Élet a védett otthonban

A fiatalok öt évet maradhatnak a védett otthonokban, ettől függetlenül van, aki már tíz éve ott él, hiszen a szabályozások arra is kitérnek, hogy csak akkor lehet elbocsátani valakit, ha már rendelkezik saját lakhellyel vagy befogadta egy család. A fiatalok jó részénél ez nem történik meg.

Egy felújított, takaros ház előtt állítottuk le autónk motorját Miklósfalván, itt várt három fiatal és nevelőnőjük, Kis Mária. A ház láthatóan rendben van tartva, és felszereltségével sincsenek problémák. Nagyobbrészt a nappaliként használt ebédlőben zajlik az élet, de két hálószoba is van, ahová elvonulhatnak a lakók. A konyhát az alagsorban találjuk, ezt rendszerint bezárják, ha nincs ott a nevelőnő. „Így kell ezt csinálnunk, hiszen van, aki szeret szerelni, s nehogy probléma történjen, ha épp a főzőkályha belsejére lenne kíváncsi” – magyarázta Kiss Mária. A fiatalok gondozása egyebek mellett abból áll, hogy

A nehézségek ellenére szereti, amit csinál, mindig hasonló munkakörben dolgozott. A nevelőnő elmondta, összesen öten élnek a védett otthonban, de ketten jelenleg esztenákon segítenek, és csak a szezon végén térnek vissza. A többiek a környéken szoktak napszámosmunkákat vállalni némi pénzért, élelemért vagy édességekért és üdítőért. Nem is szívesen engedi el őket máshová gondozójuk, hiszen gyógyszereket kell szedniük, ami semmiképp nem maradhat el.

– fogalmazott egyikük, aki most huszonhét éves. Ő utoljára májusban találkozott szüleivel, akik szegényes körülmények között, napról napra élnek. Társa csak annyit mondott, hogy nem szeretne a családjáról beszélni, csupán annyit árult el, hogy nincsenek meg a megfelelő körülmények ahhoz, hogy otthon éljen. Néha azért haza szokott látogatni.

– suttogta. A feszült helyzetet végül ismét a kártyalapok oldották fel, hiszen mindenki szeret nyerni, és mindenki jót nevet, ha sikerül „megszívatni” az ellenfeleket. Újra felharsant a kacagás, és elcsattantak a baráti pacsik.

Életének meghatározó része ugyanakkor a vasárnapi istentisztelet is, ilyenkor felveszi az öltönyét, és úgy megy a templomba. Az egyébként nagyon csendes, de nyitott fiúnak mindig mosolyt csal az arcára, ha hozzászólnak. Folyton arra kért bennünket, hogy kérdezzünk, mert mesélni szeretne magáról.

Nem is kellett sokat várni, amíg röpködni kezdtek kezében a teniszlabdák, eltűntek, majd előkerültek a pénzérmék és egyéb tárgyak, kendőket húzott elő a szájából, de zsonglőrködött telefonnal, farúddal is. A fő attrakcióhoz tartozott ugyanakkor az is, amikor egy seprűt vagy egy jobb napokat is látott hullahopp karikát egyensúlyozott az állán, illetve a homlokán. Este még öltönyben is megismételte jópofa és interaktív előadását. Voltak már fellépései, de álma az, hogy minél nagyobb közönség előtt mutassa be tudományát, és meg is éljen a mutatványokból. Ha sikeres lesz, a pénzt elosztja lakótársaival, akik mindig mellette álltak – mondta. Kitartásban nincs hiány nála,

Bartalis Attila Tekerőpatakról származik, és igen sokat megélt fiatal. Neki rengeteg barátja van, és már szerelmes is volt. Saját jellemzése szerint olyan ember, aki nagyon szeret pénzt csinálni, és egy időszakban volt is jócskán a bankszámláján. Ekkor volt azon időszaka, amikor rendszeresen kártyázott, illetve sportfogadásokat kötött. Ma már csak az édességek, üdítő, illetve telefonja kölcsönadása a fogadások tétje. Rendszeresen követi a sporteseményeket az otthon tévéjén, és a mérkőzések kimenetelében fogad a többi lakóval. Főleg a focit kedveli, kedvenc csapata az Arsenal. Minden meccsre emlékszik, amit látott, és részletekbe menően fel tudja eleveníteni a történteket. Régebben sokat futballozott, ha tehetné, egy hivatalos csapatban folytatná a sportot. Nagyon érdeklődő fiatal, kedveli a dokumentumfilmeket, de a verseket is szereti, fel is olvasott egyet saját kötetéből. Többször hangsúlyozta, hogy

Attila már bemutatkozásunkkor rákérdezett, hogy mutathatna-e nekünk egy tárgyat, amihez nagyon kötődik. A tárgy egy lávalámpa volt. Bekapcsolta, bemutatta működését, és elmondta, hogy a Németországban dolgozó testvérétől kapta. Fényképeket testvéreiről és édesapjáról is őriz. Szülei elváltak, édesanyja beteg. Róla nincs fotója. Ekkor került elő ismét a lávalámpa.

– fogalmazott. Lávalámpáját senkinek nem adná el semennyi pénzért, hiszen különleges számára. A nap végén mosolyogva mégis azt mondta: „nektek odaadom ingyen”.