Elfogyott a türelem az évek óta húzódó iskolafelújítás miatt

holott a teljes folyamatnak már bő hónapja le kellett volna zárulnia. A pályázati összegből teljesen felújítanák a főépületet a villamos hálózattól a tetőszerkezetig, kamerarendszert építenének ki, bútorzatot vásárolnának, informatikai labort rendeznének be, sorolta az igazgató, majd hozzátette, „igazából

Tudomása szerint a közbeszerzést egy bukaresti cég nyerte meg, ezt megfellebbezte egy helyi vállalat, így egyelőre megfeneklett a projekt, bár telefonon értesítették, hogy a határidőt meghosszabbították.

Sokszázezer eurós veszteség

Szakács-Paál Istvántól azt is megtudtuk, hogy eleinte egyeztettek a tanintézménnyel annak szükségleteiről, „de igazából senki se jött a várostól, hogy ezeket tárgyaljuk át, hogy végül is hogy legyen”. Saját számításaik szerint a 2,5 millió euró ma már nem is volna elég mindenre. Az euró árfolyama az évek során változott, megnőttek az építőanyagárak is, tehát

A Gálfi Árpádnak címzett levélben ismételten kérik, hogy a polgármesteri hivatal vonja be az iskolát is a pályázat lebonyolításába, mielőbb egyeztessen velük „a rendelkezésre álló keretből megvalósítható fejlesztésről, ugyanakkor véglegesíteni kell az elvégzendő munkálatok ütemezését, valamint pontosítani a megvásárlandó felszerelések listáját”.

Az sem igaz, hogy nem vonta be a városvezetés az iskola vezetőségét a folyamatba, mindenről tájékoztatva voltak, „a polgármester úr személyesen informálta az igazgató urat.” Provokatív kérdésfelvetés továbbá, hogy mennyivel kell pótolni a különbözetet.

tájékoztatott az ügymenet kronológiájáról a sajtószóvivő, majd folytatta, „ráadásul a kiírt összeg alatt jelentkezett egy kivitelező, hogy elvégzi a munkálatokat.”

tette hozzá, hiszen „ha egy projekt ott tart, hogy közbeszerzed a kivitelezőt, az azt feltételezi, hogy megvan a műszaki terv, megvannak az engedélyek, egy sor olyan háttérmunka van már benne, amiről az igazgató úr nem tud”. A műszaki terv elkészítéséhez a mérnöknek fel kellett mérnie a helyszínt, őt be kellett engedni – folytatta a sajtóreferens –, tehát nem lehet szó arról, hogy a folyamatról ne értesült volna.

„Persze, a látványos rész, amikor a munkások odamennek, vakolatot bontanak, állványoznak, szigetelnek, még hátravan, de ez nem jelenti azt, hogy valahol van egy dokumentáció letéve, és nem foglalkozik vele senki. Nem is kérdés, hogy

– összegzett Zörgő Noémi.