Facebookon vitázunk, ahelyett hogy együtt gondolkodnánk valami nagyban

– Amikor bejelentették, hogy önt megválasztották a marosvásárhelyi RMDSZ választmányi elnökének, akkor ön még a megyei önkormányzat elnökének kabinetfőnöke volt, és elhangzott, hogy összekötő kapocs lehet a két erős egyéniségű vezető között, és talán a közvetítői szerepet is vállalhatja.

– Nem hiszem, hogy két értelmes ember között kell közvetíteni, egyre inkább azt látom, nem is lehet. A legrövidebb út két ember között a párbeszéd, és az elmúlt egy év azt igazolja,

ha vállaltam volna is a közvetítő szerepet, akkor sem működne.

Azt látom, hogy vannak olyan beidegződések, berögözött viselkedési formák, akár vásárhelyi közösségi szinten, akár megyei szinten, amitől nagyon nehezen szabadulunk. Az egyik hiány:

nincs egy igazán nagy léptékű közös cél, amiért mindannyian küzdünk, és így van időnk, hogy mással, egymással is foglalkozzunk.

A közös cél hiányában az ilyen, a mélygarázshoz hasonló, kis léptékű intrikák is előfordulnak. Nem értek egyet azzal, hogy az RMDSZ-szervezeten belül dolgozó emberek, akármilyen funkcióval is rendelkezzenek, egymással nem egy asztal mellett ülve beszéljék meg dolgaikat, hanem a Facebookon vagy a sajtóban üzengessenek egymásnak. Ez számomra teljesen elfogadhatatlan, én magam mindig a párbeszéd híve voltam, vagyok és leszek. Azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

Ez lenne a megoldás kulcsa: minél többet kell egymással beszélgetni,

azoknak a döntéshozó embereknek, akik hatással vannak a megyei vagy a vásárhelyi magyar közösség életére, de többet kell kimenni a közösségbe és az emberekkel beszélgetni. Jobbról, balról kapott információk alapján nem lehet jó döntést hozni.

Marosvásárhelyen a maga nemében mindenki, aki dolgozik városi tanácsosként, vásárhelyi vagy megyei RMDSZ-elnökként, mindenki jó szándékkal készít elő és hoz egy döntést, abból az aspektusból nézve, ahogy jónak látja. Mégis, amikor megszületik egy-egy döntés, a közösség egy része fellázad a döntés ellen, nem ért egyet vele. Az egyik okot abban látom, hogy nem volt megfelelően előkészítve, nem volt meg a szélesebb körű konzultáció, ami közelebb hozta volna az embereket.

Marosvásárhelynek az a fájó pontja, hogy az emberek úgy érzik, nem hallgatják meg őket. A közvetítés helyett abban lennék partner, hogy minél többet konzultáljunk az emberekkel, tudjuk meg, hogy mit várnak el tőlünk. Volt már ilyen párbeszédsorozat kezdeményezve a marosvásárhelyi RMDSZ által, és a körzetekben elbeszélgettünk a helyi problémákról, ezt mindenképp folytatni kell tavasszal.

Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymással foglalkozzunk, szervezeten belül, és itt nemcsak a két elnökről beszélek, hiszen vannak még olyan RMDSZ-esek, akik előszeretettel használják ezt a formát. Most

egyértelmű elutasítást érzek a közösség részéről, amikor ezeket a harcokat olvassák a közösségi médiából.

– Azt említette, hogy nincs egy közös nagy cél, és ezért (is) kicsi dolgokkal foglalkoznak a vezetők is. Mi lehet a közös nagy cél?

– Meg kellene fogalmazni a választási célt, a marosvásárhelyi polgármesteri szék megszerzését, a megyei tanácselnöki szék, illetve Maros megyében a polgármesteri székek megtartását, akár bővítését. Én nem érzem szervezeten belül, hogy ezeket megfogalmaztuk volna, és onnan születnek az intrikák, hogy ki mi szeretne lenni. Ha ezeket tisztáznánk, ha a belső politikai célokat tisztázná a szervezet, akkor utána tudna a munkára koncentrálni. Azt gondolom, hogy azoknak a vezetőknek, akik részt vesznek a belső politikai célok meghatározásában, azoknak egyértelműen az a felelősségük, hogy a következő időszakban ez megtörténjen. Az a feladat, hogy teremtsük meg azt a fajta egyensúlyt a szervezetben, ami kell ahhoz, hogy mindenki jó szívvel tudjon dolgozni, mindegy, hogy vidéki polgármester, vagy a marosvásárhelyi tanácsban vállalt szerepet.

Facebook mint politikai csatatér

Közleményekkel üzenget egymásnak a Maros megyei önkormányzat elnöke, Péter Ferenc és a marosvásárhelyi RMDSZ vezetője, Vass Levente. Téma a város központjában tervezett mélygarázs, amelynek lényege el is tűnt a nyilatkozatháborúban. Az igazukat vagy a megoldást keresik?

Emellett fontos lenne a szavazópolgárok számára a napi életben kézzel fogható segítséget jelentő projektek elindítása, például a megyei és marosvásárhelyi tömegközlekedés összehangolása, a metropoliszövezet-elképzelés fejlesztése és gyakorlatba ültetése, a marosvásárhelyi parkolóhelyek kérdése, és még sorolhatnám. Mondhatnám úgy is, hogy munka van elég!

– Elmérgesítette a megyei és vásárhelyi RMDSZ közötti helyzetet az is, hogy a TÁT (Területi Állandó Tanács) úgymond dönt a helyi tanácsosok helyett.

– Az a probléma, hogy ez operatív napi szinten nem tud működni. A TÁT egy soktagú döntéshozó szervezet, tagjai a parlamenti képviselőink és szenátoraink is. Ha adódik egy helyzet kedden Marosvásárhelyen, nem tud a tizenhat tagú TÁT összeülni és dönteni. A napi életre lefordítva ez nem működik, így nem lehet vezetni egy szervezetet. Nem véletlenül van úgy kitalálva, hogy

politikai és döntéshozó felelőssége mindig az adott szervezeti egység elnökének van.

A marosvásárhelyi RMDSZ elnöke viseli a felelősséget, hogy az általa vezetett szervezet milyen döntéseket hoz, azokat hogyan hajtja végre. Az eredeti szervezeti struktúrát kellene megtartani: egyszerűbb lenne a megyei RMDSZ elnökének a vásárhelyi RMDSZ elnökével egyeztetni, két embernek párbeszédet folytatni. Jelenleg egy kérdés kapcsán, egy döntés érdekében össze kell hívni a vásárhelyi tanácsosokat, a TÁT-tagokat, több mint harminc embert.

Jó lenne, ha nálam lenne a bölcsek köve, hogy tudjam, mi a jó megoldás. Az biztos, hogy semmiképp sem az, hogy csatároznak és üzengetnek egymásnak a Facebookon. Nem megoldás az sem, hogy a vásárhelyi közéletre befolyással bíró személyiségek szintén a közösségi oldalon foglalnak állást ahelyett, hogy leülnének a vezetőkkel és elmondanák a véleményüket.

Csak a konszenzus megteremtésében látnám a megoldást: megszabni a politikai irányt, a Maros megyei és a marosvásárhelyi RMDSZ-nek. És mindenkinek ezért dolgozni. Az is fontos, hogy a Maros megyei szervezetnek ki kell érdemelnie azokat a jogokat az országos szervezetben, amik megilletik őt.