Főszerepben a hagyományos értékek

A kulturális fesztivál keretében a környék népi kultúrájának jellegzetességeivel, kézműves alkotásaival, zenei és táncos hagyományaival ismerkedtek az érdeklődők, majd a tavalyi csárdásrekord hangulatát felidézendő, táncra is perdültek a hagyományőrzőkkel. A hagyományőrzés testközeli, közösségi élményként – ebben lehetett része annak, aki vasárnap délelőtt a Gyergyószéki Mustrára látogatott.

Alig sikerült a falvak képviselőinek portékáikat, alkotásaikat kipakolniuk, az érdeklődők máris kíváncsian gyülekeztek az alfalviak, csomafalviak, ditróiak asztalai köré. Az alfalvi Domokos Pál Péter hagyományőrző egyesület tagjaitól az alfalvi női népviselet jellegzetességeiről, a színek, motívumok jelentéséről hallottunk. Emellett kiadványokat is hoztak, az egyesület tevékenységét taglaló szórólap mellett a Barát Jóska életéről szóló kötet is méltó helyet kapott a falu szimbólumai között. A ditróiak, akik templomuk századik évfordulóját ünneplik, sikeres otthoni bemutatóik után ide is számos érdekességgel érkeztek, igen figyelemreméltó volt például háziszőttes-gyűjteményük.

Megtudtuk, a ditrói népviselet az egyetlen, melyhez piros kötény jár, a hagyományőrzők büszkén viselik a székely ruhát. „Ez a hagyomány, ebből nem engedünk” – mondták. A hagyományőrző délelőtt hangulatának megteremtésében nagy szerepe volt a csomafalvi Csata citerazenekarnak, valamint az alfalvi citerások fellépésének is. A ditrói néptánccsoport három tánccal, egy lassú és egy gyors csárdással, valamint egy marosszékivel örvendeztette meg a közösséget kedvcsinálóként a tavaly nyári csárdásrekord közös felidézéséhez.

Csárdásrekord kicsiben

Tavaly 2350 ember ropta a csárdást Gyergyószentmiklós főterén, megdöntve ezzel a korábban Baján felállított, 1597 fős rekordot. Ezúttal nem egy újabb rekordkísérletről volt szó, csupán egy jó hangulatú visszaemlékezés szándékával hívták az érdeklődőket közös táncra a szervezők.

A ditrói néptánccsoport lelkesedésétől kedvet kapva egyre több nézelődő kapcsolódott be a csárdásba, ki párjával, ki egész családját bevonva. A székely ruha viselése nem volt kötelező, ennek ellenére rokolyák sokasága pörgött-forgott a főtéri színpad előtt. Közel húsz percig táncoltak együtt idősek, fiatalok, gyerekek, ehhez a muzsikát a tavalyról már ismert Bartis Zoltán, Simon István és Köllő Gergő szolgáltatta. A tánc végeztével a résztvevők lelkes tapssal ünnepelték a sikeres együttlétet, visszaemlékezést. Akik úgy érezték, nem volt elég a csárdásból, este a táncházban folytathatták.

Példát mutatnak a falu értékei

Bár vetélkedőnek szánták a találkozást, mégis mindhárom falu győztesen ment haza. A Domokos Pál Péter hagyományőrző egyesületet legsokoldalúbb kézműves tevékenységéért díjazták. Csomafalva a zenei hagyományok leghívebb megtartója titulust érdemelte ki Csata Levente citerazenekarának köszönhetően. Ditró lett a tánchagyomány leglelkesebb ápolója. Nem csoda, 22 fős, minden korosztályt felölelő tánccsoportja igencsak aktív. „A falu olyan valós értékeket képvisel, őriz meg, melyekre a városnak is nagy szüksége van” – foglalta össze a rendezvény fontosságát Kis Portik Irén néprajzkutató. Kiemelte, a cél több volt, mint példamutatás: az esemény a közös hagyományőrzés segítségével a székelység számára elengedhetetlen összefogásra hívta fel a figyelmet.

Bíró Noémi