Kegyeleti szertartásokkal és virrasztással kezdődött Kányádi Sándor búcsúztatása Nagygalambfalván

Gyászfekete volt a kórustagok székely ruhája és szeretetpiros a fiataloké, akik a bánatos királylány kútjának forrástisztaságú gyermekversein cseperedtek. A valahai, fától-fáig lovaiért osonó nagygalambfalvi fiú elérkezett az utolsó fáig.

A gyászkocsi előtt békés paripák várták érkezését. Mellettem egy falubéli asszony felsóhajtott: „Nem jön, hogy elhiggyük…” Aztán délután öt óra előtt pár perccel megálltak a falu végén a családtagokat és a település nagy fiának földi maradványait szállító autók. A költő özvegye, Magdi néni először vált meg a földi maradványoktól.

Kányádi András kísérte a bölcsőhelyig édesapjuk urnáját, testvére, ifj. Kányádi Sándor és családja fogadta gyászoló szeretetteiket.

Azt, aki már testben nem lehet közöttünk, ugyanaz a harang kísérte, amely egykor keresztelésére szólította rokonságát, majd konfirmációjára az őt szeretőket.

A kegyeleti fogadtatás után, a sorokba rendeződő gyászmenetet végigballagott a falu főutcáján.

Az istenháza portikusa is gyászjeleket viselt. Majd megpillantottunk egy, a közelmúltban készült fotót: a nagy katedrálisokat látogató Kányádi Sándor visszatért az egyetlen, öt imádságra indító egyetlen istenházába, gyermekkorának öreg templomába.

Ugyanebben a szent hajlékban pénteken és szombaton  minden zsoltár, minden ige és imádság érte szól: a kegyeleti fogadtatáson; amikor a hamvait tartalmazó urna időlegesen az Úr asztalán kapott helyet; a virrasztáson, amelyen énekkel és szentírási gondolatokkal mondtak hálát a gyászolók Istennek.

Kányádi György Attila helybéli református lelkipásztor a 23. Zsoltár idézte, majd Reményik Sándor soraival búcsúzott a költőtől.

Megemlékezés gyermekhangokon

A helybéli általános iskola mai és korábbi diákjai előbb díszsorfalat álltak a templomlépcső alatt, majd a kegyeleti szertartást követően iskolájuk udvarán visszaemlékezéssel és költemények szavalásával élték át az irodalomtörténeti pillanatokat, amelyeknek a jelentőségéről Zsidó Annamária magyar szakos tanár szólt a megilletődött kisdiákoknak.

Az óriási, az iskola közel félevezredes múltjára emlékeztető kopjafát egy nagyméretű Kányádi-fotó ékesítette. Ott hangzottak el az ikonikus galambfalvi ihletésű versek is, amelyeket több évtizede minden helybéli diák lelki tarisznyájában hordoz: A mi utcánk, Öreg kút az utca szádán illetve a Harmat a csillagon című költemények.

Este újra benépesedett a templom. A költő fotója közelébe helyeztek el egy könyv alakú koszorút is, amelyet legjobb barátai együtt szállítottak az utolsó útjára indulóval. A csíkszentmihályi kötődésű Sándor Gáspár és felesége, Edit néma pillantással kísérték jelképes gyászvirágaik útját a templom felé. Ahová harangszó nélkül is csak jöttek-jöttek a részvétnyilvánítók, hogy jelenlétükkel kifejezzék együttérzésüket a halálában végleg haza érkezett Kányádi családtagjaial és rokonaival.

Szombaton délután két órától újra lesz mód a részvétnyilvánításra. A gyászszertartás három órakor kezdődik a nagygalambfalvi református templomban.

Az ökumenikus egyházi liturgiát Kányádi György Attila nagygalambfalvi református lelkipásztor és Böjte Csaba ferences szerzetes tartja.

A költő ravatalánál Dávid Gyula irodalomtörténész mond emlékező beszédet. A templomi szertartás után a család kertjében, szülei sírja mellett helyezik végső nyugalomra az életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándort.