Facebookon vitázunk, ahelyett hogy együtt gondolkodnánk valami nagyban

Azt látom, hogy vannak olyan beidegződések, berögözött viselkedési formák, akár vásárhelyi közösségi szinten, akár megyei szinten, amitől nagyon nehezen szabadulunk. Az egyik hiány:

A közös cél hiányában az ilyen, a mélygarázshoz hasonló, kis léptékű intrikák is előfordulnak. Nem értek egyet azzal, hogy az RMDSZ-szervezeten belül dolgozó emberek, akármilyen funkcióval is rendelkezzenek, egymással nem egy asztal mellett ülve beszéljék meg dolgaikat, hanem a Facebookon vagy a sajtóban üzengessenek egymásnak. Ez számomra teljesen elfogadhatatlan, én magam mindig a párbeszéd híve voltam, vagyok és leszek. Azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

azoknak a döntéshozó embereknek, akik hatással vannak a megyei vagy a vásárhelyi magyar közösség életére, de többet kell kimenni a közösségbe és az emberekkel beszélgetni. Jobbról, balról kapott információk alapján nem lehet jó döntést hozni.

Marosvásárhelyen a maga nemében mindenki, aki dolgozik városi tanácsosként, vásárhelyi vagy megyei RMDSZ-elnökként, mindenki jó szándékkal készít elő és hoz egy döntést, abból az aspektusból nézve, ahogy jónak látja. Mégis, amikor megszületik egy-egy döntés, a közösség egy része fellázad a döntés ellen, nem ért egyet vele. Az egyik okot abban látom, hogy nem volt megfelelően előkészítve, nem volt meg a szélesebb körű konzultáció, ami közelebb hozta volna az embereket.

Marosvásárhelynek az a fájó pontja, hogy az emberek úgy érzik, nem hallgatják meg őket. A közvetítés helyett abban lennék partner, hogy minél többet konzultáljunk az emberekkel, tudjuk meg, hogy mit várnak el tőlünk. Volt már ilyen párbeszédsorozat kezdeményezve a marosvásárhelyi RMDSZ által, és a körzetekben elbeszélgettünk a helyi problémákról, ezt mindenképp folytatni kell tavasszal.

Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymással foglalkozzunk, szervezeten belül, és itt nemcsak a két elnökről beszélek, hiszen vannak még olyan RMDSZ-esek, akik előszeretettel használják ezt a formát. Most

– Azt említette, hogy nincs egy közös nagy cél, és ezért (is) kicsi dolgokkal foglalkoznak a vezetők is. Mi lehet a közös nagy cél?

– Meg kellene fogalmazni a választási célt, a marosvásárhelyi polgármesteri szék megszerzését, a megyei tanácselnöki szék, illetve Maros megyében a polgármesteri székek megtartását, akár bővítését. Én nem érzem szervezeten belül, hogy ezeket megfogalmaztuk volna, és onnan születnek az intrikák, hogy ki mi szeretne lenni. Ha ezeket tisztáznánk, ha a belső politikai célokat tisztázná a szervezet, akkor utána tudna a munkára koncentrálni. Azt gondolom, hogy azoknak a vezetőknek, akik részt vesznek a belső politikai célok meghatározásában, azoknak egyértelműen az a felelősségük, hogy a következő időszakban ez megtörténjen. Az a feladat, hogy teremtsük meg azt a fajta egyensúlyt a szervezetben, ami kell ahhoz, hogy mindenki jó szívvel tudjon dolgozni, mindegy, hogy vidéki polgármester, vagy a marosvásárhelyi tanácsban vállalt szerepet.

korábban írtuk

Facebook mint politikai csatatér

Közleményekkel üzenget egymásnak a Maros megyei önkormányzat elnöke, Péter Ferenc és a marosvásárhelyi RMDSZ vezetője, Vass Levente. Téma a város központjában tervezett mélygarázs, amelynek lényege el is tűnt a nyilatkozatháborúban. Az igazukat vagy a megoldást keresik?

Emellett fontos lenne a szavazópolgárok számára a napi életben kézzel fogható segítséget jelentő projektek elindítása, például a megyei és marosvásárhelyi tömegközlekedés összehangolása, a metropoliszövezet-elképzelés fejlesztése és gyakorlatba ültetése, a marosvásárhelyi parkolóhelyek kérdése, és még sorolhatnám. Mondhatnám úgy is, hogy munka van elég!

– Elmérgesítette a megyei és vásárhelyi RMDSZ közötti helyzetet az is, hogy a TÁT (Területi Állandó Tanács) úgymond dönt a helyi tanácsosok helyett.

– Az a probléma, hogy ez operatív napi szinten nem tud működni. A TÁT egy soktagú döntéshozó szervezet, tagjai a parlamenti képviselőink és szenátoraink is. Ha adódik egy helyzet kedden Marosvásárhelyen, nem tud a tizenhat tagú TÁT összeülni és dönteni. A napi életre lefordítva ez nem működik, így nem lehet vezetni egy szervezetet. Nem véletlenül van úgy kitalálva, hogy

A marosvásárhelyi RMDSZ elnöke viseli a felelősséget, hogy az általa vezetett szervezet milyen döntéseket hoz, azokat hogyan hajtja végre. Az eredeti szervezeti struktúrát kellene megtartani: egyszerűbb lenne a megyei RMDSZ elnökének a vásárhelyi RMDSZ elnökével egyeztetni, két embernek párbeszédet folytatni. Jelenleg egy kérdés kapcsán, egy döntés érdekében össze kell hívni a vásárhelyi tanácsosokat, a TÁT-tagokat, több mint harminc embert.

Jó lenne, ha nálam lenne a bölcsek köve, hogy tudjam, mi a jó megoldás. Az biztos, hogy semmiképp sem az, hogy csatároznak és üzengetnek egymásnak a Facebookon. Nem megoldás az sem, hogy a vásárhelyi közéletre befolyással bíró személyiségek szintén a közösségi oldalon foglalnak állást ahelyett, hogy leülnének a vezetőkkel és elmondanák a véleményüket.

Csak a konszenzus megteremtésében látnám a megoldást: megszabni a politikai irányt, a Maros megyei és a marosvásárhelyi RMDSZ-nek. És mindenkinek ezért dolgozni. Az is fontos, hogy a Maros megyei szervezetnek ki kell érdemelnie azokat a jogokat az országos szervezetben, amik megilletik őt.