Húsvéti vigília és feltámadási körmenet Zetelakán

Döbbenetes sűrűségű volt a nagyszombat csendje. Jézus sírjánál időztünk, az Ő szenvedéséről és haláláról elmélkedtünk. A tabernákulum és az oltár egész nap megfosztva állt. A nagycsütörtökön elhallgatott csengők és harangok, a néma orgona mind a világ megváltásáért életét adó Jézus gyászolta. Aki az utolsó elveszettet is meg akarja menteni és elmegy érte a halálba.

Vigília – a szent három nap csúcsa

Az esti tűzszentelés és fényszertartás már húsvét része volt. A legrégebbi – közel négyezer éves – hagyomány a Kivonulás könyve szerint „az Úrért átvirrasztott éjszaka”, amely a kezdetén a választott nép Egyiptomból való kivonulásának várakozásában telik. A keresztények számára pedig az éjszakai virrasztás, emlékezés arra a szent éjszakára, amelyen az Úr feltámadt. Szent Ágoston szavaival „minden éjszakai virrasztás anyjának tekintjük”.

A mély jelképtartalmú vigíliai szertartássort a nagyszámú asszisztenciával együtt celebrálta Papp Antal zetelaki plébános és Jánossi Imre segédlelkész. Közreműködött a Boros Valér Kórus Jakócs Zoltán kántor vezényletével.

A szertartás a templom előtti téren rakott tűz megáldásával vette kezdetét. A megáldott tűzről lobbant fel a kézműves, egyedi tervezésű húsvéti, mintegy másfél méteres gyertya lángja. A könyörgés Isten teremtő szavát idézte:

A húsvéti gyertya és a keresztalakba beletűzött tömjéncsomók Krisztus öt sebét jelképezik. Az ünnepélyes bevonulással bevitt húsvéti gyertya lángjáról vették le a hívek saját gyertyájukra a lángot – ezzel jelezve, hogy Krisztus feltámadásának fénye mindenkihez eljut.

A fény a Krisztus jelképező húsvéti gyertyáról indult, és egymás közvetítésével jutott el mindenkihez.

Közben a profánból, a templomon kívüli térből indulva, a templomhajón át a szentélybe ért a menet, miközben terjedt a fény.

Háromszoros alleluja

A húsvéti örömének, az Exultet költőien szép szövege és dallama hirdette meg az ünnepet. Az olvasmányok után elérkezett az a pillanat, amikor Jézus feltámadása magával ragadott mindent.

A húsvéti gyertya lángja mellett hangzott fel az orgona- és a csengők hangjai, összecsendülve a harangok zúgásával.

Fényárban úszott a templom is – jelképes belépést jelezve az Újszövetség korszakába.

Homíliájában Jánossi Imre kiemelte: a háromnapos ünneplés csúcsán érezzük át, hogy Jézus sorsára vagyunk meghívva. Istenre hagyatkozva haljunk meg a bűnnek, hogy új emberként támadjunk fel. A húsvéti titka azoké, akik vállalják a jézusi sorsot: szolgálnunk kell, és gabonaként termést hoznunk – hallottuk a szentbeszédben.

Majd a pap a keresztelőkúthoz vonult, ahol elő volt készítve a víz.

A Mindenszentek litániája után áldást kért a vízre, a közösség tagjai együtt újították meg keresztségi ígéreteiket, majd következett a résztvevők vízzel való meghintés és hívek könyörgése.

A szentmise végén, a szentsírnál az erdélyi szokáson alapuló, különálló feltámadási szertartásnak, a Jézus ébresztésének voltunk a részesei. Amelynek egyik megérintő mozzanata Harsányi Lajos A levita éneke című, Engem az Úr ragadott el magához kezdetű művének az elhangzása volt.

Aztán, harangzúgás és feltámadási énekek kíséretében, ősi rend szerint vonult a körmenet: elöl a férfiak, az asszisztencia és az asszonyok. A főúton haladva, a belső utcán át érkezett vissza a templomhoz a menet. Szentségi áldással zárult az egyházi év leggazdagabb lelki tartalmú és üzenetű vigíliája.