óra előtt pár perccel megálltak a falu végén a családtagokat és a település nagy fiának földi maradványait szállító autók. A költő özvegye, Magdi néni először vált meg a földi maradványoktól.

„ez itt a föld a föld nekem”

Kányádi András kísérte a bölcsőhelyig édesapjuk urnáját, testvére, ifj. Kányádi Sándor és családja fogadta gyászoló szeretetteiket.

Azt, aki már testben nem lehet közöttünk, ugyanaz a harang kísérte, amely egykor keresztelésére szólította rokonságát, majd konfirmációjára az őt szeretőket.

Az istenháza portikusa is gyászjeleket viselt. Majd megpillantottunk egy, a közelmúltban készült fotót: a nagy katedrálisokat látogató Kányádi Sándor visszatért az egyetlen, öt imádságra indító egyetlen istenházába, gyermekkorának öreg templomába.

Innen csak indulni lehet, s aki indul visszajöhet

Ugyanebben a szent hajlékban pénteken és szombaton  minden zsoltár, minden ige és imádság érte szól: a kegyeleti fogadtatáson; amikor a hamvait tartalmazó urna időlegesen az Úr asztalán kapott helyet; a virrasztáson, amelyen énekkel és szentírási gondolatokkal mondtak hálát a gyászolók Istennek.

Kányádi György Attila helybéli református lelkipásztor a 23. Zsoltár idézte, majd Reményik Sándor soraival búcsúzott a költőtől.

Megemlékezés gyermekhangokon

A helybéli általános iskola mai és korábbi diákjai előbb díszsorfalat álltak a templomlépcső alatt, majd a kegyeleti szertartást követően iskolájuk udvarán visszaemlékezéssel és költemények szavalásával élték át az irodalomtörténeti pillanatokat, amelyeknek a jelentőségéről Zsidó Annamária magyar szakos tanár szólt a megilletődött kisdiákoknak.

Virrasztás

Este újra benépesedett a templom. A költő fotója közelébe helyeztek el egy könyv alakú koszorút is, amelyet legjobb barátai együtt szállítottak az utolsó útjára indulóval. A csíkszentmihályi kötődésű Sándor Gáspár és felesége, Edit néma pillantással kísérték jelképes gyászvirágaik útját a templom felé. Ahová harangszó nélkül is csak jöttek-jöttek a részvétnyilvánítók, hogy jelenlétükkel kifejezzék együttérzésüket a halálában végleg haza érkezett Kányádi családtagjaial és rokonaival.

Végtisztességtétel

Szombaton délután két órától újra lesz mód a részvétnyilvánításra. A gyászszertartás három órakor kezdődik a nagygalambfalvi református templomban.

A költő ravatalánál Dávid Gyula irodalomtörténész mond emlékező beszédet. A templomi szertartás után a család kertjében, szülei sírja mellett helyezik végső nyugalomra az életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándort.