Egykor a csodák helye volt, ma csupán az emlékek őrzője az uzonkai gyógyfürdő

A beszélgetéskor megtudtuk, hogy Aba másfél éve tért újra haza az otthonba, amelyet édesapja, Bardocz Sándor uzonkai tanító épített egykor, s habár életének jó részét távol töltötte, annyiban megtéveszthetetlenül biztos: a településen egykor pezsgett az élet.

Tucatnyi beteg gyógyult Uzonkán

Ha a távoli múltját tekintjük, Uzonka településről évszázadok távlatából is beszélhetünk, írásos említés alapján pontosan 1770-től. Veres Ferenc Uzonkafürdő (monografikus emlék) című, 2000-ben megjelent helységmonográfiája szerint a Pisztrángos- és Uzonka-patakok neveit viselő ásványvíz-forrás mellett hajdan két fürdő létesült. A Pisztrángosfürdő az 1900-as évek elején elapadt, viszont 1927-ben megépítették a melegfürdőt, a település fénykora ekkor kezdődött el igazán: nyaralóházak és sétányok épültek, a fürdő óramű pontossággal működött,

Számos gyimesi család telepedett le 1934 tájékán, 1954–55-ben iskola is épült, ahol Bardocz Sándor is tanított. Harminc év élénk fürdőéletét 1950 után hanyatlás követte, a villatulajdonosok első generációja kiöregedett, az építkezések leálltak, a hat tulajdonos közbirtokosságból ötöt megfosztottak jogaitól, a fürdőtelep Nagybacon gondozása alá került. Bár 1989 után úgy tűnt, a helyzet javulásnak indul, Veres Ferenc írása szerint tennivaló még ekkor is bőven akadt: „Összefogásra van szükség ahhoz, hogy Uzonkát korunk követelményeinek szintjére emeljük, hogy valóban egy igazi balneológiai bázissá váljon.”

Bacon gondviselésében

Az ivóvízforrások, a Pisztrángos és a Főkút ma is kincset érő vizet adnak,

Mint kiderült, a közbirtokosságok csak jóval az ezredforduló után kapták vissza Uzonkát: jelenleg Barót két részben, valamint egy-egy részben Bodos, Nagybacon, Oltszem és Zalán. A település karbantartása azonban ma is a baconiak felelőssége, a közbirtokosságnak viszont igen csekély pénzből kell jól gazdálkodnia. Így Uzonkán csak lassan sikerül egy-egy lépést megtenni.

Mióta visszakapták, időről időre rendbe teszik a fürdő környékét, illemhelyeket, öltözőket is építettek köré.

Felidézte, hogy korábban az idősebb közbirtokossági kollégákkal is tárgyalt ez ügyben, de ők letettek a felújításról, mondván, nagy befektetés lenne. „Én mindig biztattam: vagy fektessünk be közösen, vagy adják át hosszú távon bérbe a nagybaconi birtokosságnak, hogy tudjunk valamit kezdeni vele. Én azt tartom, hogy ha őseink 1927-ben meg tudták alapítani, akkor most nekünk kutya kötelességünk ezt fenntartani, működtetni” – vélekedett.

Azóta generációváltás következett be a közbirtokosságiak körében, elmondása szerint egymás között már korábban megtárgyalták: közös erővel állnak az ügy mellé, ehhez pedig

A látvány pedig magáért beszél:

A borvizek tehát számos betegségre nyújtanak gyógyírt, valóságos csodát tesznek az emberrel – ezt saját bőrén is tapasztalja Kelemen Csongor, akihez Aba vezetett el minket első találkozásunk alkalmával. Csongi bácsi, ahogy a helyiek hívják, nem kevesebb mint 85 éves, fél tüdővel él, és mai napig megmártózik a fürdőben. Feleségével, Dalmával már hosszú évtizedek óta töltik itthon, Uzonkán a nyarakat, a teleket pedig otthon, Csíkszeredában. De mindketten vallják, a borvizeken túl a régi Uzonkának más csodaszere is volt: a közösség.

Hajdanán még pezsgett az élet

„Több mint hatvan éve járok ide, Uzonkába. 1972-ben vettük meg ezt a házat, de a véletlen műve, hogy ide kerültünk. Feleségem, Dalma kisbaconi származású, az ő szülei jártak ide annak idején, úgy kerültünk közelebb” – kezdte a történetet az 1940-ben, Homoródoklándon született Kelemen Csongor. A kommunista államhatalom már fiatal korában súlyos börtönévekre ítélte, Uzonkafürdőre így többek között a gyógyulás helyszíneként tekint: emlékei szerint

A gyerekeknek néha önerőből, néha a baconi polgármesteri hivatal segítségével szerveztek fesztiválokat.

Hasonló sorsa jutott az úgynevezett holland strand, elsősorban a megye nyaralni vágyóinak nagy kedvence, amelyet a Hollandiából Uzonkára letelepedő házaspár álmodott meg és épített fel alapítványi segítséggel. Ennek történetéről már Buhlea Mircea Călin mesélt, aki – miután számos győzelmet aratott edzőként az atlétika sportágában Sepsiszentgyörgy javára – társtulajdonossá vált a strandnál feleségével, Deák Mónikával együtt 2015-ben.

Mircea éppen a Szerelem-völgyben fekvő, Camping the Valley udvarán tevékenykedett érkezésünkkor. Az Aba által vezetett túra utolsó megállójaként órákig tartó társalgásba fogtunk a magyarul tökéletesen beszélő társtulajdonossal, aki hamar értésünkre adta: bár ő itt van,

Márpedig a szállóban, a kempingben nem is olyan rég még telt ház volt, és az egyedülálló, holland szűrőrendszerrel ellátott medencékben csak úgy hemzsegtek az úszni tanuló gyerekek, hűsölni vágyó kirándulók. Mircea szerint sokan külföldről – Belgiumból, Németországból, Hollandiából – érkeztek Uzonkára, de sok brassói és természetesen háromszéki, erdővidéki is itt fürdőzött.

A strandot 2004-ben indította el a holland, akinek egy látogatás alkalmával nagyon megtetszett a völgy. Céltudatosan alakította ki a kempinget, eredetileg azért, hogy a gyermekotthonban nevelkedő ifjaknak tábort biztosítson. Ám nem sokkal később az alapítvány – ahonnan a pénz is érkezett – úgy döntött, megvonja a támogatást. A tulajdonos ezután önerőből tartotta fenn a kempinget, ezekben az időkben szervezett először sporttábort itt Mircea is. Összebarátkoztak, és 2014-ben tornatanári múltjával felügyelőként kezdett el dolgozni a strandon feleségével, később a cég részvényesei lettek, de rövidesen az adóhatóság lefoglalta a strandot. Három évig fizetésképtelen vállalkozásként próbáltak helyreállni, sikeresen, Mircea és felesége ugyanis visszafizette az adósságot, a holland közben – lélekben és anyagi segítség tekintetében legalábbis – lemondott a strandról.

2023-ban már visszaállt a rend, de nyáron egy ellenőrzést követően újabb csődeljárás indult, most új gazdára vár a kemping.

Reméljük, a történet nem ér teljesen véget

Uzonkafürdőn jelen pillanatban 52 helyi lakost és körülbelül 200 nyaralóházat számlálhatunk. Utóbbiak zömét brassóiak, nagybaconiak, sepsiszentgyörgyiek és csíkszeredaiak birtokolják. A település sokkal szebb napokat is látott, ezzel riportunk megszólalói is egyetértenek. A fürdőhely varázserejének egy része azonban fennmaradt, akárcsak a legenda, amely Piliske és Uzonka reményvesztett szerelméről szól, s arról, miként vétette el Piliskére mért halálos csapását, és ölte meg saját leányát az öreg Morgó: „ (…) A régi virágoskertben pedig, hol Uzonka vére kihullott, drága forrás fakadt fel, vize szomjúhozónak üdülés, betegeknek gyógyulás.”