Huszonöt éve gyűjti és teszi közkinccsé a Márton Áron püspökről szóló emlékezéseket

Az első lemez a kezdetektől a házi őrizet végéig, a második a börtönből való szabadulástól az utolsó évekig tartó időszakról szól, a harmadik pedig a nagy püspök földi pályájának végső stációit, valamint méltató emlékezéseket mutat.

Nyolc részben Márton Áron eredeti hangfelvételen szólal meg, és egy alkalommal mozgóképen is látható. A dokumentum-összeállítást a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület tette közkinccsé, a nyilvános vetítéseknél több alkalommal működtek közre a kiadó munkatársai, kiemelten Szőcs Csaba igazgató. Öt alkalommal Kovács Gergely pápai káplánnal, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetőjével, Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátorával, féltucatszor pedig Virt László magyarországi szociológussal, Márton Áron legteljesebb monográfiaírójával tartott vetítést Nagy Zoltán.

Feleségétől, Hajnitól és kislányától, Tünditől sok időt kapott a „mártonozásra”, igyekszik ezt nekik visszaszolgáltatni. Amikor lehetőségük van rá, elkísérik őt az előadásokra. Vallja: „Kányádi Sándor minden kis faluba elment, talán még ma is elmegy, ahova hívják; azt, hogy »vers az, amit mondani kell«, éppen egy kis faluban tanulta Sándor bácsi egy megszeppent gyermektől. Az a lényeg, hogy a vetés szárba szökjön, és jó termést hozzon.” És ahova hívják, mindenhova igyekszik eljutni.

Negyvenhét riportalany szerepel a filmben, közülük már huszonhatan elhunytak. Csak az utóbbi három hónapban hárman távoztak – ezért is megismételhetetlen dokumentumértékű a film.

„A filmed az első filmes, vizuális és »audiális« monográfia Márton Áronról, amit nem lehet véka alá rejteni, mert világosság van benne. Lássák és hallják... – írta Virt László. – Nagy baj lenne, ha kiderülne, hogy Márton Áront csak a Székelyföldön vagy esetleg Erdélyben ismerik. Kevés. (...) Szükség van arra, hogy az erdélyi szórványvidéken, Partiumban, Magyarországon, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken is ismerjék. Felvidéken, Kárpátalján és a Délvidéken azért is, mert Márton Áronnal jól be lehet mutatni, hogy a kisebbségi helyzet a józan ész iskolája is lehet.”

Erdélyben, európai szórványközösségekben és külföldi városokban is megismerkedhettek az érdeklődők a legendás hírű főpásztor életével. A püspökké szentelés helyén, Kolozsváron tartott bemutató után, amelyen a Márton Áron-zarándoklat részvevői is részt vettek, a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson zömmel fiatalok előtt vetítette Nagy Zoltán az alkalomra készült filmes összeállítást. Aztán Gyulafehérváron, a teológián a kispapoknak és a tanároknak Virt Lászlóval.

Sepsiszentgyörgyön megható élményben volt része Nagy Zoltánnak.

Már el is készítette a vonatkozó részt a készülő negyedik DVD-re. A találkozók sora Kézdivásárhelyen és Brassóban folytatódott, majd Székelyudvarhelyen. Itt hangzott el a Musica Sacra Kamarakórus előadásában az Áron püspök szentté avatásáért írt imádság. Megzenésítője kortárs református zeneszerző, László Attila Sepsiszentgyörgyről.

A csíksomlyói kegytemplomban tévéfelvétel is készült, amit több hasonló követett itthon és külföldön. A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium bentlakásában tartott vetítésen az egyik legidősebb riportalany, az időközben elhunyt Ervin atya is részt vett. Gyergyóditró, Márton Áron első káplánhelye következett. De tartott előadást Udvarhelyen Budapestről érkezett diákoknak, tanároknak, a Katolikus Magyar Bibliatársulat nyári táborában is. Később szerre Marosvásárhely majd’ mindenik katolikus templomában. Jobbágytelkére újra meghívták, két hónappal később vissza kellett térnie. Kis és nagyobb települések követték egymást. A teljesség igénye nélkül íme néhány: Miklósvár, Tölgyes, Arad, Székelyhodos, Csíkszereda, Csíkszentmárton, Karcfalva, Petrilla, Barót.

Nagy Zoltánt a templomi, civil szervezésű események mellett tavaly a Kolozsvár Magyar Konzulátusra is meghívták, ugyanakkor a szentegyházasfalvi Márton Áron-szobor avatási ünnepségének is vendége volt. „Az arad-gáji Boldog Gizella-plébániatemplom mellett van a filmszínház. A plébános megbeszélte, és a szentmise után átvonultunk a moziba, ahol nagyméretű kivetítőn nézhettük – nekem is nagy élmény volt, én sem láttam ilyen feltételek mellett" – mesélte Zoltán.

Augsburg után a tihanyi vetítésre emlékezik Nagy Zoltán. Ott faggatták meg legjobban: a másfél órásra tervezett együttlétet még legalább egy órányi beszélgetés követte. Majd a délvidéki Szabadkára és a kelebiai Márton Áron-ház alapkőletételére és a püspököt ábrázoló vitrálé megáldására kapott meghívást. A pozsonyi előadást a stuttgarti követte. Szeged, Kiskundorozsma, Tata, Esztergom, a felvidéki Párkány szerepel a személyes térképen, legutóbb pedig Brüsszel. Erről az alkalomról az MTI így tudósított: „Márton Áron erdélyi katolikus püspök ökumenikus szellemiségével felbecsülhetetlen hatást gyakorolt a magyarság lelki egységére – jelentette ki Hölvényi György magyarországi EP-képviselő az A Hegy – Mozaikképek Márton Áron életéből című dokumentumfilm brüsszeli bemutatóján. A képviselő (…) az erdélyi püspök életművét feldolgozó összeállítással kapcsolatban elmondta, Márton Áron egészen kivételes diplomáciai érzékkel közelített a több módon is megosztott erdélyi lakossághoz.”

Virt Lászlónak a brüsszeli előadás előtt küldött üzenetét Nagy Zoltán olvasta fel: „Márton Áron patrióta volt, de úgy, hogy odafigyelt az egykori gyarmatok, a gazdagok által kizsigerelt szegény országok sorsára is. 1967-ben, miután megjelent VI. Pál pápa Populorum Progressio című enciklikája, Márton Áron írt egy elmélkedést papnövendékei számára, amiben olyan kereskedelmi szerződéseket szorgalmazott a gazdag országok és a szegény világ, az egykori gyarmatok között, amelyeknek elsősorban a szegény országok a haszonélvezői. Nagy dolog lenne, ha az Európai Parlamentben XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápa, valamint Márton Áron eszméi nyerhetnének teret.”