Mindig egészet akarj, és egészet adj!

– Ki is az a Gáll Szabolcs, akinek Alfalu nagy többsége bizalmat szavazott?

– Harminchárom éves vagyok, alfalvi, nőtlen. Politikai filozófia szakterületen doktorálok, de tanulmányaimat most felfüggesztettem. Alapképzésem nemzetközi kapcsolatok és európai tudományok, mesteri fokozatot politikai képviselet és kormányzás szakon szereztem. Doktori kutatási témám a mérséklet politikájának filozófiai megközelítése.
 
– A választott szakok arra utalnak, mintha már sok éve készülne Gáll Szabolcs arra, hogy Alfalu polgármestere legyen…

– Több mint öt évet voltam külföldön. Ez idő alatt sikerült betekintenem Ausztriától Izlandig, Európa szinte minden országának kultúrájába, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy életem melódiájából hiányzik a bársonyosság, mert idegenben az ember nem tudja magát otthon érezni. Nem tudtam ellenállni a hazahívó szónak, mely lágyan dúdolta, akárcsak Verdi Nabucco-ja: „hív a hőn szeretett szép otthoni táj”. Ennek hatására született meg bennem az elhatározás, hogy haza kell jönni, életemet a közösség szolgálatába állítani. Meg kell próbálni ennek a kis közösségnek az életszínvonalát nyugat-európaira emelni, ilyen céllal tanultam: hogy minél jobban megértsem azokat az alapvető mozgatórugókat, melyek az emberi kapcsolatokat mozgatják. Ha a kapcsolatok jó irányúak, akkor lehet gondolkodni struktúrákban, lehet keresni az anyagi forrásokat. A döntésekhez összhang kell, a közösség érdekeinek szem előtt tartásával lehet haladni. Mindenhol vannak olyan személyek, akik magas egóval rendelkezve, ha nem kapják meg az elvárásuk szerinti beosztást egy párton belül, rögtön azt fontolgatják, hogy új pártot hozzanak létre. Ez a fajta megosztottság nem használ. Az önkormányzati munkában ezt az értelmetlen megosztottságot kellene kiküszöbölni, a haladásra összpontosítani, és nem a száraz szalmát csépelni.

– Az elmúlt évek alfalvi eseményei erősítették elhatározását, hogy községvezető legyen, vagy esetenként el-eltántorították szándékától?

– Mivel eredeti szándékom az volt, hogy a közösség szolgálatába állok, úgy gondoltam, hogy a politikába vezető legrövidebb út a polgármesteri széken át vezet. Ugyanakkor ez a feladatkör számos olyan tapasztalatszerzésre is lehetőséget kínál, aminek nagy hasznát vehetem a későbbiekben, amikor magasabb szinten fogom képviselni a közösséget.  Amikor elkezdődtek itthon a zavargások, úgy három évvel ezelőtt, arra gondoltam, hogy valószínű, az alfalvi emberekben megérett az igény a változásra. A mostani helyhatósági választás egy olyan kínálkozó lehetőség volt, amire csak nyolc-tizenkét évente, ha sor kerül, mert legalább ennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy rendszert vagy egy vezetőt megunjanak a választó polgárok. Nem nekem köszönhető, hogy kétharmados többséget szereztem, hanem az előző vezetés hibáinak. Jóval a kampánykezdet előtt leültem György István polgármesterrel, s elmondtam, úgy látom, függetlenül attól, ki lesz a kihívója, tudomásul kell venni, hogy nyerni fog. Elmondtam azt is, hogy az elmúlt három év konfliktussorozatainak köszönhetően, ha a csillagos eget hozza is le holdastól az RMDSZ, akkor is változás lesz Alfaluban. A képviselő-testületbe talán hat, de legjobb esetben hét RMDSZ-es tanácsos juthat be.

– Értékelje a választás eredményét! Sokan nehezményezték, hogy nem csak polgármesterként, hanem önkormányzati képviselőként is jelöltette magát, holott szinte biztos lehetett a győzelemben.

– Öt-tíz százalékra becsültem annak esélyét, hogy nem nyerem meg a választást. Ezért akartam, hogy ha polgármesterit nem, képviselői mandátumot szerezzek, hátha megbíznak engem az alpolgármesteri feladatokkal. Ha már arra szántam ezt az időt, hogy itthon segítsem a közösségemet, akkor élni kell a lehetőséggel. A testület összetétele is a számításaim szerint alakult: 6 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 2 EMNP-s és két független. Jónak vélem ezt így. A maga színességében kommunikációt, közös döntést feltételez. Nem áll fenn az a veszély, hogy a többségi pártképviselők figyelmen kívül hagyják a kisebbségiek véleményét, és elfásulva csak a maguk útját járják. Ezt úgy is el lehet képzelni, hogy ha egy városban csak egyetlen cég gyárt kiflit, akkor valószínű, hogy annak a kiflinek a minősége gyenge lesz, az ára pedig magas. Azt még nem tudom, ki kerül az általam elnyert képviselői helyre, az alpolgármester személyére sem akarok még bár javaslatot sem tenni, bárkivel szívesen együttműködök, egyetlen elvárásom van: akarjon dolgozni.

– Elméleti tudása csodálatra méltó, ám gyakorlati tapasztalata nincs önnek a közigazgatásban, ellentétben a Gyergyói-medence többi polgármestereivel szemben. Nem tart attól, hogy „beviszik az erdőbe”?

– Arra gondoltam, hogy jó lenne egy jogtanácsost megfogadni, bár az első hat hónapra, akinek van tapasztalata. Kaptam is már egy ajánlatot, egy több mint tíz év tapasztalattal rendelkező jegyző részéről. Gondolkodom rajta, de azt hiszem, ha ki tudunk alakítani egy összetartó munkaközösséget, az erdőbe való bevezetésnek az esélye csökken, hisz a munkánk hatékonysága közös érdek. Úgy gondolom, hogy minél sikeresebb lesz a munkánk, annál több pályázati pénzt tudunk hozni, így meglesz az ösztönzés is, sikerül az alkalmazottaknak plusz juttatást biztosítani.

– Hogyan képzeli el a kis emberek hétköznapi problémáinak megoldását? Ön kívánja meghallgatni az embereket, foglalkozni a kivitelezéssel, esetleg visszautasítani a segítségnyújtást, vagy másra bízná ezt, inkább a nagyobb horderejű feladatokra összpontosítana?

– Mindenképpen ismerni akarom a közösség mindennapos problémáit. Azt is tudom, hogy a magyar ember hajlamos a sírásra, a probléma nagyságát kell felismerni, értékelni, majd döntést hozni. Ha bejön valaki kérni, de történetesen arra a problémára nincs anyagi keret, akkor teszek számára egy ígéretet, nem lerázó, hanem reális ígéretet. Vázolom a fontossági sorrendet, s biztos vagyok benne, hogy tíz perc alatt meg fog érteni. Ha nincs pénz, el kell fogadni, mert az nem úgy jön, mint az esőkérő esetében a víz fentről, első kérésre.

Gáll Szabolcsot arról is kérdeztük, szándékában áll-e a birtokviszonyok körül történtek alapos kivizsgálása, számonkérés, rendezés, milyen feladatok megoldását érzi prioritásnak, mi az, amit határozottan el fog utasítani minden esetben? Részleteket a Gyergyói Hírlap június 19-i lapszámában olvashatnak.